Meglepte az elemzőket a kormány újabb unortodox ötlete, amely szerint Törökországban és Azerbajdzsánban bocsátana ki devizakötvényeket, helyi devizában. A terv annyira szokatlan, hogy nem találtunk olyan elemzőt, aki emlékezett volna hasonló lépésre más kormányoktól.

Amikor a kormányoknak devizára van szükségük - általában azért, hogy visszafizessék egy korábbi devizaadósságukat – általában olyan piacot keresnek, ahol nagy tételben lehet értékpapírt eladni (vagyis nagy összegeket lehet kapni) lehetőleg a legnagyobb érdeklődés mellett, hogy minél olcsóbban kapják meg a kölcsönpénzt. Ebből legtöbbször az jön ki, hogy az országok az úgynevezett nagydevizákban, dollárban vagy euróban bocsátanak ki papírokat. Van persze olyan is, amikor más devizában bocsátanak ki, ha találnak egy olyan befektetőt, amelynek speciálisabb devizája van.

Ennyire egzotikus devizákhoz azonban nemigen volt eddig szerencsénk: van például angol font kötvényünk, némi japán jenkötvényünk, és egy kevés svájci frank kötvény. Azt viszont végképp nem érti senki, hogyan jutott el a kormány addig a felismerésig, hogy azeri valutában denominált magyar devizakötvényt kell kiadnia. Nem sokat lehet tudni ugyanis az azeri kötvénypiacról, mint egy elemző fogalmazott, nem csak nem ismer, nem is lát ilyet. Mindenesetre annyit már tudunk, hogy az azeriek pénzét manatnak hívják.

Elvileg rossz üzlet

Az azeri kötvénynél valamivel könnyebb elképzelni egy Törökországba tervezett magyar devizakötvényt, de persze piaci szempontból ez is különös. A piaci logika szerint ugyanis a magyar állam a török lírakötvénnyel elvileg magasabb kamatszinten adósodhat el, mintha a megszokott módon dollárban vagy euróban adna ki értékpapírt – mondta a hvg.hu-nak Forián Szabó Gergely a Pioneer Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója. Török lírában a magyar állam alapesetben a forint állampapíroknál is magasabb hozammal bocsáthatna ki kötvényt, de ami igazán lényeges, hogy a magyar euró- vagy dollárkötvények hozamát még inkább meghaladná a török lírában denominált papír hozama.

AP / Petros Karadjias

A magyar lírakötvény hozama azért lenne túl magas, mert nagyon magas a magyar kockázati felár (az úgynevezett CDS-felár), ami jelentősen megemeli a magyar devizakötvények hozamát. Ha ez a felár például nulla és 100 bázispont között lenne, akkor euróban vagy dollárban könnyedén bocsáthatnánk ki 1-2 százalékos hozammal devizakötvényt, de mivel most majdnem 500 bázispont (5 százalék), valószínű, hogy csak 5-7 százalékos hozammal vennék meg a befektetők a magyar devizakötvényt (jelenleg ilyen hozammal cserélnek gazdát a már kibocsátott magyar devizakötvények a másodpiacon).

A kockázati felárunkat is figyelembe véve a török lírában kibocsátott magyar devizakötvények hozamának alapesetben 10 százalék körül kellene lennie. A török állam lírában kibocsátott kötvényeinek hozama ugyanis 7-8 százalék körül mozog, és a magyar devizakötvény esetén a befektetők hozamelvárásába beépülne a magas magyar kockázati felár. Vagyis ahhoz, hogy ne a török állam (melynek CDS-felára kevesebb mint fele a magyarnak) 7-8 százalékos hozammal kibocsátott kötvényét vegyék meg, hanem a jóval kockázatosabbnak tekintett magyar lírakötvényt, Magyarországnak nagyobb hozamot kellene kínálnia nekik.

Kell valami cserébe

A piaci logikát ugyanakkor általában felülírhatják a különalkuk. Elképzelhető például, hogy a magas hozamelvárást a kormány mérsékelni tudja egy államközi megállapodással, vagy egy nagybefektetővel kötött egyezséggel – mondta Forián Szabó Gergely. A befektetési szakértő szerint egy ilyen alku szólhatna például arról, hogy az alacsonyabb hozamelvárásért Magyarország ad cserébe valamit Törökországnak, vagy a török befektetőnek. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy mindez csak találgatás.

Azt viszont elképzelhetőnek tartotta, hogy az információ kipattanása összefüggésben lehet esetleg azzal, hogy a magyar kormány pozitív visszajelzést kapott Törökországtól, vagy a leendő török állampapírvásárlótól.

Keleti nyitás

A szokatlan terv kétségkívül beleillik a keleti nyitás politikájába, melyben a kormány többször deklarálta már, hogy ellenére van a kizárólagos eladósodás a nyugati fejlett államok felé, ezért a keleti országokkal (Kína, Oroszország, arab és más délnyugat-ázsiai államok) diverzifikálná a magyar államadósságot – mondta a hvg.hu-nak Gabler Gergely, az Equilor elemzője. A szakértő szerint ebből a szempontból fontos, hogy az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) hangsúlyozta, csak az IMF-tárgyalások után lesz devizakötvénykibocsátás, ami azt jelentheti, hogy a kormány nem a tárgyalásokat akarja megfúrni.

Emellett Törökország pénz- és tőkepiaca az elmúlt években olyan mértékben megerősödött, hogy a nyugat-európai piacok forgalmával vetekszik. Gabler Gergely szerint az ötlet ebből a szempontból nem tűnik rossznak, ugyanis így elképzelhető, hogy lesz kereslet a török piacon a török lírában kibocsátott magyar államkötvényekre. A török befektetők eddig is vehettek magyar állampapírt euróban vagy dollárban a másodpiacon, egy magyar lírakötvény különlegessége viszont az elemző szerint az lehetne, hogy a saját devizájukban lenne. Viszont az Equilor elemzője szerint is az a legfontosabb kérdés, hogy milyen felárat várnának el a törökországi befektetők a magyar államtól.

AP / Rodrigo Abd

Mennyire sürgető a devizakötvénykibocsátás?

Idén még gond nélkül teljesítheti az állam a devizakötelezettségeit, és inkább a jövő év, annak is inkább a második fele kérdéses az Equilor elemzője szerint. A kormánynak ugyanis jelentős összegű betétje van a Magyar Nemzeti Banknál (MNB), amit finanszírozási tartalékként használhat. Az MNB-nél júniusban 1762 milliárd forint betétet tartott a kormány, ami 6 milliárd eurónak felel meg. Ebből azonban csak 972 milliárd forint volt deviza, ami körülbelül 3,4 milliárd euró.

Ezzel szemben az állam összes devizakötelezettsége idén 2,8 milliárd euró. Idén novemberben lejár egy egymilliárd euró értékű kötvény, és folytatódik a 2008-2010 között felvett IMF-EU-hitel törlesztése is (a harmadik negyedévben 906, a negyedik negyedévben 913 millió eurót kell visszafizetnünk a Nemzetközi Valutaalapnak).

Jövőre viszont körülbelül 5,2 milliárd eurót kell visszafizetnie az államnak: februárban lejár egy egymilliárd eurós kötvény, márciusban egy 500 millió euró értékű japán jenkötvény, májusban pedig egy 120 millió euró értékű svájci frank kötvény. Emellett az IMF-nek is fizetnie kell, minden negyedévben 913 millió eurót, ami összesen több mint 3,6 milliárd euró.