"Visszavettük a Mol-részvényeket az oroszoktól, visszavettük a vízművek egy részét (...) a franciáktól, vissza fogjuk vásárolni pillanatokon belül az E.ON-t a németektől, visszavásároltuk a Rábát a malájoktól, a Fradit meg az angoloktól" – mondta Orbán Viktor a kőszegi Jurisics-vár udvarát megtöltő hallgatóságnak szombaton, a Tranzit - Fesztivál a határon elnevezésű rendezvényen. A miniszterelnök megszólalását hétfőn sem Orbán sajtófőnöke, sem pedig az E.ON – hazai és németországi – illetékesei nem akarták kommentálni. A múlt héten elsütött „nonprofit rezsi” ötletéhez hasonlóan talán azért, mert nincs is mit.

Mit akar Orbán az E.ON-tól?

A német vállalatcsoport magyarországi üzletrészeivel kapcsolatban leginkább azt érdemes mindenekelőtt rögzíteni, hogy az E.ON nálunk több eltérő profilú, szerkezetű és tulajdonosi hátterű leányvállalattal van jelen. Sok esetben nem is értelmezhető a „visszavétel”, mint például a legmodernebb hazai gázerőmű (Gönyű) esetében, amit teljes egészében a németek építettek.

Az sem segít sokat, ha az orbáni kijelentést az E.ON áramszolgáltató cégeire vagy a lakossági és üzleti gázszolgáltatást végző E.ON Hungária Zrt.-re próbáljuk meg értelmezni. Ez esetben ugyanis nemcsak az E.ON-nak, hanem a gáz- és áramszolgáltatási üzletág összes hasonló cégének (az Elmű-Émásztól a Tigázig) Orbán célkeresztjébe kellett volna kerülnie. Márpedig az efféle államosításnak nemcsak az uniós alapelvek megsértése, de a bekerülési költség miatt sincs realitása.

MTI / Varga György

A Kőszegen elhangzottakat így Orbán valószínűleg a gázszektor két, korábban is hírbe hozott cégére vonatkoztatva mondhatta. Az E.ON Trade az a gáznagykereskedő cég, amelynek portfóliójában a 2015-ig érvényes, oroszokkal kötött hosszú távú gázszerződés jelenti a legnagyobb tételt. Az E.ON Storage vonzerejét pedig a mintegy 4,3 milliárd köbméter összkapacitású gáztározók adják. Közös jellemzőjük, hogy minden más magyarországi E.ON leányvállalattól eltérően e két cég a német E.ON Ruhrgas kötelékébe tartozik.

Nem először próbálkoznak

A két cég megszerzésére a 2010-es kormányváltást követően már voltak próbálkozások, de ezeknek érdemi eredménye nem volt. Hétfőn Havasi Bertalan miniszterelnöki sajtófőnök azt mondta, hogy "az E.ON-nal folyó tárgyalásokról szóló hírek sorát egyelőre nem kívánjuk bővíteni". Ez ugyan azt sejteti, hogy jelenleg is folynak  tárgyalások, de ilyesmiről sem az E.ON, sem az iparág más, általunk megkérdezett szakértői nem tudnak. "Az E.ON és a magyar kormány között legutóbb akkor történt valami, amikor a kormányváltás után Fellegi Tamás még erős és ambiciózus miniszterként dirigált az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium élén" – mondta egy, az E.ON-nál korábban több évig vezető beosztásban dolgozó szakember.

Elmondása szerint Fellegi nem titkolt szándéka az volt, hogy az egész lakossági gázszektort „eontalanítsák”, és ennek érdekében a miniszter a lakossági árak befagyasztásától (amit 2010-ben meg is tett), valamint a költségelszámolási tételek  felülvizsgálatától sem riadt vissza. A tárgyalások lezárásához akkor álltak a legközelebb, amikor a kormány több mint 500 milliárd forintért visszavásárolta a Szurgutnyeftyegaztól a Mol-részvényeket. A két E.ON-cégről mégsem sikerült megállapodni, aminek iparági szereplők egybehangzó véleménye szerint az volt az oka, hogy a kormány 800 millió eurós vételi ajánlata távol volt a németek "legalább 1,2 milliárdos" eladási árától.

Árnyékharcos MVM

Az állam a tervek szerint az Magyar Villamos Művek (MVM) helyzetbe hozásával lépne be újra a földgázpiacra. Ez az elképzelés hivatalosan először a 2010-ben elkészült Nemzeti energiastratégia 2030 című kötetben jelent meg. A dokumentumban az áll, hogy új állami földgázkereskedő vállalatot létre lehet hozni a nulláról is, de gyorsabban realizálható, ha az állam egyszerűen meghatározó piaci hányadot vesz magának.

A gázpiaci mozgásokra rálátó forrásunk szerint ahhoz, hogy a kormány kivásárolja a Gazprom-szerződést az E.ON Trade-től, több mint százmilliárd forintot kellene fizetnie. Az oroszokkal kötött hosszú távú gázszerződés 2015-ben jár le, de a Gazprom a magyarokkal egyelőre nem hajlandó leülni tárgyalni. Az oroszokat Európa-szerte jó partneri viszony köti az E.ON-hoz, és ragaszkodnak ahhoz, hogy mivel élő szerződésük van, legfeljebb az E.ON-nal tárgyaljanak a 2015 utáni időszakról. Jelenleg Magyarország az egyetlen a régióban a térség országai közül, amelynek nincs a lejáró szerződés utáni időkre új megállapodása.

Az E.ON tározói

MTI / Rosta Tibor

A vételi ajánlatot alapvetően befolyásolja a stratégiai gáztározó értéke is. Az E.ON Storage 4,3 milliárd köbméteres kapacitásának beárazásához támpontot jelenthet, hogy legutóbb a Mol a szőregi, 1,9 milliárd köbméteres tározója kiépítésére több mint 150 milliárd forintot költött, az E.ON pedig három éve 35 milliárdot fizetett egy 600 millió köbméteres tározó felújítására.

Orbán Viktor szavainak így igazából csak akkor van értelme, ha az eladói-vevő álláspontok már valóban közel vannak egymáshoz. Ha ez nincs így, az egyértelműsített vételi szándék csak az árat hajtja feljebb. Ez nyilván nem jó – más kérdés, hogy azt sem látni, az állam vagy az MVM miből vásárolna magának gázüzletágat.