A miniszter felidézi, a fejlődő államoknak nem sikerült utolérnie a fejletteket, csak Malajzia, Szingapúr, Hongkong, Dél-Korea, Tajvan és Thaiföld volt képes erre. Matolcsy levonja a következtetést: nem maradt követhető sikeres felzárkózási modell, a növekedési pályák széttartanak, ezért mindenkinek magának kell rátalálnia a siker ösvényére.

A miniszter szerint ez már csak azért sem könnyű, mert elindult a digitális gyártási forradalom. Mint írja, minden ország, amely korábban a természeti kincseiből, vagy az iparából élt meg, nagy bajban lesz, mert az új digitális gyáripar mesterséges anyagokból fog előállítani mindent, amelyet eddig az ipar készített.

"Mi lesz velünk, akik a termelésre, ezen belül az iparra építjük fejlődésünket?" - teszi fel a kérdést Matolcsy, aki szerint ugyan még van idő, de az új világra való gyors és teljes átállás nélkül esélyünk sem lesz megtartani mai helyünket a világban. "Aki most lemarad, sem jólétét, sem jó munkaerejét, sem politikai stabilitását, sem szabadságát nem képes megőrizni századunkban" - írja a miniszter.

Matolcsy György szerint ezért ha nem akarunk lemaradni, akkor fel kell ismerni a kockázatokat és lehetőségeket, majd ki kell alakítanunk egy stratégiát és egy szövetségi hálót, akikkel együtt lehet működni, mert egyedül nem lehet átállni. Szükség van a miniszter szerint egy új "tudástervre" is, ugyanis az új világban sok mérnökre, kutató-fejlesztő, kreatív műhelyre, kitűnő egyetemekre, az újat befogadó közösségekre és családokra van szükség.

Emellett Matolcsy szerint kell egy terv arra is, hogy mi nem lesz digitálisan gyártható. Szerinte ilyenek az ízes magyar élelmiszerek, a turizmus élményei, a gyógyítás, a személyre szabott szolgáltatások, a képességek és a tudás fejlesztése. A miniszter szerint szükség van egy figyelő intézményrendszerre is, amelyik éjjel-nappal követi a digitális gyártási forradalomra való átállás újabb szakaszait, ugyanis minden döntésre hatnia kell az új ipari forradalomnak.

"Ez individuális forradalom, amelyet csak együtt aknázhatunk ki" - vonja le a konklúziót Matolcsy.