Halálba szekálná a kormány a megsebzett külföldi bankokat
Megvan az első nagybank, melynek a tulajdonosa kijelentette: az Orbán-kormány büntető bankpolitikája miatt a magyarországi aktivitásának a csökkentésére készül. A CIB Bankot mások is követhetik: a kormányfőnek és a jegybankelnöknek vannak még ötletei.
A CIB Bank komoly bajban van: a válság előtti évek agresszív hitelezési politikája, a válságkezelés egyes elemei és jelentős mértékben a kormány büntető bankpolitikája miatt a Sanpaolo Intesa, a CIB Bank olasz anyabankja úgy döntött, hogy kész visszafogni magyarországi aktivitását.
A CIB Bank 2012-es éves jelentését még nem tette közzé, de ahogy Enrico Cucchiani, az Intesa vezérigazgatója a pénzintézet idei első negyedéves üzleti jelentésének a bemutatóján közölte, a magyarországi leányvállalat az utolsó tavalyi negyedévet 279 milió euró (83-84 milliárd forint) veszteséggel zárta. Miután a PSZÁF 150 milliárdos negyedéves veszteségről számolt be a teljes bankrendszerre és 2012 utolsó negyedévére vonatkozóan, ennek több mint a felét ezek szerint a CIB Bank szenvedte el. És bár konkrét adatok nincsenek, nem lennénk meglepve, ha ez igaz lenne éves összevetésben is. (Az utolsó teljes üzleti évről szóló adat 2011-es: ebben az évben a CIB Bank 52 milliárd forint fölötti veszteséggel zárt.)
Külföldiek ellen
Enrico Cucchiani utalt arra, hogy az anyabanknak kész tervei vannak a működés drasztikus újrastrukturálására, amennyiben ugyanilyen kihívásokkal teli marad a környezet. A CIB Bank az első magyarországi nagybank (az 5. legnagyobb mérlegfőösszegű a 2011-es adatok alapján), amely kimondta, hogy a tevékenysége korlátozására készül. De korántsem biztos, hogy az egyedüli. A magyar bankrendszer élesen elvált két részre: a nyereségesek mellett van négy-öt bank, amely az elmúlt két évben komoly veszteségeket szenvedett el, és a tulajdonostól tőkepótlásra szorult. Közülük is kiemelkedett az Erste Bank 2011-es 152 milliárdos vesztesége, valamint a Raiffeisen Bank 97 milliárdos buktája. (2012-re vonatkozóan az Erstének már vannak publikus adatai, 6 milliárdos nettó veszteségről számolt be. A Raiffeisennél még csak 2012 harmadik negyedévéig vannak adatok, addig a bank 27 milliárdos mínuszt szedett össze.)
A kormány ezeket a külföldi bankokat láthatóan kipécézte magának. Szándékait jelzi, hogy a Posta hálózatát is igénybe venné a hitelezés felpörgetésére, melyet a Postabank privatizációja után az Erste Bank használt termékei értékesítésére határozott ideig – de ezt az opciót az Orbán-kormány idején már nem hosszabbította meg. Az is fenyegetésként hangzik, hogy Orbán a héten újból elmondta: a kormány számára irányadó szám, hogy a bankrendszer fele magyar kézben legyen. Ha hozzávesszük, hogy kormányzati politikusok nem vennék rossz néven, ha a külföldi enegiaszolgáltatók elhagynák az országot, ijesztő mesterterv körvonalazódik a külföldi szolgáltatóipari nagyberuházók számára.
| Így akadtak ki a bankvezérek |
| A CIB-tulaj kiakadása a hangnemében a legdurvább, de korántsem egyedülálló megnyilatkozás volt az utóbbi években a külföldi hátterű pénzintézetek részéről. Herbert Stepic Raiffeisen-vezérigazgató az utóbbi két évben többször is kritikusan nyilatkozott. Volt, amikor felszólította a kormányt, hogy "ne használja továbbra is mintegy önkiszolgáló üzletként" a bankokat, emellett "övön aluli ütésnek" nevezte a bankadó megfelezésének elhalasztását. A Raiffeisen-vezér ráadásul tavaly év elején kifejtette, “az tévhit, hogy lehet úgy irányítani egy országot, hogy nem egyeztet az országgal, nem egyeztet az európai partnerekkel". Andreas Treichl, a szintén osztrák Erste Group Bank vezérigazgatója óvatosabban fogalmozott idén év elején a magyar helyzetet illetően. Szerinte a magyar gazdaság fellendüléséhez gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, de erősen kétséges, hogy az 2013-ban bekövetkezik. A magyarországi nehézségeket az Erste számára súlyosbította, hogy nehéz politikai környezetben kellett vezetni a vállalatot. "Ez nagyon sok pénzünkbe került" – fogalmazott. |
Rossz válságkezelés
A CIB anyavállalatának a vezérigazgatója keddi sajótájékoztatóján beszélt arról is, hogy egy csapatot küldött Magyarországra a bank átvilágítására és a struktúra átalakítására. Piaci információink szerint a McKinsey üzleti tanácsadó embereiről lehet szó, akik megszállták a bankot, és közreműködnek a rossz hitelportfólió leválasztásában és kiszervezésében („bad bank”). Maga Cucchiani is a McKinsey-nél dolgozott korábban, ahol munkatársa volt annak a Tomas Spurnynak, aki tavaly év elejéig a CIB Bank vezérigazgatója volt. Spurnynak nagy szerepe volt abban, hogy a CIB Bank jóval nagyobb lendülettel állt neki a mérlegtisztításnak, mint esetleg más piaci szereplők. Mint ahogy arról a Figyelő beszámolt, Spurny a problémás ügyfelekkel szemben nyíltan és keményen lépett fel. Nem takargatta tovább a korábbi évek rossz hitelmegállapodásait, nem ment bele kompromisszumokba. Ha szükség volt rá, vitte a biztosítékokat, nem riadt vissza szállodák átvételétől sem. (Bankárkeringő a CIB-nél, 2012. szeptember 20.)
A piacon a CIB Bankot ma már úgy is emlegetik, mint a legnagyobb szállodás, mivel több hotel van kezén, mint az iparági szereplőknek. A tavalyi féléves üzleti jelentés szerint a CIB Bank 137,4 milliárd forint értékben vett vissza ingatlanokat nem fizető hitelek után. Ezzel kapcsolatban hallottunk olyan kritikus hangokat, miszerint olyan elemek is bekerültek a könyvekbe, melyek nem feltétlenül kellettek volna, és a bank eredményét jelentős mértékben rontják. Ezen vélemények szerint ügyesebb, kevésbé konfrontatív stratégiával kevesebbe kerülne a CIB Banknak a válságkezelés.
Duplán fizet
Az azonban egyértelmű: a CIB Bank több külföldi tulajdonban lévő versenytársához hasonlóan duplán fizet azért, hogy kockázatos üzletpolitikát vitt a hitelezési boom idején. Az olcsón rendelkezésre álló devizaforrást agresszív hitelezési politikával (azaz alacsony kamatmarzs mellett) kínálta tovább az ügyfeleinek forintban. Amikor az árfolyamváltozás, valamint a hitel forrásköltségének drágulása nyomán egyre több hitel kezdett bedőlni, hamar kiderült, hogy a hitelek mögött álló fedezeti érték (pl. egy ingatlan, melynek értéke csökkent) és a kamatmarzs már nem elegendő a veszteségek ellensúlyozására, és a rossz hitelek hamar a bank tőkéjét kezdték enni.
Ez már önmagában is elég az aktivitás mérséklődésére, de a bankok az eredményüktől függetlenül a nyakukba kapták a kormány büntető bankpolitikáját. A végtörlesztés a CIB esetében 2012. június 30-ig a lakossági portfólió fizető állományából 126 milliárd forintnyi állományt érintett, ami 35 milliárd forint egyszeri veszteséget okozott. Tavaly a CIB Banknak 12 milliárd különadót is kellett fizetnie, amiből 10 milliárdot leírhatott a végtörlesztésben való részvétel miatt.
| Eddig így ütötték a bankokat |
| A 2011 őszén bejelentett végtörlesztés, melyet a bankok bíróságon is megtámadtak, 260 milliárdos veszteséget okozott a magyar bankoknak. A 2011-től élő bankadó pedig éves szinten 140 milliárd forint körüli pluszköltséget jelent a bankrendszernek. Ez utóbbiak a bebetonozása annak ellenére megtörtént, hogy a kormány korábban ezzel ellentétes megállapodást hozott tető alá a Bankszövetséggel. 2011 decemberében még az ígérte a kormány, hogy ezt a pénzösszeget már nem kell a pénzintézeteknek 2013-ban befizetniük. Matolcsy György még 2012 májusában is úgy nyilatkozott, hogy a bankadót 2013-ban megfelezik, 2014-től pedig teljesen kivezetik. A bankadó azonban maradt, emellett pedig a tranzakciós illeték 1 ezrelékesre tervezett mértékét is megduplázták, amit a bankok szinte teljes egészében áthárítanak az ügyfeleikre. |
Meglepetéssel teli kihívások
A legfőbb probléma az, hogy teljesen kiszámíthatatlan, milyen kötelezettségbe rángathatják még be a bankokat. Cucchiani erre utalt is sajtótájékoztatóján, amikor az aktivitás csökkentését a környezet kihívásaitól tette függővé. Márpedig Orbán a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara idénynyitó gazdasági fórumán arról beszélt, hogy a kormányzat a kis- és középvállalkozások devizahitelállományát is forintosíthatja, ami a bankok eredményét is biztosan érintené. Hasonlóan súlyos fenyegetésnek tűnhet, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) legutóbbi jegybankkal foglalkozó tanulmányában több eszközt is felsorolt, melynek segítségével szerinte mérsékelni lehetne a jegybank működési veszteségét, ami miatt a központi költségvetés segítségére szorul. Ezek az eszközök jórészt egybeesnek azokkal, melyekkel Matolcsy a hitelezési aktivitásuk erősítésére késztetheti a bankokat.
Ilyen eszköz lehet, hogy az MNB nem fizetne kamatot a hitelintézeteknek a jegybanknál a betéteik arányában kötelezően elhelyezett tartalékok után. Ez a bankrendszert nagyjából 25 milliárd forinttal rövidítené meg. Az is megfordulhat Matolcsy fejében, hogy korlátozza a kéthetes MNB-kötvények vásárlását, mert azon magasabb a kamat. De mint ahogy arra Simor András volt jegybankelnök még távozása előtt utalt, ez nem vezetne automatikusan a hitelezés élénküléséhez, hanem sokkal inkább azt eredményezné, hogy a bankok a meghatározott szint fölötti állományt egynapos (overnight) betétekbe helyeznék el, amelyeknek a kamata egy százalékponttal alacsonyabb, mint a kétheteseké. Nem kell mondani: ez is tízmilliárdokban mérhető veszteséget okozna a bankoknak az árazási politikájuk újrahangolása és a veszteségek továbbhárítása nélkül.
És most ne is beszéljünk arról, hogy az overnight betétek alacsonyabb kamatszintje válna irányadó kamattá, ami monetáris lazítást jelentene, és komoly stabilitási kockázatokat hordozna magában. Bármelyik nagy ötletnek a kivitelezése (kkv-k adósmentése, kettős kamatrendszer kialakítása) nemcsak tovább terhelné a bankokat, hanem nagyon könnyen csúnya zsákutcába vinné az országot.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
