„Sajnos vagy nem sajnos, de elég sokan dohányoznak ezen a környéken is, így biztos megélhetésnek látszott a trafikunk. Biztosnak, még ha nem is gazdagodtunk meg belőle. Mivel elég régóta kizárólag ebből él a családunk, így nem is igen jutott eszünkbe, hogy nem nyerünk" – mondja Géza. Bíztatták a vásárlói, és a könyvelője is azt mondta, hogy vágjon bele – beadta a pályázatot. Aztán nem nyertek.

Ehelyett azt látják, hogy olyan "idegenek" kapnak lehetőséget, akiknek még boltjuk sincs. "Ráadásul azt hallani, hogy keresgélnek a környéken régi trafikosokat, akik vinnék a nyertesek boltjait. Cserébe másfél százalékot ajánlanak. Engem ugyan még nem találtak meg, de nem is csinálnám, mert rabszolgák azért nem vagyunk". 

A trafikon kívül csak a mama utáni segély van

Gézáék 1982-ben kezdték. Akkor a főváros ötödik kerületében, a Falk Miksa utcában béreltek üzletet öt éven át. Ezután másfél évig az Izabella utcában működtek, 1989 óta pedig a Tompa utca lett a második otthonuk. A három évtized nagyjából első felében még ketten dolgoztak a feleségével, úgy tizenvalahány éve pedig a cég kényszerű átalakítása okán Géza egyedül viszi a boltot. A kis üzlet tényleg klasszikus trafik, kínálata és berendezése nem sokat változott az elmúlt húsz évben.

Papp Géza trafikos

Stiller Ákos

„A trafikáru szempontjából a forgalom nyolcvan százalékát a dohánytermék képviseli" – mondja Papp Géza. "A maradék nagyjából húsz százalék a szeszes ital, újság, kevés csokoládé, cukorka, rágó, üdítő. Emellett lehet nálam kávét inni. Régebben az üzlet valamivel jobb megélhetést biztosított, mint az utóbbi nagyjából egy évtizedben, amióta megszorítások jöttek, és a dohánytermékeken a hasznunk négy, legfeljebb öt százalék lett. A kicsit nagyobb haszon a dohányon volt, de a fő profilt jelentő cigaretta csak négy százalékra jött ki. 

„Így már elég kínkeservesen működtünk eddig is, de legalább működtünk. Ebben az időszakban egészítettük ki a profilt újsággal és egyebekkel, korábban ugyanis ilyesmit sem árusítottunk, csak és kizárólag dohányárut. De a megélhetés miatt muszáj volt” – meséli Géza, akinek a kisfia már kirepült, de a felesége otthon van, mert régóta nem kap munkát, és egy ideje a mama is velük él, mert képtelen egyedül ellátni magát. 

„Eddig volt a trafikunk meg az alig húszezer forint ápolási segély a mama után. Hogy ezután mi lesz, arról végképp fogalmam sincs. Most úgy érzem, hogy halálra vagyok ítélve."

Nem most kellene kapkodni

Géza szerint kizárt, hogy felmérték volna a pályázat kiírása előtt, hány régi, klasszikus trafik működik a környéken. Közülük, amennyire Géza és a környék lakói tudják, senki nem kapott engedélyt. Mint mondja, ez az igazán felháborító, mert az még rendben lenne, hogy ő valamiért nem felelt meg. De hogy lehet, hogy a régiek közül senki nem megfelelő? – teszi fel a dohányboltos a kérdést, miközben vannak olyanok, akiknek eddig semmi közük nem volt a dohányárusításhoz, és akár öt-hat üzletet is nyithatnak. 

A hogyan tovább?-ról azt mondja, hogy más üzletbe nem tud belevágni. A bolt kicsi, korábban próbálkoztak egyebek mellett ruhaneművel és illatszerrel bővíteni a kínálatukat, ám a környéken olyan sok a hasonló profilú üzlet, hogy nem jártak sikerrel, hát felhagytak vele. "Július 15-ig árusíthatunk cigarettát, utána megpróbáljuk a "maradékokkal" végigvinni az évet decemberig, azután pedig bezárunk" – mondja. "Az egészen biztos, hogy nem fogunk tudni kijönni még akkor sem, ha sajátunk az üzlet és semmilyen teher sincs rajta, hiszen a rezsit és a járulékokat fizetni kell. Tehát talán év végéig kihúzzuk valahogyan, aztán nem tudom. Leginkább kétségbe vagyunk esve. Arra gondoltunk, hogy esetleg kiadjuk a boltot, vagy eladjuk. Persze ez sem megoldás, mert ötvenhét éves vagyok, szinte biztosan nem vesznek fel dolgozni sehová. Az eredeti szakmámba visszamenni nem tudok, ráadásul az egészségem sem túl jó. Többször műtöttek, és cukorbeteg vagyok" – mondja a trafiktulajdonos.

Stiller Ákos

A kérdésre, hogy reménykedik-e a miniszterelnök ígéretében, hogy a régi trafikosokat nem fosztják meg a működési joguktól, azt feleli, hogy már nem tudja, mit gondoljon. Már csak azért sem, mert egyelőre erről sem lehet semmi konkrétumot tudni. "Megjelent valami, de hogy most már mit tudnak variálni az egészből, nem tudom. Mert végeredményben meghúzták a határt ötezer-valahány árusítóhelynél, ennyien meg is kapták az engedélyt. De akkor most mi az új terv? Esetleg a fővárosban hozzátesznek ezekhez még nyolcszáz vagy ezer hozzánk hasonló trafikot? Az viszont biztos, hogy ezt az egész pályázatot nem így kellett volna intézni, és nem most kellene kapkodni, amikor már ég a ház. Persze, általánosságban bízhatunk, hogy csinálnak valamit. Mi mást tehetnénk?" 

Szeretné, ha Orbán Viktor és Lázár János újraértékeltetné a pályázati anyagát? Régi trafikos? Üzleti bevétele háromnegyede a dohány-kiskereskedelemből származik? És mégsem nyert? Akkor írja meg az ugyelet@hvg.hu címre nevét, röviden a történetét, és hogy hol pályázott jogosultságra. Szeretnénk felmérni, hogy mekkora az igény az újraértékelésre, mert már eddig is, minden felhívás nélkül nagyon sok érdeklődő levelet kaptunk a témában.