Az új kormányzó tavaly novemberben bejelentett kinevezését londoni elemzők annak idején meglepetéssel fogadták, mert Carney nem sokkal korábban gyakorlatilag kizárta, hogy indulna a tisztségért. Komoly meglepetést keltett az is, hogy külföldi jelöltet választott a brit kormány.

Mark Carney kanadai állampolgár, de mivel Kanada egyike azoknak a nemzetközösségi tagállamoknak, amelyek a brit uralkodót ismerik el államfőjüknek, a Bank of England új kormányzója hivatalosan brit alattvalónak számít. Felesége brit, és a brit kormány tájékoztatása szerint Carney is kérelmezte a brit állampolgárságot.

Carney személyében a világ egyik legtekintélyesebb és legelismertebb jegybanki vezetője került a Bank of England élére. A globális pénzügyi elemzői közösség jórészt Mark Carney szakavatott monetáris politikai irányításának tulajdonítja, hogy a kanadai bankrendszer a pénzügyi válság mélypontján sem szorult állami tőkejuttatásra, és a kanadai gazdaság is viszonylag jó állapotban vészelte át a külső sokkokat.

George Osborne brit pénzügyminiszter sem takarékoskodott a felsőfokú jelzőkkel, amikor tavaly novemberben az alsóházban bejelentette Carney kinevezését. Osborne akkori szavai szerint Mark Carney "egész egyszerűen a legjobb, legtapasztaltabb és legképzettebb szakember az egész világon arra, hogy elláthassa a Bank of England kormányzói feladatát".

Carney, akinek harvardi és oxfordi közgazdászdiplomája van, a Goldman Sachs befektetési bankcsoportnál töltött be vezető tisztségeket, mielőtt a kanadai jegybank élére került.

A brit jegybanktörvény alapján nyolc évig tölthetné be a Bank of England kormányzói tisztségét, de Carney már kinevezése előtt közölte a brit kormánnyal, hogy öt évre vállalja a megbízatást.

A brit jegybank élére a kormány álláshirdetéssel keresett új kormányzót. A hirdetés a The Economist című brit gazdasági-politikai folyóiratban jelent meg tavaly szeptemberben. Az 1694-ben alapított Bank of England történetében először fordult elő, hogy álláshirdetéssel kerestek kormányzót az intézmény élére.

A Bank of England több tekintetben félig független intézmény. Elsődleges mandátuma az árstabilitás biztosítása, de a követendő inflációs célt a kormány írja elő számára - a cél most 2 százalék éves összevetésben.

A brit jegybanktörvény értelmében ha egy adott hónapban az éves infláció 1 százalékponttal vagy annál nagyobb mértékben eltér a célszinttől bármelyik irányban, a Bank of England kormányzója hivatalos levélben köteles tájékoztatást adni a pénzügyminiszternek az eltérés okairól.

A brit jegybankot alig másfél évtizede ruházták fel a kamatdöntés jogával. Az akkori munkáspárti kormány 1997-ben adta át ezt a jogkört a Bank of Englandnek, addig a mindenkori brit pénzügyminiszter határozta meg a jegybanki alapkamatot is egyszemélyi döntéssel.