Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A német pénzügyminisztérium számításai szerint az államháztartás kamatkiadásai 2010 óta rendre jelentősen elmaradnak a tervezettől, és ez a helyzet várhatóan az idén és 2014-ben sem változik. A kamatkiadások így a 2010-2014-es időszakot együttvéve 40,9 milliárd euróval csökkennek az eredeti prognózisokhoz képest.
Az eltérés legfőbb oka, hogy az euróövezeti államadósság-válság következtében befektetési menedékké váltak a szolidan gazdálkodó Németország államkötvényei. 2012-ben rendszeresen voltak olyan állampapír-aukciók, amelyeken negatív hozamszint alakult ki, vagyis a befektetők fizettek azért, hogy a német állam őrizze pénzüket.
Az is csökkentette a kamatkiadásokat, hogy a német gazdaság az euróövezeti recesszió közepette is bővül, így a vártnál jóval több adóbevétel keletkezik, aminek köszönhetően kevesebb külső forrást kell bevonni az államháztartás finanszírozásába. A tárca adatai szerint a 2010-2012-es időszakban a tervezettnél 73 milliárd euróval kevesebb hitelt vett fel Németország.
Az euróövezeti válsággal közvetlenül összefüggő kiadások teljes összege eddig 599 millió euró a pénzügyminisztérium kimutatása szerint, vagyis alig félmilliárd euró áll szemben a kamatkiadások csökkenése révén megtakarított 40,9 milliárddal. A tárca az adatokat egy ellenzéki szociáldemokrata parlamenti képviselő írásbeli kérdésére közölte, és a Der Spiegel című hetilap ismertette a vasárnap megjelent számában.
Németország a kimutatás alapján a válság nyertese, ugyanakkor a legnagyobb rész jut rá az államadósság-válság kezelését célzó programokból. A pénzügyminisztérium egy tavalyi, a szövetségi számvevőszéknek készített összesítése szerint Németország összesen 310,3 milliárd euróval vesz részt a válságba jutott országoknak összeállított pénzügyi mentőcsomagokban, és az euróövezeti válságkezelő rendszerekben (EFSM, EFSF, ESM). Ennek az összegnek a legnagyobb része azonban nem közvetlen kifizetés, hanem garanciavállalás, amelyet eddig nem kellett érvényesíteni, és a már kifizetett pénz sem segély, hanem kölcsön, amelyet eddig valamennyi kisegített ország rendben törlesztett.
