Könnyű mondani, még a gazdag nyugati társadalmakban sem egyszerű a tanulás útján kiemelkedni – Afrikában vagy Délkelet-Ázsiában pedig közel lehetetlen –, nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban például a társadalom legszegényebb ötödébe születőknek csupán alig több, mint a fele képes kitörni valamely felsőbb jövedelmi rétegbe. Viszont, akik kiemelkednek, azoknak 86 százaléka rendelkezik diplomával – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Butaság lenne azt gondolni, hogy megvalósítható az egyenlők társadalma, ahol mindentől függetlenül mindenkinek megvan az esélye arra, hogy felemelkedjen. Ezzel együtt a társadalmaknak és a gazdaságpolitikusoknak arra kell törekedniük, hogy a jó minőségű alapszintű oktatást mindenki számára lehetővé tegyék, a felsőoktatást pedig olyan közel hozzák a szegényebb társadalmi rétegekből érkezők számára is, amennyire csak lehet.

Gordon Brown, az Egyesült Királyság egykori miniszterelnöke a nyugati világban a válságból kivezető utat, a szegény országokban pedig a felemelkedés kulcsát látja az oktatás fejlesztésében. Hangsúlyozza, hogy egy gazdaság sikere a humántőke mennyiségében és minőségében rejlik, vagyis minél több egy adott országban a képzett, nyelveket beszélő és diplomás ember, annál jobbak az adott ország növekedési kilátásai.

Nincs ebben semmi meglepő, a vállalatok világában is többnyire a legtöbb tőkével rendelkező cégeknek a legjobbak az esélyei, miért lenne ez másként a társadalmak és nemzetgazdaságok szintjén? Gordon Brown rámutat, hogy a világban zajló folyamatok arra engednek következtetni, hogy a technológiai fejlődés nyomán 2020-ra globálisan mintegy 40 millió főre rúgó munkaerőhiány lesz a képzett diplomás szakemberekből, és 95 milliós felesleg az alacsonyan képzett munkaerőből.

Vagyis amint a technológia fejlődik, egyre kevesebb képzetlen, és egyre több magasan képzett dolgozóra lesz szükség, a társadalmi, gazdasági és szociális érdekek mind azt kívánják, hogy az országok fejlesszék az oktatás színvonalát mind az elemi, mind a felsőoktatás szintjén. Szükség van arra, hogy a minőségi oktatás mindenki számára elérhető és megfizethető legyen, vagyis a társadalmaknak az eddigieknél többet kell humántőkébe, azaz tudásba fektetniük.