Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Nincs ember, aki tudja, hogy kifizetődő-e vagy sem az atomenergia. Nem létezik tudományos vagy bármilyen más szakmai bizonyítéka annak, hogy az atomenergia szerepének erős növelése révén egy-egy országban vagy régióban csökkenhetnek-e az energiaárak – ezt mondja Paul Stevens professzor, a Chatham House agytröszt tudós-szakértője. A szakértővel az Alapblog készített interjút.
Stevens már az 1980-as években azért mondott le véglegesen arról, hogy egyáltalán foglalkozzon az atomenergiával, mert szerinte valójában képtelenség pénzügyi összefüggésbe helyezni ezt a fajta energiatermelést. Az atomenergiáról szóló viták átkerültek a hitviták birodalmába – hangsúlyozta. A szakértő szerint nincs bizonyíték arra, hogy az atomenergia szerepének növelése révén olcsóbbá válik egy-egy országban vagy nemzetközi szinten az energiaellátás. De valójában nem is létezhetnek perdöntő adatok, mert e téren, az utóbbi húsz évben szinte nem is épült a világban atomerőmű, és csak nagyon kisszámú létezőt bővítettek – tette hozzá.
Stevens elmondta, hogy Kelet-Európában – másfajta történelmi tapasztalatok okán – óvatosabbnak kell lennie az embernek Oroszországgal kapcsolatosan, mint Nyugat-Európában. A szakértő tapasztalatai alapján azt mondja, hogy nem tanácsos függőségi viszonyba kerülnie egy energiaimportőrnek egyetlen másik országgal vagy csupán egyfajta energiaforrással szemben sem. A szakértő úgy véli, az energiaellátás forrásainak diverzifikálására kell törekednie minden nemzetgazdaságnak, ebbe belefér az atom is, viszont érdemes figyelembe venni a reális piaci és technológiai trendeket. A következő évtizedekben csak korlátozott függés javasolható a nagyon költséges beruházásokat igénylő nukleáris energiától – hangsúlyozta.
Az amerikai palagázra kitérve Stevens kiemelte, hogy Európában nem várható semmiféle palagáz-forradalom (az Egyesült Államokkal ellentétben). A szakértő szerint száz és száz olyan sajátságos karakterisztika tette lehetővé ugyanis az Egyesült Államokban a palagáz nagy mennyiségben történő kitermelését, amivel Nagy-Britannia – a szakértő hazája – és egész Európa nem rendelkezik és belátható időn belül nem is fog rendelkezni.
