Faragni kellene a szociális kiadásokon

Európa országai páratlan mértékű szociális kiadásokkal terhelik a költségvetéseiket – a kiadásokon bőven lehetne faragni, legyen szó nyugdíjról, oktatásról vagy állami támogatásokról. Jean Pisani-Ferry, a Bruegel kutatóintézet korábbi igazgatója szerint Európában van tere az állami kiadások csökkentésének, amit meg is kell lépniük az államoknak.

  • hvg.hu hvg.hu
Faragni kellene a szociális kiadásokon

Európa adja a Föld lakosságának 7 százalékát, GDP-jének 25 százalékát és szociális kiadásainak 50 százalékát. A számok alapján a józan paraszti ész azt mondatja, hogy ezekből a szociális kiadásokból – nyugdíj, segély, oktatás, egészségügy, lakhatási támogatások – bőven van mit faragni, úgy minden bizonnyal az államadósság is könnyebben finanszírozható lenne. "De ha csökkennek az állami kiadások, az csökkenő jóléthez és növekvő jövedelmi egyenlőtlenségekhez vezet!" – vágják rá a másik oldalról. Kinek van igaza ebben a vitában? – teszi fel a kérdést a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Jean Pisani-Ferry, a Bruegel kutatóintézet korábbi igazgatója szerint a vita megoldása a hatékonyság, vagyis nem az a lényeg, hogy ki mennyit költ el szociális kiadásokra, hanem az, hogy ezt ki milyen hatékonysággal teszi. Ott van például a német és francia rendszer közti különbség. Németország 12 százalékponttal alacsonyabb szinten tartja a GDP-hez mért állami kiadásokat, mint Franciaország, ennek ellenére nincs szembetűnő különbség sem a két ország oktatásának és egészségügyi ellátásának színvonala között, sem pedig a jövedelmi egyenlőtlenségek terén. Vagy lehetne említeni Svédországot, amely 1995-höz képest 9,0 százalékponttal csökkentette a GDP-arányos állami kiadásokat úgy, hogy közben nem romlott a szolgáltatások színvonala.

Világos, hogy a lényeg a hatékonyság. A közgazdász három példát említ. Az első az egészségügy, amely köztudottan a világ összes pénzét képes elnyelni, ha a rendszer gyenge hatékonysággal működik. A kórházak felszereltsége egy dolog, az eszközök hatékony kihasználtsága, a kezelésekkel töltött idő és a hatékony megelőzés pedig már egy egészen más téma. Ugyanazzal a kiadással lehet hatékony rendszert is működtetni, ami nem eredményez növekvő egyenlőtlenségeket a társadalmon belül. A másik példa a nyugdíjrendszer, amely azokban az országokban, ahol csak állami rendszer működik (azaz például nincs önkéntes nyugdíjpillér, vagy egyéb hosszú távú megtakarítási lehetőség), rontja a munkaerő hatékonyságát. A magyarázat az, hogy ha a dolgozó saját számlára, saját magának is gyűjt pénzt, akkor jóval nagyobb eséllyel fog hatékonyan és bejelentett körülmények között munkát vállalni, mint ha nem.

A harmadik példa az állami támogatások rendszere, mellyel az államnak többnyire nemesek a szándékai – lakáshoz, munkához jutás –, a gyakorlatban azonban gyakran bizonyosságot nyer, hogy a célcsoporttal mellé lő. A lakáshoz jutásra szánt milliók például nem ritkán a középosztálynál, sőt esetenként a társadalom leggazdagabb rétegénél landolnak, ami bár növeli az állam szociális kiadásait, a megfogalmazott céljainak elérését nem segíti. Jean Pisani-Ferry úgy látja, hogy Európában van tere az állami kiadások csökkentésének, amit meg is kell lépniük az államoknak, kiegészítve a meglévő rendszerek hatékonyságának javításával. Így elérhető, hogy az államadósság is fenntarthatóbbá váljon és az állami szolgáltatások minősége se romoljon.

Útmutató cégvezetőknek

Útmutató cégvezetőknek

Mikor jó egy céges hitelajánlat?

Már párszáz milliós hitelnagyság esetén is – akár több tízmillió forinttal – többe kerülhet cégünknek, ha csupán a kamatszint alapján döntünk.