Európában 300-500 ezer közé teszik a pilóta nélküli, távvezérelt repülő szerkezetek számát, s a videó-megosztókon naponta több tucat új klipp igazolja, hogy e technológia nem csak terjed, de egyre hétköznapibb szereplővé válik. Magyarországon nincs semmiféle nyilvántartás a drónokról. Ennek leginkább az az oka, hogy az sincs pontosan definiálva, mit tekinthetünk drónak.

Mert van 80 grammos, akár zsebben is hordható – és létezik száz kilós körüli óriás is. Ennél fogva érhetőbb: nehéz egységes szabályozást alkotni rájuk.

dronelife.com

Mit és kit is kéne szabályozni?

A honi drón-történelemnek eddig csak két kulcsmomentumra futotta.  Az egyik, amikor Hende Csaba a magyar hadsereg „drónosításának” lehetőségeit ecsetelte, a másik pedig, amikor a Várbazár fölé reptetett drón kezelőjével a terrorelhárítás azt közölte, hogy húzzon onnan, vagy leszedik a gépet, mert az nemzetbiztonsági kockázatú tevékenységet folytat. Ezen túl csak amatőr-félamatőr látványgenerátorként találkozunk vele a közösségi oldalakon megosztott videók jóvoltából. Azt is csak olvastuk, hogy Dárdai Hertája is használja az edzéseken elvégzett munka analizálásához.

Idehaza nincs szabályozva a terület, és bár jól lehet, például az Árukereső oldalán bárki most éppen 67 tételből választhat magának tetsző távirányítású robotrepülőgépet, egy sor, alapvetően fontosnak mondható kérdésre nincs konkrét válasz.

Mi történik, ha egy viharba került drón lezuhan, és becsapódik az autómba / házamba / kertembe és károm keletkezik? Kötelezhetem-e a szomszédot, hogy a kertünk felett reptetett drónjával ne sértse a magánélethez való jogomat - vagy az erkélyén monokiniző nőjét, akinek a videóját feltöltenék valamelyik weboldalra? Repülhet-e egy drón a belvárosban? Benézhet-e egy drón az ablakomon? Ki ellenőrzi, hogy a Budapest Airport vagy a Paksi Atomerőmű légterébe efféle eszközökkel ne lehessen közlekedni, filmezni vagy éppenséggel demonstrálni?

Mind-mind olyan kérdések, melyekre egy leendő szabályozásnak kell választ adnia – hangzik el az Explico tanácsadó cég sajtóbeszélgetésén. Orbán Miklós, a cég partnere azt mondja, hogy az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a drónok - az autókhoz hasonlóan terjednek majd el a világban, és a kordában tartásuk is majd valamiféle, hasonló szisztéma szerint lesz szabályozható.
Ez azt jelentené, hogy az eszközöket nyilvántarátsba kell venni, a rendszer (vagyis ezesetben a légiirányítás) számára láthatóvá kell tenni, a kezelő személyzetnek pedig valamilyen speciális irányítói jogosítványhoz kell majd kötni e tevékenység végzését. De hogy hazánkban erre mikor kerül sor, arra sem neki, sem a szektort ma jelentő néhány cégnek sincs még csak közelítőleges válasza sem.

Itt is a T-modell

Miközben Európában több országban (Dániában, Németországban, Franciaországban stb.) is a szabályozhatóság kérdése került előtérbe, nálunk azt sem lehet a meglévő repülési szabályok alapján meghatározni, hogy mit tekint például a légügyi hatóság drónnak. Márpedig a nagy robbanás küszöbén állunk, Orbán szerint az iparág máris eléte a saját történetében a T-modell megjelenését. De ami az autóiparnak 100 éves fejlődésbe tellett, az a drónok esetében várhatóan néhány év alatt lezajlik, miközben alapvetően átalakíthat gazdasági viszonyokat, és viszonyulási pontokat.

Az Expliconál úgy látják, hogy jól lehet, mindez Magyarországon még nem égett a szabályozók körmére, azt világosan látni lehet, hogy ha a jogalkotás pusztán az eseményeket követő üzemmódban reagál a drón-kérdésre, abból komoly problémák lehetnek. Orbán Miklós szerint a leendő szabályozásban a légügyi biztonságot biztosan az új kihívásnak megfelelően, újra kell regulázni, és ugyanez állhat a privát szféra védelmére is.

Nyugatról Keletre

A szabályozás – a technológia terjedésével összhangban – Amerika felől halad Európa felé, és a fő kérdés az; hogyan lehet a drónokat integrálni a légtérben oda, ahol a repülőgépek, helikopterek miatt már kialakult, rájuk szabott, kiforrott, erős szabályok vannak.  A világon mindenhol ugyanazok kerülnek fókuszba: a drónok meghatározása, repülésbiztonság, a használatukhoz és javításukhoz szükséges engedélyezési és nyilvántartási kérdések, képzettségi előírások. Mindezek mellett a drónokra szerelhető eszközök megítélése is kérdés, és az is jellemző, hogy ahol már vannak szabályok, ott azok átmenetiek, rendszeres felülvizsgálatra ítéltek.

nbcnews.com

A szabályozás konkrétabbá tételében nagy segítséget az EU irányelvek sem adnak. Az uniós regula a 150 kg alatti tömegek repülését ugyanis nemzeti szabályozási feladatkörbe utalja. Ráadásul Magyarországon jelenleg 75 kg a lajstromozási limit, tehát ez alatt elvileg bárki bármit reptethet, se útvonalat, se repülési adatokat nem is kell(ene) megadni. De ez hamarosan változni fog. (az eu-s alapjogi dokumentumok érvényesek nálunk is, úgy mint az adatvédelmi irányelv érvényesítése, azonban ez éppen a magáncélú felhasználásra nem vonatkozik, miközben a szabályozásnak elkülöníti még az állami és a kereskedelmi célját is – és azokat szabályozza)

Nyerhetünk?

A drónok fokozott megjelenése ráadásul azt a kellemetlen következményt is magával hozza, hogy az általuk olcsóbbá, gyorsabbá és megbízhatóbbá tehető rendszerekben tömegesen szüntethetők majd meg munkahelyek. Várhatóan elsőként olyan területeken, mint a csomagküldő szolgálatoké, a klasszikus levélkihordó tevékenységet végző postáké, de ugyanez várhat egyes mezőgazdasági tevékenységekre (például a vadgazdálkodásnál, a termőföldek felügyeleténél, analízist végző területeken), de az őrző-védő, illetve biztonsági szolgálatoknál is.

A jelenlegi magyar szabályozási környezetből (illetve: annak hiányából) még bármi lehet. Az a kérdés, hogy a kormány (azon keresztül a fejlesztési minisztérium, de lefelé: a légügyi hatóság) képes-e elég korán döntést hozni arról, hogy mit akar ebből a drónok keltette gazdaságélénkítő hullámból az ország számára kinyerni.
Amerikában ma a piaci potenciált 600 millió és 6 milliárd dollár közé teszik. Abban, hogy mi várható 2020-ra, már kisebb a szórás: akár 60 milliárd dolláros piac sem elképzelhetetlen.