Kinek kellenek a bevándorlók? Nekünk, de erősen
Hiába nem tetszik Európának, ilyen pocsék népszaporulat mellett mindenképpen bevándorló tömegekre van szüksége, különben pár évtizeden belül komoly bajok lesznek a nyugdíjrendszerrel, a költségvetésekkel, és oda a híres jóléte is. A bevándorlók viszont komoly gazdasági potenciált jelentenek, mondják is sokan: rá kellene kapcsolni az integrációval.
Az Európai Unióban mind többen vannak azok, akik rettegnek a menedékkérők befogadásától. Egy erős aktuális példa: augusztusban Svédországban a bevándorlóellenes, neonáci Svéd Demokraták lett a legnagyobb támogatottságú politikai erő. Márpedig Svédország az elmúlt időszakban a második legtöbb menedékkérelmet jóváhagyó ország volt az EU-ban, jóval nagyobb volt a befogadási aránya, mint például Németországé.
A szélsőjobbos áttörést pedig érdemes komolyan venniük Európa vezető politikusainak, miközben a menekültválságot próbálják kezelni. Egy tavaly év végi uniós felmérés szerint ugyanis az EU lakossága valóban erősen fogékony a bevándorlással szembeni negatív érzelmekre: a megkérdezettek 57 százaléka negatívan viszonyult az EU-n kívülről érkező menekültekkel kapcsolatos kérdésre, és néhány kivételes országtól eltekintve komoly többségben voltak azok, akik elutasítóak a bevándorlókkal szemben. Idegengyűlöletért a magyaroknak se kell a szomszédba menniük, nálunk a megkérdezettek 67 százaléka mondott nemet az unión kívülről érkezettekre.
Ehhez képest Európa vezetőinek most egyszerre kell megoldaniuk a második világháború óta legnagyobb menekültválságot, és meggyőzni a választóikat, hogy a bevándorlók befogadása és úgy általában a bevándorlás jót tenne a közösségnek, sőt nekünk van szükségük a folyamatos utánpótlásra – például a most érkező menekültekre.
Vén Európa
Az európai vezetőknek leginkább azt kellene megértetniük a választóikkal, hogy bevándorlás nélkül az Európai Unió népessége drasztikus mértékben csökkenni fog ebben az évszázadban. Az uniós országok lakosságának termékenysége ugyanis olyan alacsony, hogy még a lakosságfogyás pótlása sem biztosított. A ránk váró népességfogyás miatt pedig a legégetőbb probléma pár évtizeden belül az lesz, hogy minden EU-s országban összezsugorodik az aktív réteg, s nő a nyugdíjasok, illetve azok aránya, akiket e mind kisebb termelő rétegnek kell eltartania.
Európa lakossága most 505 millió. Ha megállna a bevándorlás, 2050-ben 465 millió lenne, 2100-ban pedig már csak 378 millió. Magyarán a migránsok nélkül lakossága negyedét elveszíti röpke száz év alatt. Kellemetlen lesz: alacsonyabb nyugdíjak (ha egyáltalán lesznek némelyik országban), alacsonyabb fizetések a nagyobb elvonások miatt, röviden csökkenő jólét és billegő költségvetések.
Bevándorlókra nekünk, magyaroknak is nagy szükségünk lenne. A jelentős népességfogyás ugyanis Magyarországot is súlyosan érinti, a még közel 10 milliós lakosság a termékenységi rátánkkal 4 millió alá csökkenhet 2100-ra, és nekünk is az lesz a problémánk, hogy a nyugdíjasok tömegét egyre kevesebb aktív korúnak kell eltartania. Ebből a szempontból egyáltalán nem jó, hogy a menekültek egy napot sem szívesen időznek el nálunk.
Mekkora probléma a jelenlegi menekültválság?
Az kétségtelen, hogy több évtizedes csúcsokat dönt az EU-ba érkező menekültek száma, és lehetetlen megjósolni, hány migráns fog az EU-ba érkezni a jelenlegi hullámban. Már tavaly összesen 570 ezer ember jelentkezett menedékkérőként az ENSZ menekültügyi szervezete szerint, és ez 44 százalékkal volt több a 2013-as adatnál. Idén pedig a tavalyi szám is megháromszorozódhat az uniós határrendészet adatai alapján.
Pár év alatt több mint 2 millió menedékkérő önmagában nem kevés, de az unió lakossága is nagy, és ehhez képest már kevésbé jelentős a szám. Emellett az EU-ra még mindig kisebb teher hárul, mint azokra az országokra, amelyek a háborús konfliktusok környékén milliószámra fogadnak be menekülteket. Az unióba idén nagyjából 1,5 millió menekült érkezhet, vagyis 1000 lakosból nagyjából 3 lesz idén érkezett bevándorló. Ehhez képest a 75 millió lakosú Törökországban 1,9 millióan vannak, a 4,6 milliós Libanonban pedig 1,1 millióan, magyarán utóbbi már népessége negyedének megfelelő tömeget fogadott be: 1000 helyire 246 menekült jut:
A libanoni arány olyan, mintha most Németországban 20 millió menedékkérő lenne, vagy Magyarországon 2,5 millió. Ehhez képest Németországban, a menekültek fő célországában tavaly 6 menedékkérő jutott 1000 lakosra, s az összlétszámuk 455 ezer volt. Idén ennél jóval több, 800 ezer menedékkérőre számítanak, így az idei mérleg 10 menedékkérő lesz 1000 lakosra. Ebből azonban a németek terve szerint hamar, pár hónapon belül visszaküldik a Balkánról érkező koszovói, albániai és szerbiai menedékkérőket, ami – az első féléves adatok alapján – több mint 40 százalékkal csökkentheti az idén érkezett tömeget.
Mindehhez képest Magyarországnak van a legkevésbé oka panaszra, hiszen tranzitországként csak az országon áthaladó menekültekkel kellene törődnie. Idén az első félévben nálunk mindössze 67 ezer menedékkérőt regisztráltak (és ebből 42 ezer volt Európán kívüli, elsősorban afgán, szíriai és iraki, a többi Koszovóból érkezett, őket jellemzően pedig már innen is visszaküldik). Fontos adat, hogy a Magyarországra érkezett menedékkérő tömegből alig 300 kapott menekült vagy oltalmazott státuszt hazánkban. A többiek továbbmentek Nyugat-Európába.
A német példa
A menekültválságban Németországra hárul a legnagyobb teher, a menekültek többsége oda akar eljutni. Róluk gondoskodni kell, és ez komoly költségekkel jár. A német munkaügyi minisztérium például csak az idei bevándorlótömeget látva, már most 1,8-3,3 milliárd euró többletkiadással számol. Átlagosan napi 50 eurót költenek egy menekültre, vagyis évente körülbelül 18 ezer eurót (ami nagyjából 5,5 millió forint). Ezen felüli kiadás az orvosi ellátás és a szociális segély: egy négytagú család, két kiskorú gyerekkel 432-1120 euró támogatást kap havonta élelmiszerre, ruházkodásra. Ezen kívül még kaphatnak 1254 euró támogatást lakhatásra és fűtésre.
A magyar kormány egyoldalú bevándorlóellenes kommunikációjával ellentétben a menekültválságra a német kormány rugalmasan reagál. Hogy gyorsan csökkentse a költségeket, azt tervezi, a korábbiaknál gyorsabban hazaküldi a nem háborús övezetekből, például a Balkánról érkező menedékkérőket, közben jelentős mértékben lazít a szabályokon. Így a szakmával rendelkező menedékkérőket a lehető leggyorsabban beengedi a munkaerőpiacra, a szakmával nem rendelkező fiatalokat pedig szakképzési programokban cégekhez küldi dolgozni.
A Németországot mostanában elérő menekültek áltagos végzettsége amúgy alacsonyabb a német átlagnál, illetve az országban élő migránsoknál is. A Handelsblatt hatóságoktól származó információi szerint a menekültek 90 százaléka elvégezte az elemi iskola alsó osztályát, 35 százalék a felsőt is, és 16 százalékuknak van középfokú végzettsége. Nagyjából 16 százalékuknak lehet felsőfokú végzettsége is, 23 százalékuknak van szakképzettsége, 56 százalékuk viszont semmilyen szakképesítéssel nem rendelkezik. A képzetlenség egyik nyomós oka sok jelenlegi menekült esetében, hogy jellemzően fiatalok, akiknek nem volt már idejük, lehetőségük befejezni az iskolát. 54 százalékuk 25 évesnél fiatalabb, és egyharmaduk a 18 évet sem érte még el. A kisgyermekes anyák száma is a német átlag ötszöröse.
A menekültek gyors munkaerő-piaci integrációját a cégek és a munkavállalói szervezetek is támogatják, a német sajtóban pedig gyakran találkozhatunk azzal az állásponttal, hogy Németország bevándorlóország, és ennek így is kell maradnia. A szakmai szervezetek ugyanis számolnak Németország elöregedésével, és azzal, hogy a második világháború utáni baby boomban született, a nyugdíjas kort most elérő németeket is el kell majd tartania valakinek, miközben a gazdaság növekedését és versenyképességét is fenn kell tartani.
Ne becsüld le őket!
A német döntéshozók a jelek szerint tisztában vannak azzal, hogy nagy tévedés a migránsokat élősködő tömegnek tekinteni. Ellenkezőleg, a bevándorlók jellemzően jelentős gazdasági potenciált hordoznak. Erre mutat rá egy érdekes gondolatkísérlet a Világbanktól. Eszerint, ha összeterelnénk a fejlődő országokból érkező migránsokat egy új országba, a jövedelmük alapján a GDP-jük a világ hatodik legnagyobb gazdasága lenne. A megtakarításuk évente 500 milliárd dollár, a jövedelmük pedig 2,6 ezermilliárd dollár lenne.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint is számos adat azt mutatja, hogy a bevándorlás jót tesz a gazdaságoknak: az elmúlt 10 évben Európában a munkaerő-kínálat növekedése 70 százalékban ennek volt köszönhető. Európa ugyanis a bevándorlókkal dolgozó tömeget és emberi tőkét kapott, a migránsok jelentős mértékben növelik a munkavállalási korú lakosság táborát, és hozzájárulnak a munkaerőpiac rugalmasságához.
Az OECD azokra a vélekedésekre is rácáfol, melyek szerint a bevándorlók célja a legtöbb esetben az, hogy kihasználják egy fejlett ország ellátórendszerét, magyarán jellemzően a segélyekért mennek egy másik államba. A szervezet adatai szerint ugyanis a bevándorlók az OECD-országokban több adót és társadalombiztosítási járulékot fizetnek be, mint amennyi juttatást az ellátórendszertől kapnak.
De mi a helyzet a bevándorlók integrációjával?
Az EU-ban a bevándorlók integrációja vegyes képet nyújt, bizonyos mutatók alapján sikeresnek tekinthető, mások viszont azt jelzik: bőven lesz még tennivalója az uniós tagállamoknak, és az integráció hiányosságainak leginkább az érkezők az elszenvedői.
Az unióban a 2012-es adatok szerint 33,5 millió olyan lakos volt, aki EU-n kívüli országban született, és a népesség 16 százalékának van bevándorló háttere (vagy EU-n kívül születtek, vagy legalább egyik szülőjük bevándorló). Az OECD-országokban ez 18 százalék, és csak nagyon kevés olyan ország van, amelyekben ez az arány 5 százaléknál kevesebb. Közöttük van Magyarország, Szlovákia és például Lengyelország.
Az 1950-es évek óta a fejlett államok, főleg Európa fejlett része és Észak-Amerika jellemzően bevándorló országok. Ezzel szemben Afrika, Ázsia és Latin-Amerika növekvő mértékben "kivándorló térségek", és ez a következő évtizedekben is így marad az ENSZ becslései szerint. Ennek megfelelően például 2000 óta a bevándorló népesség több mint 30 százalékkal nőtt a fejlett OECD-országokban – állapította meg a szervezet egyik közelmúltban megjelent, a bevándorlók integrációját vizsgáló tanulmánya. (Az OECD a bevándorló kifejezést az OECD-országokban és az EU-ban élő, külföldön – például az EU-n kívül – születettekre alkalmazza, emellett vizsgálja a leszármazottaik mutatóit, akik már a fogadó országokban születtek.)
Az OECD tanulmánya szerint az integráció mértékét jelző mutatókban a bevándorlók eredménye jellemzően alacsonyabb a fogadó országok lakosságánál. Ilyen mutatók például, hogy milyen eredményeket érnek/érhetnek el a munkaerőpiacon, az oktatásban, mekkora a jövedelmük, milyenek a lakhatási körülményeik, az egészségi állapotuk, vagy például mekkora diszkriminációval kell megküzdeniük.
Az eltérésnek sok oka van, a legfontosabbak, hogy eltérő környezetben nevelkedtek és jártak iskolába, más nyelvet beszéltek. De minél több időt töltenek a célországukban, ezek annál kevésbé akadályok. A leggyorsabban a menekültek tanulnak, és gyorsan javulnak az esélyeik is. Évtizedes távlatban viszont lassul a közeledés a befogadó ország lakosságának eredményeihez.
A legnagyobb szakadék a bevándorlók és a fogadó országok lakossága között leginkább a jövedelmükben, a lakáskörülményeikben és a képzettségüknél alacsonyabb munkában jelenik meg. A fogadó lakossághoz képest náluk például kétszeres a valószínűsége, hogy olyan háztartásban élnek, ahol a jövedelem a szegénységi küszöb alatt van. Arra is több mint kétszeres az esélyük, hogy túlzsúfolt helyen éljenek. A bevándorlóknak közel fele olyan munkát kénytelen végezni, amihez képest túlképzett, integrációjukról pedig szemléletes adat, hogy kétharmaduk még külföldön szerezte a legmagasabb végzettségét.
Vannak viszont olyan területek is, ahol nincsenek jelentős különbségek: a foglalkoztatási rátájuk, a munkaerő-piaci részvételük, egészségi állapotuk, és a közülük kikerülő önfoglalkoztatók aránya megegyezik, vagy alig marad el a fogadó országok lakosságáétól. A munkaerő-piaci eredményük azt mutatja, jelentős lemaradást képesek ledolgozni az új országukban, aminek leginkább az a magyarázata, hogy kevésbé kényesek: a munkaerőpiacra jutásért nagyobb erőfeszítéseket tesznek, hogy kompenzálják a hátrányukat (például több munkára jelentkeznek, és kevésbé megfelelőeket is elvállalnak). Fontos kiegészítés persze, hogy az alacsony képzettségűek foglalkoztatottsága szinte megegyezik a fogadó ország lakosságáéval, a magasan képzett harmadik országbeliek viszont nehezebben találnak állást.
A bevándorlók hátrányai a fogadó országok lakosságához képest még az EU-ban született gyermekeiknél is kimutathatóak: a fiatalkorú munkanélküliség csaknem 50 százalék a körükben, magasabb mint a EU-s fogadóországok fiataljaié.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
