"A magyarországi digitális gazdaságból hasznot húzó tengerentúli cégek is vegyenek részt a közteherviselésben" – mondta Orbán Viktor hétfőn, az ITU budapesti konferenciáján az Origo beszámolója szerint.

A megadóztatható multinacionális cégek ügye fogós kérdés. Abban szakmai körökben már évek óta nincs érdemi vita, hogy nem tolerálható a végtelenségig az, hogy a Google, a Facebook és a hozzájuk hasonló multinacionális IT-cégek (főként szolgáltatók) alig vagy egyáltalán nem adóznak, miközben ingyen használják például a magyarországi infrastruktúrákat is, illetve hogy a reklámpiac kannibalizálásával tetemes bevételhez jutnak. Elvileg így azzal is csak egyetérteni lehet, hogy – mint Orbán mondta – „mindenkinek azonosak a kötelezettségei, ezért fontos, hogy a digitális gazdaságunkból hasznot húzó tengerentúli vállalatok is hozzájáruljanak a szektor növekedéséhez”.

Orbán Viktor és Hou Lin-csao, a Nemzetközi Telekommunikációs Egyesület (International Telecommunication Union, ITU) főtitkára az ITU Telecom World 2015 elnevezésű kiállításán a Hungexpo Budapesti Vásárközpontban 2015. október 12-én.

MTI / Koszticsák Szilárd

A gondot az elvek készpénzre váltása okozza.

Deutsch felett a felhők

Orbán az ITU konferenciájára egyébként csupán leporolta mindazt, amivel májusban, a Media Hungary konferencián Deutsch Tamás turnézott. Akkor az internetes "nemzeti konzultáció" kormánybiztosa az eredményekből azt olvasta ki, hogy a köznyelvben Google-adónak nevezett adóztatási teher bevezetése során elsősorban a multinacionális cégeket kellene bevonni a közteherviselésbe.

Az azonban a hétfői kormányfői beszéd után sem világos, hogy e bevonás mit jelentene, és mikortól vetnék ki a sarcot. Annyival ment tovább egy nappal később, kedden Deutsch, hogy egy sajtótájékoztatón azt mondta: egyelőre nincs ugyan semmilyen konkrétum, de november közepére lesz egy terv, amit már a kormány elé terjeszthet.

Deutsch Tamás első egyeztetése az internetről szóló nemzeti konzultációról 2014. december 19-én

Fülöp Máté

A Facebook, a Google (de a Skype, a Messenger és úgy általában a globális internetes közösségi szolgáltatások) hazai megadóztatásával kapcsolatosan azonban egyelőre csak ledöntendő falak vannak. A részben a felhőkből működtetett szolgáltatásokkal kapcsolatban bármiféle adóztatást például már azon a ponton is nehezen lehet elképzelni a gyakorlatban, hogy mi alapján (a cégnek hol a székhelye? vagy hol keletkezik a bevétele? vagy hogy milyen országba bejegyzett cég hirdet nála?), és pláne, hogyan adóztatnák meg.

Vegyünk egy példát: holnaptól egy adott portálon megjelenő Google-hirdetést Orbánék szeretnék megfejni. Erre azonban biztosan csak akkor van módja (úgy, hogy arra lehessen költségvetési bevételt tervezni), ha a reklámsarcot nem a Google-n, hanem a portál üzemeltetőjén kéri számon azzal, hogy a cég majd kérje el azt a Google-tól. Ez azt eredményezi, hogy mivel az állam sem, de a cég sem tud jelenleg a Google gyakorlatával szemben fellépni, a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik: vagy az lesz ennek a következménye, hogy senki nem fogja a Google-hirdetéseket az oldalára beengedni (és akkor senkinek nem lesz semmilyen bevétele ebből), vagy valójában az adott portálra terhelődik az adó, voltaképpen ő viseli a terhet – ami viszont nem más, mint az egyszer már elbukott internetadó újramelegítése.

Ráadásul a Facebook esetében ennél is bonyolultabb a helyzet, mert a magyarországi Facebook-oldalak a kontinensen is csak jó esetben találhatók meg fizikai valójukban, így az ott megjelenő (egyébként saját oldali) hirdetések után abszurd a magyar joghatóság érdekérvényesítési elképzelése.

A helyzet egy gordiuszi csomóhoz hasonlít, ezzel egyébként Deutsch is tisztában lehet, mivel a sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a multicégeket nem feltétlenül adóztatni szeretnék, hanem nyitottak a különmegállapodásokra, illetve a kizárólagos szerződések megkötésére is. Az más kérdés, hogy erre jelenleg egyik multicéget sem szorítja semmi és senki.

A Google és a Facebook közvetlen megadóztatását a magyar–amerikai kettős adóztatásról szóló nemzetközi megállapodás eleve lehetetlenné teszi, a szerint ugyanis erre a tevékenységre csak Amerikában lehet adót kivetni. Szalai János, a PMX Consulting partnere, adószakember a hvg.hu-nak azt mondta, szerinte mindenképpen csak a szolgáltatást igénybe vevők, azaz tipikusan a magyar cégek oldaláról lehet megközelíteni a témát.

Ez azt jelentené, hogy az adót fizesse be a Google- vagy Facebook-hirdetést feladó vállalat, ami egyrészt a reklámadó felmelegítése lenne, másrészt pedig öngól, mert ez a két platform nem a legnagyobb hirdetők, hanem a jellemzően magyar tulajdonú kkv-knak jelentene nagy sarcot. Ezek azok a cégek, amelyek jellemzően nem bírják megfizetni a költséges felületeket, és az online világban igyekeznek boldogulni.

Volt máshol próbálkozás, kevés eredménnyel

A digitális cégek megadóztatására mások is készültek már – vajmi kevés sikerrel. 2010-ben jelentette be Nicolas Sarkozy akkori francia elnök, hogy a Google-féle keresőmotorokon és internetportálokon megjelenő reklámok után 50, majd évi 35-40 millió eurót szednek be. Az adót a szolgáltatókkal fizettették volna, de ez jogilag megkérdőjelezhetőnek bizonyult, és végül az elképzelés ugyanúgy megbukott, mint pár éve az olaszok kísérlete. Utóbbiak azzal próbálkoztak – és az elméletük hibátlannak is tűnt –, hogy hirdetést feladni csak a helyi ügynökségen keresztül engedték meg, akik biztosították volna az adóalany keletkeztetését is. Azonban ez a próbálkozás is megbukott.

Tüntetés az internetadó bevezetése ellen 2014. október 26-án

Túry Gergely

Tegnapi hír, hogy a Facebook brit leánycége arcátlanul keveset adózott Angliában, nota bene, éppen a Facebook és a Google megadóztatása nem zökkenőmentes a tengerentúlon sem. Egy iparági jogász viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a mostani helyzet hasonló ahhoz, mint amit a zeneiparban a 90-es években megjelent mp3 formátum idézett elő. „Másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a perek, üldözések és fenyegetések helyett alapvetően a felhasználó érdekei érvényesüljenek, és az új zenei formátum használata „polgárjogot nyerjen” – magyarázta a szakember.

Csak az Unió után

Több ágazati vezetővel is beszéltünk az ügyben, az általános vélemény szerint Orbán ködös mondataiból semmiféle egyértelmű utat nem látnak. A többség szerint addig, amíg az EU nem dönt ezügyben az unióban használandó metódusokról, addig Orbán aligha tehet érdemben bármit. A globális cégeket nehéz konkrétan megfogni, így "ez inkább csak egy olyan kormányfői üzenet, amin megint el lehet pár napig csámcsogni" – mondta egyikük.

Deutsch azon, szintén mai kijelentését sem értékelik sokra, mely szerint először nálunk szereznének érvényt a bevételszedésnek az említett globálcégekkel szemben, és majd erre épülhet az összeurópai problémakezelés. A különutas magyar megoldásról egy szakmabeli azt mondta, hogy „az meglehetős naivitásról ad tanúbizonyságot akkor is, ha a jogalkotási viszonyaink közt mégis csak elképzelhető, hogy születik egy törvény, ami a reklámokat megjelenítő cégekre hárítja a Google-ra kiszabott adó terhét, de ez hosszú távon biztosan nem jelent megoldást”.

Azt pedig, hogy a globálisan is önjáró Google, illetve Facebook indexálása, netán kollektív kizárása megtörténjen, arra eddig egy országban került sor, Kínában – és ott is teljesen más okokból. A digitális szféra multinacionális szolgáltatóinak szabályozott megfejése ennél fogva nagy valószínűséggel nem Orbán Viktorra vagy Deutsch Tamásra váró feladat, hanem az EU-ra.