Sohasem szül jó vért, ha kakaskodni kezd egymással két olyan ország, amely bel- és külpolitikájának központjába helyezi a mesterségesen felturbózott nemzeti büszkeség ápolását. Törökország és Oroszország esetében pedig éppen ez történt: a szíriai lázadók – köztük a törökök szimpátiáját élvező turkomán kisebbségből szervezett milícia – állásait október eleje óta bombázó orosz gépek nem törődtek azzal, hogy Ankara több alkalommal is tiltakozott a bombázók légtérsértése miatt, amire a magát sértve érző Recep Tayyip Erdogan államfő azzal válaszolt, hogy valószínűleg utasításba adta a hadseregnek, a legközelebbi orosz gépet lője a légvédelem.

AFP / Alexander Nemenov

Le is szedte, s most mindkét oldalon annyi büszkeség és sértődés halmozódott fel, hogy a válság aligha fog gyorsan megoldódni. A törököknek eszük ágában sincs bocsánatot kérni – még akkor sem, ha egyre több jel utal arra, hogy a török légteret kétszer rövid időre, összesen kevesebb, mint húsz másodperce megsértő Szuhoj Szu-24-est már Szíria fölött érte a találat, s szíriai területen is zuhant le – az oroszok pedig valószínűleg legszívesebben fegyveres választ adnának. Persze ezt nem tehetik meg, hiszen Törökország a NATO-tagja, s az észak-atlanti szövetség alapszabályának ötödik cikkelye alapján a szövetségnek meg kell védenie a megtámadott és segítséget kérő tagállamot.

Így, hiába viszket Moszkva tenyere, más eszközöket kell keresnie, s párat már meg is talált. Az orosz külügyminisztérium az állítólagos terrorveszélyre hivatkozva kedden levetette Törökországot a biztonságos államok listájáról, s felszólította az oroszokat, hogy ne utazzanak az országba. A moszkvai utazási irodák sorra veszik le kínálatukból a török riviérára szervezett csomagokat, miközben a parlament külügyi bizottságának az elnöke, Konsztantyin Koszacsov azt nyilatkozta, a legkevesebb, amit honfitársai tehetnek a Szu-24-es lelövése után, hogy nem hajlandóak Törökországba látogatni. Bár most csupán néhány ezer orosz vendég lézeng a török tengerpartokon, ha a szigor kitart jövőre is kitart, az milliárd dollárokban mérhető veszteségeket okozna: tavaly – amikor már az Oroszországot sújtó gazdasági válság miatt visszaesett a látogatók száma – 4,8 millió orosz pihent a riviérán, s több mint 4 milliárd dollárt költött a szabadság napjai alatt.

Bár közvetlen katonai válasz nem lesz – ezt már Vlagyimir Putyin államfő is megerősítette – hosszabb távon mégis könnyen újra szembekerülhet egymással az orosz és a török hadsereg. Putyin közölte, a szíriai orosz egységek S300-as légvédelmi rendszert kapnak, hogy védhessék az Aszad elnököt hadseregét támogató orosz harci gépeket, Szergej Sojgu védelmi miniszter pedig már arról beszélt, hogy az S300-asok tovább fejlesztett változatát, az S400-ast is elviszik Szíriába. Ez a rendszer háromféle rakéta kilövésére képes, s hatótávolsága több száz kilométer. Egyáltalán nem kizárt, hogy most a Szíriában szolgáló orosz egységek kaptak olyan utasítást Moszkvától, hogy vadásszanak a szomszédos országba esetleg áttévedő török F-16-os vadászokra.

Közben az orosz politikát hűségesen kiszolgáló élelmiszer-felügyelet, a Roszszelhoznadzor is akcióba lépett, s hirtelen az egészségre veszélyes szennyeződést talált az egyik, Oroszországban jelentős forgalmat lebonyolító török csirkehúsexportőr által szállított áruban. Bár a hivatal szerint az egyelőre csak egy vállalatra kiterjedő tilalomnak semmi köze a szíriai incidenshez, az mindenképpen figyelemre méltó, hogy a Roszszelhoznadzor mindig talál kivetni valót a Moszkvával összezördülő államokból érkező élelmiszerekben. A grúziai válság idején a grúz borok és ásványvizek váltak ártalmassá, amikor Moszkva Moldovával veszett össze, akkor az onnan érkező borok tartalmaztak egészségre veszélyes anyagokat, s Ukrajna is tudna mesélni arról, hogy mennyire estek egybe a betiltási döntések a Kijev és Moszkva közötti politikai kapcsolatokban kialakult hullámvölgyekkel.

Persze Moszkvának arra is figyelnie kell, hogy a Kreml – válaszként a 2014-es ukrajnai orosz katonai beavatkozás miatt elrendelt nyugati szankciókra – megtiltotta a mezőgazdasági termékek importját az EU-ból, valamit az USA-ból és Kanadából, s ezért nem feltétlenül érdemes elzárni egy újabb behozatali útvonalat. Már csak azért sem, mert tavaly a kétoldalú külkereskedelmi forgalom 44 milliárd dollárt tett ki, s ezzel Törökország volt Oroszország ötödik legnagyobb kereskedelmi partnere. 

Putyin és Erdogan 2013-ban

AFP / Ahmet Izgi

Dmitrij Medvegyev miniszterelnök pedig a közös projektek leállítását helyezte kilátásba, még akkor is, ha ezzel az orosz vállalatok is sokat vesztenének. „Ankara aláásta a hosszú idők során kialakult jószomszédi viszonyt. A kapcsolatok helyreállítása nehéz lesz, s bizalomvesztés áldozatául eshet több közös projekt, meginoghat a török vállalatok oroszországi pozíciója is” – hangsúlyozta Medvegyev, aki szerint a Szu-24-es lelövésével Ankara az Iszlám Állam terrorista szervezet oldalára állt. Medvegyev egyebek mellett arra célzott, hogy az orosz gázipari állami monopólium felfüggesztheti a Török áramlat nevű gázvezeték építését, s egy ideig leállhat az első törökországi atomerőmű építése is. A projektet a Roszatom viszi, s a szerződés 22 milliárd dollárról szól.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Moszkva és Ankara kapcsolata már a Szu-24-es lelövése előtt is megindult az elhidegülés felé: a törökön leginkább azt kifogásolták, hogy Moszkva Bassár el-Aszad mellé állt, míg Moszkvát leginkább az zavarta, hogy Erdoganék az energiapiacon kettős játékot játszottak: miközben Moszkvának ígértek együttműködést, maguk is igyekeztek fontos szereplővé válni a gázpiacon, s közvetlenül is üzleteltek a szénhidrogén-nagyhatalomnak számító Azerbajdzsánnal.

Persze Törökország is „visszalőhet”: Oroszország a Törökországhoz tartozó Boszporusz-szoroson keresztül exportálja olajának jelentős részét, s az ezen az útvonalon közlekedő hajók látják el a szíriai orosz támaszpontokat is. „Tragikus lenne, ha lezárnák előttünk a Boszporuszt, de ennek azért kicsi a valószínűsége” – nyilatkozta egy neve mellőzését kérő orosz illetékes az NTV moszkvai tévécsatornának.

A török-orosz vita jóval több, mint két állam összezördülése. A Szu-24-es lelövése miatt máris megakadt az észak-atlanti szövetség és Moszkva közeledése, amit az tett lehetővé, hogy az orosz utasszállító gép Egyiptom fölötti lelövése, illetve a párizsi merényletsorozat után minden vitás kérdésnél fontosabbá vált az Iszlám Állam megfékezése. A török-orosz incidens után a NATO hivatalosan Törökország mellé állt, s a szövetség magas rangú képviselője csak név nélkül nyilatkozva ismerik el, egyáltalán nem tartották jó döntésnek a Törökországot nem fenyegető orosz harci gép lelövését.