Nagyívű esszében értékelte Surányi György, a jegybank korábbi elnöke a monetáris politika elmúlt 15 éves teljesítményét. A Népszabadság hétvégi mellékletében megjelent négykolumnás írás nem a jegybank alapítványain keresztüli pénzosztással kapcsolatos viharokról szól. Azt elintézi annyiban, hogy „a történtek nemcsak a polgári jó ízlés, hanem a józan ész határait is messze szétfeszítik.”

Ellenben részletesen vizsgálja, szakaszolja és értékeli a monetáris politika teljesítményét abból a szempontból, hogy mennyire tudott megfelelni a törvény adta elsődleges feladatának, az árstabilitás megteremtésének. Elvétésében mekkora az MNB saját felelőssége, valamint, hogy egyéb irányú hozzájárulását egy sikeres gazdaságpolitika felépítéséhez mennyire ismerte fel, és mennyire tudott lehetőségeivel élni.

MTI / Rosta Tibor

Surányi összességében elég súlyos képet fest a monetáris politika eredményeiről. A tárgyalt időszak első hat évében a jegybanki politikai is közrejátszott a gazdasági-pénzügyi egyensúly 2006-os veszélyes megborulásában. Ezt a válságközeli helyzetet kezelte tévesen és mélyítette el a következő hatéves ciklus. Az elmúlt időszakban a kiugró EU-s támogatásnak és a példátlan mértékű cserearány-javulásnak köszönhetően beállt egy regionális összevetésben közepes növekedés, ami összességében lassú leszakadáshoz vezet. Az MNB tevékenysége – a Matolcsy-éra sikerpropagandája ellenére - eddig nem keresztezte a kirajzolódó folyamatokat.

Az elmúlt három évben a monetáris politika mérlege legjobb esetben is vegyes képet mutat, írja Surányi. Alapvető célját, az évi 3 százalékon meghatározott árstabilitást nem teljesíti, és egy darabig még nem is fogja. Az Növekedési és Hitelprogram (HP) kereslet- és növekedésélénkítő hatása a lehetségesnél korlátozottabb. Egyrészt mert megdrágult a reálkamatok emelkedése okán, másrészt mert nem szektorsemleges, így a keresletnövelő potenciálja is kisebb. Az önfinanszírozási program az ország külső sérülékenységét sem csökkenti. A devizahitelek forintosítását Surányi pozitívan értékeli, de megkésettnek tartja: az ebből keletkező veszteségeket egyoldalúan az adósok, a magyar családok és a bankok viselték, miközben a nyereség jelentős része az MNB alapítványába vándorolt.

A volt jegybankelnök szerint jelenleg több dolog is komoly korlátok közé szorítja a monetáris politika mozgásterét. Annak, hogy az inflációs célt nem sikerül tartani (most épp defláció közeli helyzettel birkózik) egyéb okai is vannak. Ilyen külső az energia- és nyersanyagárak 40-50 százalékos esése, a deflációs környezet az eurózónában, a rezsicsökkentés rövid- és középtávú dezinflációs hatása, a gazdaságpolitika egészének hitelességi problémái, vagy épp a teljes és a maginfláció eltérése. Mindezek miatt a monetáris politika korlátozottan, illetve alig képes hozzájárulni a regionális összehasonlításban is gyenge-közepes növekedés élénkítéséhez – írja Surányi átfogó esszéjében, természetesen jóval részletesebben kitérve az egyes szakaszok problémáira.