Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Van harmadik út a kemény és a puha landolás között, vetik fel a brüsszeli Bruegel elemzői. A kompromisszumos javaslattal azért álltak elő, mert nyilvánvalóan lehetetlen a teljes szuverenitás visszaállítása és az egységes piac előnyeinek megtartása, amivel Theresa May kormányfő hitegeti a briteket.

Belügyminiszterként még azért kampányolt Theresa May, hogy Nagy-Britannia maradjon benn az Európai Unióban – tárták fel a napokban az angol lapok. A nyilvánosságra hozott egykori hangfelvételek leleplezik, hogy a politikus tisztában volt vele: a kilépéssel Nagy-Britannia beruházásokat és nagy üzleteket bukhat el, azt kockáztatja, hogy elveszíti Skóciát, összességében „az EU-ban maradás gazdasági értelemben határozott előnyökkel jár”. Még azt is kifejtette, hogy a belügyi és rendőrségi együttműködés révén az ország biztonságosabb lett.

Ma Theresa May a Brexitet vezényli, ha nem is sieti el. Legutóbbi programadó beszédében bejelentette, hogy a kilépésről csak jövő márciusban kezdi el a tárgyalásokat. Ebből az is kiviláglik, hogy aligha van esély könnyű válásra, közkeletű szóval soft landingre, amelynek végén Nagy-Britannia kipottyan ugyan az EU-ból, de puhára esik, nem nagyon üti meg magát. Theresa May ugyanis határozottan leszögezte: „teljesen független, szuverén ország leszünk, amely többé nem része a nemzetek fölötti intézményekkel felálló politikai uniónak, azok nem fognak többé átgázolni a nemzeti parlamenten és a bíróságon”.

Árfolyam egy párizsi pénzváltónál
©

A kormányfő szavaiból hard landing, azaz kemény koppanás következik, amit a tekintélyes Guntram B. Wolff olyan tiszta, logikus levezetéssel magyarázott el, ami egy matektanárnak is becsületére válna. Egy olyan mély integrációnak, mint az európai egységes piac, nem csupán a szabályok és a sztenderdek egységesítésére van szüksége; az egységes alkalmazást csak olyan nemzetek fölötti intézmények kényszeríthetik ki, mint az Európai Unió Bírósága és az Európai Bizottság. A brüsszeli Bruegel kutatóintézetének igazgatója felvillantja, hogy a határokon átnyúló banki műveletektől az egészségbiztosításig, a gazdasági verseny védelmétől az állami támogatások alkalmazásáig számtalan olyan terület létezik, amely nemzetek fölötti ellenőrzést igényel.

A szóba jöhető megállapodás kereteit a Bruegel tudományos főmunkatársa, André Sapir tekintette át. A soft landing egyik lehetséges esete, hogy Nagy-Britannia az Európai Szabadkereskedelmi Társulás, az EFTA tagjaihoz( Izlandhoz, Liechtensteinhez és Norvégiához) hasonló helyzetet tud kialkudni. Ezzel kizárja magát a közös kereskedelmi politikából és a szintén egységes agrárpolitikából, beleértve a halászatot is, de az egységes piac teljes jogú tagja maradhat. Ebből következően el kell tűrnie annak valamennyi szabályát, mégpedig úgy, hogy alig-alig kapcsolódhat bele azok megalkotásába.

A kihuppanás másik változata, hogy Nagy-Britannia Svájc helyzetébe lavírozza magát. Svájc szintén tagja az EFTA-nak de nem tartozik az Európai Gazdasági Térségbe, vagyis valamelyest távolabb áll az egységes piactól. A svájci típusú megállapodással Nagy-Britannia szintén elbukná a közös kereskedelemi, agrár- és halászati politikát, továbbá, így sem lenne szava az EU-szabályok megalkotásában.  Az Európai Unió Bíróságának hatásköre is csak részben terjed ki Svájcra. Egy ilyen megoldásnak azonban az az ára, hogy a szolgáltatások és a pénzügyek területén Svájc nem élvezi az egységes piac valamennyi előnyét. Viszont a munkaerő szabad áramlása rá is vonatkozik, ám ebben a tekintetben bonyodalmat okoz a 2014-es referendum. Ezen kis többséggel úgy döntöttek a svájciak, hogy a parlament éves bevándorlási kvótát állíthat fel. Ezt viszont Brüsszel nem fogadja el. Így aztán a Svájc-EU-vita kimenetelén is múlik, hogy ez az út járható-e Nagy-Britannia számára, vagy lezárul.

Valahol a soft és a hard landing között helyezkedne el egy új vegyes változat, a kontinentális partnerség, amelyet több közgazdász, köztük Wolff és Sapir is javasol. Ez a mixtúra több elemből állna. Egyrészt Nagy-Britannia teljesen hozzáférne a termékek, szolgáltatások és a tőke egységes piacához, kivéve a közös agrár- és halászati politikát. Cserébe viszont alávetné magát a közösségi szabályoknak, beleértve az Európai Unió Bírósága ítéleteit is, és továbbra is befizetné hozzájárulását a közösségi kasszába. Módjában állna ugyanakkor a szabad munkaerő-mozgás ellenőrzése. Beleszólhatna az egységes piac szabályainak megalkotásába, de nem lenne szavazati joga.

Theresa May brit miniszterelnök érkezik az uniós vezetők csúcstalálkozójának második napján Brüsszelben október 21-én.
©

A kontinentális partnerségnél vannak keményebb variációk is. Mintául szolgálhat például az EU vámuniója Törökországgal, vagy a CETA, a Kanadával kötendő, Vallónia tiltakozása miatt kis híján zátonyra futott szabadkereskedelmi megállapodás. Az előbbi csak a vámok lebontását jelentené az árucsere-forgalomban, az utóbbi azonban a szolgáltatások némely területére is kiterjed.

A legkeményebb változat pedig az, hogy megállapodás hiányában a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO globális megállapodásai szabályozzák csupán az EU és Nagy-Britannia kapcsolatait, vagyis az utóbbi semmiféle előnyt nem élvezne az egységes európai piacon. Ezzel Nagy-Britannia gyakorlatilag a harmadik fél pozíciójába szorulna vissza.

A találgatások közepette a szópárbaj zavartalanul folyik. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke például azzal reagált Theresa May szavaira, hogy értelmetlen soft Brexitre spekulálni, „csak a hard Brexit és a bentmaradás lehet alternatíva”. Ez pedig kizárja a Norvégia és Svájc pozíciójára jellemző megállapodást, az egységes piachoz való hozzáférést, ami a teljes szabálykönyv kötelező alkalmazásával, ám szavazatvesztéssel jár. Ezt a 27 tagállam feltehetőleg elfogadna – tippeli Sapir –, de Nagy-Britannia nem tehetné meg, már amennyiben komolyan veszi a teljes függetlenség ígéretét.

A brit Pénzügyminisztériumból kiszivárgott elemzés szerint a hard Brexit költsége évi 66 milliárd font lenne, és ha nem születik új megállapodás, a brit GDP-t 15 év alatt 5,4-9,5 százalékos növekedési veszteség érné. A referendum eddigi gazdasági hatása azonban legalábbis ellentmondásos. A növekedés lelassult ugyan, de nem ment mínuszba, a harmadik negyedévben 0,5 százalékos volt. Ugyanakkor a font gyengült, Theresa May beszéde után 31 éves mélypontra jutott a dollárral szemben. Egyes vélekedések szerint ez akkora ösztönzést ad a brit exportnak, hogy az önmagában is mérsékli a tempóvesztés mértékét. Másrészt azonban a Brexit – legalábbis a The Economist megállapítása szerint – a font gyengülő árfolyamával a briteket szegényebbé és fukarrá teszi; keményebben kell dolgozniuk eddigi életkörülményeik megtartásáért. Mindazonáltal az ellenzék brit földön olyan gyenge, hogy a kormánynak egyelőre meg sem kottyan, ha az ellentmondásos nyilatkozatokat Theresa May fejére olvassák.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!