Most egy londoni székhelyű nemzetközi szervezet, az Overseas Development Institute (ODI) vette szemügyre közelebbről a bangladesi főváros munkaügyi állapotait. Pontosabban: az ODI munkatársai a dhakai bádogvárosokban vizsgálódtak. A családokkal készített interjúkból kiderült, hogy a 6-14 éves korú gyerekek 15 százaléka nem jár iskolába, viszont naponta minimum nyolc, de inkább tíz órát dolgozik. Ha csak a 12-14 éves korosztályt nézzük, még magasabb az iskola helyett a gyárba járók aránya, csaknem ötven százalék. Az ODI megbízottai szülőkkel és gyerekekkel egyaránt beszéltek. A megkérdezett szülők szinte kivétel nélkül elismerték, hogy a gyerekeknek az iskolában lenne a helyük, és maguk a fiúk és a lányok is sokkal szívesebben tanulnának. De a sokgyerekes családok nem tudnak megélni a szülők keresetéből, ezért a gyerekeknek is dolgozniuk kell- írja az AFP.

A textilüzemek általában a helyi minimálbért fizetik a felnőtteknek, tehát havi száz dollár körüli összeget. Legalábbis ez a hivatalos bér, de sokszor ennél kevesebbet kapnak kézhez a dolgozók és nagyon valószínű, hogy az illegálisan, szerződés nélkül foglalkoztatott gyerekek bére még alacsonyabb. Banglades legfőbb bevételi forrása a textilipar, pontosabban a ruhaipari export, amely 30 milliárd dollárt hoz évente. A nagy nemzetközi divatcégeket és áruházláncokat a rendkívül olcsó helyi munkaerő vonzza. Hiába veszélyesek a bangladesi textilüzemek, mindig háromszor annyian jelentkeznek munkára, mint amennyi munkahely van.

 Pár éve világvisszhangot váltott ki a Rama Plaza dhakai épületkomplexum összeomlása, amelyben több mint háromezren haltak meg. Az épületben textilüzemek működtek, szabályellenesen. A nem megfelelő alapanyagokból készült épület a felső emeletekre telepített nehéz, textilipari gépek súlya alatt omlott össze. Korábban tűzvészek szedték az áldozataikat, mert a helyi gyárosok megspórolták a biztonsági berendezéseket és még arról sem gondoskodtak, hogy nyitva legyen a vészkijárat. Senkinek ne legyenek illúziói: a 6-14 éves gyerekek is ilyen életveszélyes körülmények között dolgoznak. A munkaadók megkenik a munkaügyi ellenőröket, akiknek „nem tűnik fel”, hogy gyerekek dolgoznak, továbbá az sem, hogy a minimális biztonsági feltételek sincsenek meg.

Az ODI elküldte jelentését a bangladesi illetékes hatóságoknak, de semmilyen választ nem kaptak. A téma csak egy-egy nagy munkahelyi tragédia, tűzvész vagy épületomlás után kerül napirendre Bangladesben. Akkor mindenki fogadkozik, hogy ilyesmi még egyszer nem történhet, de aztán lassan lekerül a téma a napirendről és minden megy tovább a megszokott módon a következő balesetig.