Egyszerű marketingfogás volt a brit Tesco részéről eltörölni legalább egy terméknél a nők adóját, vagy egy nagy út első lépése? Nagy viták folynak erről, mióta a cég a nagy-britanniai boltjaiban felére csökkentette a női borotvák árait, így azok most már éppen ugyanannyiba kerülnek, mint a tökéletesen ugyanolyan, csak kék színű, férfiaknak szánt eszközök.

Egyértelmű, hogy a nők nem az eldobható borotvákon megspórolt egy fontokkal fognak közelíteni a férfiak anyagi helyzetéhez – a példa azért mégis az összehasonlítások sztárja, mert ebben az esetben valóban gyakorlatilag csak a színében tér el a két termék. Nyugat-Európában és Amerikában egyre többet foglalkoznak azzal, mennyivel drágábbak a nőknek szánt termékek, a téma pedig annyira népszerű, hogy már rátaláltak a politikusok is.

AFP

A pink adó vagy rózsaszín adó – még annyira sem foglalkoztak Magyarországon a kérdéssel, hogy egységesen elterjedjen valamelyik fordítás – nálunk is létezik, bár attól a 35-40 százalékos árkülönbségtől, amellyel Nyugaton riogatnak, itt nagyon távol vagyunk. A legalapvetőbb szépségápolási cikkeknél, mint például a borotvák, samponok, dezodorok, szinte kivétel nélkül ugyanazt az árazási technikát találtuk a nagy áruházakban és a drogériákban.

A legalsóbb árszinten minimális a különbség, vagy egyáltalán nincs, a középkategóriában és onnan fölfelé viszont már nagyjából 15-20 százalékkal drágábbak a nőknek hirdetett áruk.

Persze nem csak a szépségápolásban nagyon az árkülönbségek. A laptopoknál például 20-30 ezer forinttal is többet fizethet az, aki piros színben keres. A telefonoknál ekkora eltérés nincsen, de ha valaki piros vagy rózsaszín tokot vásárolna, akkor már mélyebben a zsebébe kell nyúlnia, mint ha feketét szeretne. Azon pedig meglepődni sem érdemes, hogy a ruhákban mekkorák a különbségek – a hasonló méretű pólók, farmerek és ingek, illetve blúzok között több ezer forinttal drágábbak a nőknek szántak. Egyértelmű az is, hogy a fodrászatokban akár dupla annyit is fizethetnek a nők, gyakran akkor is, ha rövid hajjal mennek oda.

Nem minden rémtörténet igaz

Az ijesztő nyugati példák közül több is akad, amellyel Magyarországon nem találkozhattunk. Látványos példa szokott lenni a pink adóról szóló külföldi cikkekben, mennyivel drágább a női, mint a férfi ruhák tisztítása – nálunk a hasonló termékek árazása megegyezett szinte minden helyen, ahol próbálkoztunk. Megkerestünk autószerelőt és laptopszervizt is, hogy megnézzük, mi igaz abból, hogy a nőkre több, valójában nem szükséges szerelést rásóznak, de nem találtunk erre látványos példát. Egy korábbi cikkünkben pedig azt is kipróbáltuk, hogy albérletet keresni sokkal nehezebb férfiként.

Stiller Ákos

Szintén azonosak voltak az árak, ha sportfelszereléseket próbáltunk venni. Az egyetlen kivételt ez alól a sportruházat jelentette, ott a női termékek általában 10-20 százalékkal drágábbak. Ha például a Hervisnél szeretnénk venni egy biciklit és beöltözni a tekeréshez, akkor ezt nőként drágább megtenni. A kerékpárok ugyanannyiba kerülnek a két nem esetében minden árkategóriában, de a legolcsóbb mez-nadrág páros a férfiaknak 16 ezer, a nőknek 20 ezer forintba kerül az akciókkal nem számolva. Ha a tekerés mellé pulzusmérő órát is szeretnénk, akkor viszont a sportüzletekben már teljesen mindegy, hogy piros, rózsaszín vagy épp kék, esetleg fekete színben keresünk.

Túl szegények vagyunk a pink adóhoz?

A legnagyobb problémát tehát nálunk nem elsősorban az jelenti, hogy a női termékek extrémen drágábbak lennének azoknál, amelyeket a férfiaknak szánnak. Nagyon nem mindegy viszont, hogy mekkora fizetésből kell kigazdálkodni ugyanazt: a KSH tavaly kiadott adatai szerint a magyar nők átlagosan 13,2 százalékkal keresnek rosszabbul a férfiaknál. Sőt, a felsőfokú végzettségűek között 30 százalékos a nők bérhátránya. Vagyis ha valaki már megengedheti magának, hogy többet költekezzen, látványosan kevesebb pénzből kell kijönnie, ha nő.

Külföldön megdöbbentő adatok kerültek nyilvánosságra a pink adóról. Egy tavalyi brit összesítés úgy számolt: náluk a női árak átlagosan 37 százalékkal magasabbak, mint a hasonló előállítási költségű, de férfiaknak szánt termékek esetében. Egy New York boltjait vizsgáló felmérés pedig ennél is nagyobb, 42 százalékos különbséget talált. Logikus, de egyelőre bizonyíthatatlan a következtetés: nálunk egyszerűen azért nem akkorák az árkülönbségek, mert végképp nem volna már pénz akkora árkülönbséget kifizetni, mint amit Nyugaton.

Igazán extrém eltérést a gyerekeknél lehet találni: a lányoknak szánt játékok, iskolatáskák, füzetek, tollak gyakran akár dupla annyiba is kerülhetnek, mint a fiúsak. Magyarországon ekkora különbségről szó sincs, nagyjából 10 százaléknál durvább különbség csak elvétve akad. Ez tovább erősíti azt a feltételezést, hogy túl szegény ország vagyunk a nagy árkülönbségekhez – szinte közhelyszámba megy, hogy a gyerekes családok a szegényebbek, ezért sem lehet még tovább emelni a lányoknak szánt termékek árait.