A párizsi Le Monde-ot persze elsősorban Marine Le Pen miatt érdekli a populisták gazdaságpolitikája, hiszen a Nemzeti Front elnök asszonya jelenleg a legnépszerűbb elnökjelölt Franciaországban. Korábban a Brexit hívei is populista gazdaságpolitikát hirdettek meg, de persze ide sorolja a francia lap Donald Trumpot, az olasz Öt csillag mozgalmat és Orbán Viktor magyar miniszterelnököt is.

A populisták rövid távra gondolkodnak

Ezt állítják az EEAG professzorai, akik elsősorban latin-amerikai példákat vizsgáltak, hiszen sokáig ez a térség volt a populizmus leglátványosabb sikereinek és főként kudarcainak színhelye. A peronizmus Argentínában, Hugo Chavez és utóda rendszere Venezuelában vagy Allende baloldali populizmusa Chilében a rövidtávú sikerek után teljes kudarccal végződött. A populisták válságok idején kerülnek hatalomra, és azzal szereznek maguknak népszerűséget, hogy rámutatnak a fájó problémákra és gyors megoldást ígérnek. Csökkentik az adókat, növelik a béreket, fokozzák a költségvetési kiadásokat és közben bíznak abban, hogy mindez nem eredményez inflációt és nem növeli meg az állami és magán adósságot. Azt remélik, hogy a gazdaságba tolt pluszpénzek olyan pezsgést indítanak el, amely azután komoly adóbevételeket hoz, vagyis nem borul fel végképp a gazdasági egyensúly. A latin-amerikai példák ennek az ellenkezőjét mutatják: Venezuelában katasztrofális a helyzet. Óriási az infláció, az áruhiány és a költségvetés helyzete kétségbeejtő. De vajon ráhúzhatók-e a latin-amerikai példák Európára és Észak Amerikára? Valószínűleg nem, szól a professzorok verdiktje. A globalizáció ugyanis egészen más feltételeket teremt a világ különböző részein.

A populisták ellenzik a globalizációt és a protekcionizmusban hisznek

A határok lezárása a külföldi áruk illetve a munkavállalók elől népszerű megoldásnak tűnik, de aligha valósítható meg. Erre már Joseph Stiglitz professzor is figyelmeztetett. A Nobel-díjas közgazdász, aki maga is gyakran bírálta a globalizáció következményeit, arra mutatott rá, hogy Trump szavazói lesznek az új elnök gazdaságpolitikájának első áldozatai. Olyan rétegek szavaztak ugyanis rá, melyek a globalizáció áldozatainak tartják magukat. Csakhogy Trump gazdaságpolitikája inflációhoz vezet, ez pedig éppen ezeket a bizonytalan helyzetben élő rétegeket sújtja leginkább. A határok lezárása ugyanis kizárja az olcsó külföldi konkurenciát a piacról, és lehetővé teszi a hazai termelőknek az árak emelését. Annál is inkább, mert a munkabérek emelkedése növeli a termelési költségeket.

Bezzeg a tőke!

Trump ugyanakkor egyáltalán nem irányozza elő a határok lezárását a globális pénzmozgás előtt. Márpedig a globalizáció óriási adóoptimalizálási lehetőség a multik és a milliomosok számára. Maga Donald Trump is azzal dicsekszik, hogy 16 éve nem fizet adót. Közben viszont az USA államadóssága már ma is meghaladja az éves GDP 100 százalékát. A populizmus tehát nem jelent megoldást az égető problémákra hosszú távon, de arra jó, hogy felhívja a figyelmet minden országban: túlságosan nagy a jövedelemkülönbség a bérből élők és a munkaadók között. Ezért mindenütt valamilyen megoldást kell találni erre a problémára, mert különben a populizmus továbbra is népszerű marad- állapítja meg a European Economic Advisory Group tanulmánya, melyet a párizsi Le Monde ismertet.