„A gyerekeim születése után nem vettek vissza az üzembe” – meséli a 49 éves Tóth Ágnes a magyardombegyházi tejüzem csomagolójában azt, hogyan maradt munka nélkül még 1998-ban. „Kisgyerekekkel nem kellettem, aztán itt a faluban meg nem volt más, csak a közhasznú munka, akkoriban csak néhány hónapra vettek fel bennünket. Mellette jártunk napszámba, meg valamit próbáltunk a ház körül megtermelni, de az nagyon sokba került” – meséli Ágnes, akinek az egyik gyermeke már felnőtt, 19 éves, a másik pedig most 13. „Megszűnt a téesz még a rendszerváltás előtt, elvitték a központot Dombegyházára” – vág közbe Magony Péterné, aki azt is elmeséli, hogy akkor még vagy hétszázan laktak a faluba, majd szépen lassan elszállingózott mindenki, most 150 lakos van, de ők már nem képesek máshol új életet kezdeni.

hvg.hu

A 150 lelkes faluban 45 aktív korú él, mindnyájan közmunkások. Néhányan a varrodában dolgoznak, ahol rongyszőnyeget csinálnak, van néhány fólia, karbantartó műhely, seprűt is készítenek, no és most már van tejüzem is. A tejüzemre 98 millió forintot nyert a falu a Belügyminisztérium pályázatán, négy hónap alatt szinte saját kezükkel építették fel a telepet a helyi közmunkások, minden erőt ide összpontosítottak. Aztán elindult a termelés is, és kellett valaki, aki koordinálja a munkát. A feladattal a szintén közmunkás, de felsőfokú végzettséggel rendelkező könyvelőt bízták meg, aki így most közmunkásbérért vezeti az uniós normáknak megfelelő kisüzemet.

hvg.hu

Itt hiába akarják leépíteni a közmunkát

„Pénzbe kerül az utazás, a jogosítvány, az albérlet” – sorolja azokat a költségeket Dús Ildikó polgármester, amelyeket az évtizedek óta szegénységben élők nem tudnak megfizetni, így ha akarnának, sem tudnának innen szabadulni.

Sokan éppen a szegénység miatt ragadnak itt, muszáj volt valamit kitalálni

 – magyarázza a pici falu polgármestere, hogy miért életmentő az isten háta mögötti Magyardombegyházon a tejüzem elindítása. „A közmunkások negyede 25 év alatti, nekik július óta igazolás kell, hogy munkát keresnek, de még nem tudtak elhelyezkedni” – magyarázza Magyardombegyház polgármestere, hogy a nagy szegénységben még a fiatalok is itt ragadnak, a közmunkások negyede közülük kerül ki.

Dús Ildikó polgármester a varrodában

hvg.hu

Három szingli összedugta a fejét egy éjszaka

„A pénzügyes, a gyámügyes és én egy éjjel kiötlöttük, hogy csinálunk egy sajtkészítő műhelyt, de akkor még nem tudtuk, hogy ez mivel jár” – ma már nevetve idézi fel Dús Ildikó, hogyan is képzelték akkor azt, hogy sajtot készítenek, amit majd eladnak. „Persze, hosszú volt az út idáig, 2010-ben még az egész falu felutazott a parlament elé koldulni, mert akkor kikapcsolták a telefont, az internetet, el kellett adnunk az iskola épületét. Akkor alig tudtam valami megélhetést szerezni az ittenieknek, egy környékbeli gazda hagymáját pucoltuk óránként 170 forintért. Innen álltunk fel” – Dús Ildikó, aki civilben vállalkozó, keményen fogta a gyeplőt.

„Itt nem lapátra támaszkodó közmunkásokat láthat” – magyarázza Dús Ildikó azt, hogy 2012-től lépésről lépésre hogyan szervezték a falu életét, kihasználva a Start Közmunka Program lehetőségeit. „A közfoglalkoztatás sok helyen átok, nálunk semmi más lehetőség nem volt, most remélem, hogy lesz” – Dús Ildikó szerint egy csomó felesleges dologra is el lehetne költeni a pénzt, de náluk például még falunap sem volt, nem értek rá azzal foglalkozni.

A falu aktív korú lakossága lényegében teljes egészében bekerült a közfoglalkoztatásba. Ez persze sovány vigasz, de akinek van két gyermeke, az adókedvezménnyel együtt 84 ezer forintot haza vihet, ha ketten vannak, akkor ennek a dupláját, és nem kell az utazás költségeit sem előteremteni. A 45 foglalkoztatott után 20 százalék dologi költséget is biztosít az állam, ezt kell jól elkölteni. „Mi nem lapátokat vettünk” – magyarázza a polgármester, hogyan vásárolták vissza az iskola épületét, ahol varrodát, szappankészítő műhelyt alakítottak ki, de az önkormányzat udvarán fóliákat húztak fel, és a szintén az udvaron levő, felújított épületbe kerültek a kecskék. Először 20 parlagi kecskét vettek, majd amikor kitapasztalták, hogy ezek kevés tejet adnak, akkor bővítették 200-ra a létszámot, jól tejelő alpesivel.

Ekkor dugta össze a fejét a három szingli.

Mindenki tudta, hogy magának építi a tejüzemet

„Egy órán át hallgattam, hogy milyen hülye vagyok” – meséli Dús Ildikó, visszaidézve azt, hogyan szembesítették a hivatalokban a tejüzemekre vonatkozó szigorú szabványokkal.

„Aztán vitt mindenkit a lelkesedés, hogy magának építi az üzemet, az egyetlen lehetőség, hogy az itt élők meg tudjanak kapaszkodni” – magyarázza a polgármester, hogy miért is készült el villámgyorsan az üzem, és tudták már áprilisban elindítani a próbaüzemet, augusztusban már végleges engedélyt is kaptak, és nem kellett pluszpénz a befejezéshez.

hvg.hu

„Én intéztem az engedélyezést, a terveket, Gabi, aki igazgatja az üzemet, a gyártást felügyeli, a beérkezett első csepp tejtől a raktárig mindent ismer. A közmunkások közül néhányan elvégezték a sajtkészítő képzést. Az üzemünk uniós engedélyt kapott, minden előírásnak megfelel, a legmodernebb pasztőrözőnk van. Fél év múlva, amikor szövetkezetté tudunk alakulni, akkor a Fókusz Plusz pályázat segítségével rendes fizetéseket tudunk adni. Gabinak is, aki rengeteget dolgozik, hiszen lényegében vezeti a tejüzemet, végre igazgatói bér jut majd” – sorolja egy szuszra a polgármester asszony, hogy miért dolgoznak most.

Itt nem félrehallás, tényleg boldogok a sajtkészítők

A végső cél persze az, hogy a bevételekből fenn tudja magát tartani majd a tejüzem, a polgármester szerint jó úton haladnak. A teljes készültséghez még fel kell húzni egy fejőházat és a kecskéknek is egy épületet, ez még pénzbe kerül, amit a 38 millió forintos éves költségvetésű falu nem tudott megelőlegezni (az eddigieket az állami támogatásból fedezték, amit előlegként megkaptak, a maradékot utólag fizetik ki), de fél évre engedélyt kaptak a halasztásra, addig meg kell csinálni, akkor indulhat a szociális szövetkezet.

Tejeljetek, kis kecskéim

„Napi 100-105 liter tejet adtak a kecskéink, itt töltötték bele az edénybe a tejet, az üzembe már be sem léphettek a tejesek” – mutatja a polgármester asszony az „EU-konform” tejüzem bejáratánál.

"Nagyon várjuk mindnyájan a teljes üzemet” – mondja kissé fáradtan Gabi, aki az üzemet vezeti közmunkásként. Kiderült, hogy Gabi és férje, aki szintén közmunkásként dolgozik a faluban, tíz éve jöttek át Aradról, hogy új életet kezdjenek. A nő Romániában diplomás könyvelőként dolgozott, második házassága miatt teljesen új alapokra kellett építeni az életét, a jóval olcsóbb lakhatás miatt költöztek Magyardombegyházra, de itt meg munkát nem találtak. Így alakult, hogy mindketten közmunkások lettek.

hvg.hu

„Az önkormányzat persze ugyanúgy padlón van, mint 2010-ben” – magyarázza a polgármester. „Be is adtuk a működésképtelen pályázatra az igényünket, szükség van Magyardombegyházon a hivatalra, kellenek olyanok, akik húzzák a többieket. Igaz fél alkalmazottra van engedélyünk, a kevermesi önkormányzattal közösködünk. Az embereket csak az motiválja, ha látják a munkájuk eredményét” – a polgármesterrel végül az önkormányzat udvarán búcsúzunk el egymástól, még egy pillantást vetünk a kecskékre, Túri Ferenc, aki a helyi közfoglalkoztatás motorja, éppen megeteti őket.

Különös mintázat tűnik fel a lábunk alatt, Túri Ferenc csak mosolyog, miközben a kecskéket eteti a vödörből: „Tudja, a sírköves házát bontottuk, a lábunk alatt ez is onnan való, mi itt, Magyardombegyházon nem hagyunk semmit kárba veszni.”