Új megvilágításba került a minap Nagy Márton jegybanki alelnök távozása a Budapesti Értéktőzsde elnöki tisztéből. Az Európai Központi Bank frissen publikált 2016-os jelentésében ugyanis leszögezik, hogy „az EKB továbbra is figyelemmel követi a Magyar Nemzeti Bank részvételét a Budapesti Értéktőzsdében”, mivel a jegybank többségi tulajdona „még mindig monetáris finanszírozási aggodalmakra ad alkalmat”. Az EKB szerint ugyanis egy ország tőkepiaci stratégiájának formálása nem jegybanki, hanem kormányzati feladat. Mi több, felmerült az összeférhetetlenség is az MNB és a tőzsde vezérkarának átfedése miatt, hiszen Nagy – befolyásának érzékelhető gyengülésével együtt is – a monetáris politikáért felelős kulcsember.
Az EKB-nak tett apró gesztusként is felfogható tehát Nagy menesztése a Budapesti Értéktőzsde éléről. Csakúgy, mint az MNB exkluzív pesti irodaháza, az Eiffel Palace nemrég kezdett értékesítése. Váratlan húzás ez annak fényében, hogy a jegybank körömszakadtáig védte a 2014-ben meglehetősen magas, közel 18 milliárd forintos áron kötött – a fejlesztőnek hárommilliárdos profitot hozó – üzletet. „Az ügyből most mégis jól jöhet ki az MNB, mert az ingatlanpiac pezseg, többen érdeklődnek az épület iránt, így várhatóan nyereséggel szállhat ki” – mondta a HVG-nek egy bennfentes. Az eladás válasz lehet az EKB évek óta hangoztatott intésére, hogy a jegybank „monetáris politikához nem kötődő” programjainak egyike az ingatlanvásárlás. Az MNB szempontjából mindenesetre kevesebb lemondással jár a presztízspalota eladása, mint az EKB által árgus szemmel figyelt, 250 milliárdos alapítványi vagy 30 milliárdos műkincsvásárlási programjainak visszafogása.
Határozottan lépett viszont az MNB az EKB szokatlanul kemény észrevételére a „rossz bank”, azaz a kereskedelmi banki szennyes kimosására szánt Mark Zrt. ügyében. E társaság „megalapítása és finanszírozása a monetáris finanszírozás tilalmának olyan megsértése, amelynek megszüntetése szükséges” – írták Frankfurtban. S láss csodát, pár órával az előtt, hogy ezt közzétették volna, az MNB bejelentette: megválik körülbelül hárommilliárd forintból felépített cégétől. Pedig az Európai Bizottság még zöld utat adott neki, amikor elfogadta, hogy a Mark működtetése nem sért versenyszabályt, és nem jelent tiltott állami támogatást.

Nem tűrhetett el azonban ilyen precedenst az EKB, különösen egy olyan kritikus időszakban, amikor az unió számos országában nem találnak megoldást a rossz hitelek leépítésére. Görögország és Ciprus hitelállományában több mint 50 százalék a nem teljesítők aránya, de Portugáliában és Szlovéniában is 20 százalék körüli – olvasható épp a Mark honlapján. Még egy közös, uniós rossz bank felállítása is felmerült, persze a jegybankoktól függetlenül. Úgy hírlik, az EKB már tavaly nyáron jelezte, hogy súlyos gondja van a magyar jegybanki céggel, és akkor éppen Nagy Márton volt az, aki rögvest be is zárta volna. Végül azonban felülkerekedtek azok, akik fenn akarták tartani a működtetését, és csak a Mark vezetését cserélték le. Akkoriban a cégnek még munkája is akadt: átmenetileg megbízták a rendbe tett MKB-tól átvett ingatlanvagyon kezelésével.
Magától is elpusztult volna a Mark – sajnálkozik a HVG informátora, mivel a 23 érdekelt bankból egyik sem kötött volna vele üzletet. Nagyot fordult ugyanis a világ a cég 2014. őszi életre hívása óta, amikor még Magyarországon is 20 százalék felett volt a késve vagy egyáltalán nem fizetett kihelyezések aránya. Ma csupán feleekkora – igaz, a nagyságrendje még mindig ezermilliárd forintos. Ám a magyar bankok maguktól is megkezdték a tisztítást. Ebben a kezükre játszik az ingatlanpiac felfutása, hiszen a beragadt fedezetek így jobb áron eladhatók. A spontán piaci szereplők már többet fizetnek nekik, mint amennyit a Mark tudott volna adni, hiszen az utóbbinak úgy kellett meghatároznia az árat, hogy elkerülje az állami szubvenció vádját. Kérdés, mit ér így a Mark mint puszta licenc, miután a beletett húszmilliárd forint maradékát már kivették belőle, a szakembergárda pedig állást keres – értesült a HVG. Hacsak nem az a páratlan banki információhalmaz az értéke, amit eddig összegyűjtött.
A vételárat gondosan titkolja az eladó is és a magyar piacra nemrég belépett vevő is, a cseh hátterű, főleg a dél- és a közép-európai követeléskezelői térben terjeszkedő APS Holding. A 12 éves vagyonkezelő honlapján ott virít, hogy 4,4 milliárd eurónyi eszközt, összesen 74 portfóliót vett meg eddig, és évi 10–25 százalékos hozamot könyvelt el. Itthon akkor lehetett először találkozni az APS nevével, amikor a cseh cég idén márciusban kivásárolta az UniCredit Bank több mint 40 milliárd forintnyi rossz lakossági jelzáloghitelét. A leglátványosabb üzletet pedig Romániában, az ottani Erstével kötötte egy 1,3 milliárd eurós portfólióra.
A magyar piacot tudatos lépéssorozattal veszi be az APS, amelynek hasonló nevű leánya is megalakult már Budapesten. Az UniCredit ügyfeleit azonban nem közvetlenül az APS, hanem egy Momentum Credit nevű cég szorongatja. A jegybanki engedéllyel bíró követeléskezelőt tavaly jegyezték be, és egykori Raiffeisen bankos szakemberekhez köthető. Majd idén februártól a prágai APS lett a gazdája. Vezérkarában már tavaly felbukkant egy román APS-küldött, majd idén maga Martin Machon, a cseh fővezér is megjelent benne. A Momentum magyar igazgatósági tagja maradt Sebő Árpád Péter és a már az alapításában is részt vett Szabó Tamás. Sebő a Bálbek Capital Hungary ügyvezetője is, amely nem más, mint az ASP mellé az UniCredit banki üzletbe beszálló amerikai Balbec Capital LP befektetőtársaság érdekeltsége. Az egykori raiffeisenes Szabót pedig felügyeleti biztosi múltjáról ismerni: őt delegálták például két éve a bedőlt Hungária brókerházhoz, ami az MNB különös bizalmát megkövetelő megbízatás. Tán az sem véletlen, hogy idén február közepéig a Mark egyik vezető tisztségviselője, Tóth Bence tagja volt a Momentum Credit felügyelőbizottságának, így az utóbbi első kézből tájékozódhatott a Marknál vizsgálgatott banki kihelyezésekről. Mintha csak előre látták volna a jövőt.
GYENIS ÁGNES