Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Peking nem késlekedett a válasszal: 3 milliárdos védővámot vet ki egyes amerikai import termékekre. A képmutatás teljes, hiszen mindenki tudja: a kereskedelmi deficit azért oly hatalmas a két nagyhatalom között, mert a Kínában gyártott amerikai áru exportja az Egyesült Államokba amerikai importnak számít. A deficit csakugyan hatalmas, és egyre növekszik: Trump első elnöki évében minden rekordot megdöntött és meghaladta a 276 milliárd dollárt.
Kínának óriási földgázigénye van, vegyen amerikai cseppfolyósított palagázt- méghozzá nagy mennyiségben. Ha így cselekszik, akkor ugyanolyan gyorsan véget érhet a kereskedelmi háború, ahogyan elkezdődött. Wilbur Ross kereskedelmi miniszter arra céloz, hogy Kínában a nagyvárosok fűtési rendszerét átállítják gázra, mert a hagyományos szénfűtés miatt alig lehet levegőt venni a metropoliszokban. Pekingben ez már meg is történt. A Kínát vaskézzel kormányzó kommunista párt elrendelte a földgázfűtést annak ellenére, hogy nem minden háztartásba volt bekötve a gáz. Néhány ezer háztartás fűtés nélkül húzta ki a telet, amely cseppet sem enyhébb, mint Budapesten...
Kína számára azért is előnyös lenne az amerikai cseppfolyósított palagáz, mert nem kellene többezer kilométeres vezetékeket ki építenie Oroszország felé. A nagyvárosok többsége ugyanis közel van a keleti tengerparthoz, míg Oroszország irdatlanul messze van.
Csakhogy Pekingnek az oroszokkal hosszú távú szerződése van - emlékeztet rá a Moszkva álláspontját mindig hűen követő Rt.com. Emiatt mindössze 40 millió tonna cseppfolyósított amerikai palagázt tudna venni. Ez sem kevés, de mindössze 13,5 milliárd dollárt hozna a konyhára. Vagyis nem csökkentené lényegesen a kereskedelmi deficitet Kína és Amerika között. Igen ám, de az oroszokkal megkötött szerződés még nem lépett hatályba: nincs megegyezés az árakról és arról, hogy ki mennyit fizessen a földgáz vezeték csillagászati költségeiből. Vagyis Peking felmondhatja az alkut, de ez csapást mérne a kínai - orosz szövetségre. Amely a gazdaságban így is nagyon egyoldalú, hiszen míg az orosz kereskedelemben Kína messze az első, addig az oroszok csak a kilencedik vagy tizedik helyet foglalják el a kínai külkereskedelemben. Putyinnak nagyon kell a pénz, hiszen a nyugati szankciók miatt Peking nagyon felértékelődött Moszkvában. Washingtonban azonban pontosan ezt szeretnék: meggyengíteni Peking és Moszkva szövetségét. Washingtonban mindkét államot stratégiai vetélytársnak tartják, az oroszokkal szemben katonai a kihívás, a kínaiakkal viszont gazdasági.
Trump a palagázt komoly stratégiai fegyverként használja. Ez már jól látszott Varsóban is, amikor közép és kelet-európai szövetségeseivel tárgyalt. Felhívta a figyelmüket, jó lesz, ha csökkentik az Oroszországtól való gázfüggést és helyette inkább amerikai palagázt választanak. A lengyelek, mint az USA hű szövetségesei és Oroszország ősi ellenfelei azonnal jelentkeztek.
Hszi Csin-ping elnök is dilemma elé került: ha elfogadja az amerikaiak javaslatát, akkor megsérti Oroszországot. Ha visszautasítja, akkor újabb szankciókat kockáztat. A kínaiak azonban ravaszok: valószínűleg kecske-káposzta megoldást választanak. Olyan nagy ugyanis Kína gázigénye, hogy mindkét gigászi partnert ki lehet elégíteni. Csak az időzítéssel kell vigyázni, hogy pénzügyileg végül Peking járjon jól. A kínaiak mesterei a látványos ígérgetésnek, amely azután meg is valósul, csak az a kérdés, hogy mikor. Peking hosszú távra játszik, míg Washingtonban és Moszkvában a rövidtávú érdekek felülírják a nagy távlatokat. Peking pedig - miközben mindenkit hiteget - tovább követi a nagy célt: megelőzni Amerikát és a globalizált világ első számú nagyhatalmává válni - lehetőség szerint mindenfajta háború nélkül.
