Christine Lagarde asszony, az IMF vezérigazgatója arról nyilatkozott a tanácskozás előtt, hogy meg kell „reparálni” a világkereskedelmet, különben nagy baj lehet. Pekingben Mike Pompeo és Vang Ji külügyminiszter találkozója után az amerikai diplomácia vezetője úgy fogalmazott, hogy alapvető nézetkülönbségek állnak fenn a kereskedelmet illetően. Miért kongatják a vészharangot?

Trump „méregpirulája”

Az amerikai elnök kezdetben azzal fenyegetőzött, hogy felmondja a kereskedelmi szerződést Kanadával és Mexikóval. Majd a múlt héten sietett ünnepelni az újra megkötött szerződést. Trump azt is elmondta, hogy hasonló egyezményeket akar az Európai Unióval, Japánnal és Dél-Koreával is. Kína még várhat – közölte az amerikai elnök, aki újabb büntetővám-csomaggal fenyegette meg Pekinget.

Kína, amely Kanada második legnagyobb kereskedelmi partnere az USA után, értelemszerűen nem szerepel a hármas szerződésben, amely újraszabályozza az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó kereskedelmét. Pekingben azonban figyelmesen elolvasták a szerződést, és felfedezték Trump „méregpiruláját”. Az amerikaiak – ügyes tárgyalási taktikával – az utolsó pillanatban álltak elő az ártatlannak tűnő javaslattal: az aláíró felek a nem piacgazdaságokkal csak akkor köthetnek szabadkereskedelmi szerződést, ha azt a többiek nem ellenzik. Vagyis Washingtonnak vétójoga van egy esetleges Kínával kötendő szerződéssel szemben.

Kanada és Mexikó elfogadta az amerikai javaslatot, amely így a 32.10-es paragrafus lett. Pekingben úgy vélik, az USA hasonló paragrafust akar az Európai Unióval, Japánnal és Dél-Koreával kötendő szabadkereskedelmi szerződésekben is elhelyezni, vagyis Kínát vissza akarja szorítani a világkereskedelemben. Ez persze még messze van, hiszen Kanada és Mexikó még nem ratifikálta a szerződést. A tárgyalások az Európai Unióval, Japánnal és Dél-Koreával még nagyon messze vannak a végső megállapodástól. Trump célja azonban világos: olyan új globális rendszert akar, melyben Kína a legjobb esetben is csak másodhegedűs lehet, vagy az sem.

Mit tehet Peking?

A kínaiak realisták: éppúgy cselekszenek, mint tíz éve, a nagy pénzügyi válság idején. Akkor 580 milliárd dollárt pumpáltak a gazdaságba megmentve azt a recessziótól. Ráadásul a globális gazdaságnak is létfontosságú lökést adtak. Most 175 milliárd dollárt kap az 1,4 milliárdos kínai gazdaság annak ellenére, hogy az év elején még pénzügyi szigorításról volt szó. De jött Trump a maga kereskedelmi háborújával, és Pekingben villámgyorsan változtattak a gazdaságpolitikán. A világkereskedelemben pedig szövetséget ajánl a szabadkereskedelem elvei alapján mindenkinek: az Európai Uniótól kezdve az ázsiai és a latin-amerikai országokig. Kínának érvényes szabadkereskedelmi szerződése van Ausztráliával, Új-Zélanddal és Dél-Koreával, valamint a délkelet-ázsiai államokkal (ASEAN). Ez a kínaiak külkereskedelmének az egynegyedét jelenti.

Pekingben arról sem mondtak le, hogy meg lehet állapodni Amerikával. Míg az amerikaiak nyersen megmondták, hogy nincs egyetértés a világkereskedelemben, Vang Ji külügyminiszter arra hívta fel a figyelmet, hogy elképzelhető olyan megoldás, amelyikben mindenki nyer. Erről szeretne tárgyalni Buenos Airesben Hszi Csin-ping elnök Donald Trumppal. A pénzügyi válság szélén egyensúlyozó Argentínában tartják meg idén a G20-csúcstalálkozót. Ezt akár szimbólumként is felfoghatják a résztvevők, hiszen Trump „méregpirulája” akár újabb nemzetközi pénzügyi válság elindítója is lehet.