Tetszett a cikk?

Erős gazdaságot hagy maga után Angela Merkel, a jövő azonban bizonytalan fokozatos visszavonulása miatt. Egy biztos: Európa legerősebb politikusának szerepe a múlté már.

"Merkel koalíciója bajban van, és Európa is" – ezzel a címmel írt kommentárt az Economist másfél hete, a bajorországi választások után. A brit lap akkor – a CSU történelmi bukását követően – azt jósolta, jó esély van arra, hogy Angela Merkel kormányának az összeomlásától csak hetek választanak el minket. Méghozzá egy olyan kontinensen kell számolni a bukással, amely már eddig is csak kapkodja a fejét a Brexit, az olaszok miatt érlelődő újabb euróválság, a spanyol kisebbségi kormány, a svéd kormányalakítással kapcsolatos nehézségek, a meggyengült francia államfő és a nehezen kezelhető Oroszország miatt.

Az Economist szerint egy esseni választási fiaskó új választások kiírásához, az pedig ahhoz vezethet, hogy Merkel kisebbségi kormányt alakít a Zöldekkel, de ha mégsem, a kancellár napjai akkor is meg vannak számlálva – a CDU élén mindenképp. A prognózis utolsó felét már kipipálhatjuk a vasárnapi voksolás után, és bár Merkel hétfőn arról beszélt, saját álláspontjával is szembemenve a ciklus végéig szeretné megőrizni kancellári címét, ezt egyáltalán nem lehet még biztosra venni.

Vége egy korszaknak: Merkel maga is belátta, hogy kitelt az ideje

Angela Merkel bejelentette, három év múlva már nem indul újra a kancellári posztért, és minden politikai hivataltól visszavonul. Mint azt megírtuk, bár a legtöbb szavazatot kapta, meglehetősen gyengén szerepelt a hesseni tartományi választáson Angela Merkel német kancellár pártja, a CDU, amely több mint 10 százalékkal alacsonyabb eredményt ért el a tartományban, mint öt évvel ezelőtt.

Az viszont közhely, hogy a piac, főleg a 2008 óta válságból válságba forduló európai országokkal kapcsolatban, egy dolgot nem szeret: a bizonytalanságot. Márpedig – mint a berlini DIW gazdaságkutató vezetője, Marcel Fratzscher fogalmazott a bejelentés után –

Németország, amely eddig a stabil horgony volt Európában, most épphogy rizikófaktorrá változott.

Arról természetesen nincs szó, hogy Németország döntené be az euróövezetet – arra a szerepre továbbra is mindenki nagyobb eséllyel pályázik, de legfőképpen az olaszok. Az is fontos szempont, hogy Németországban akármennyire erősödik az euróellenes, szélsőséges AfD, kormányra kerülésre nincs esélye – emelte ki Trippon Mariann, a CIB vezető elemzője a hvg.hu-nak. A szakértő arra is emlékeztetett: Merkel bejelentése nem volt sokkszerű, arra jó ideje számítani lehetett. (A kancellár maga arról beszélt, hogy nyár óta érlelődött benne a gondolat.)

Angela Merkel német kancellár, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezetője sajtótájékoztatót tart a párt elnökségi ülésén Berlinben 2018. október 29-én
©

Ennek megfelelően a piacokat sem érte sokként a hír: amikor az először, még a Die Zeit reggeli sajtóértesüléseként jelent meg a hír arról, hogy nem kívánja újrajelöltetni magát a CDU elnöki posztjára, az euró hirtelen bezuhant a dollárhoz képest, ám szinte azonnal visszapattant. Más kérdés, hogy ez sem tartott sokáig, a hír délutáni megerősítését, ha nem is drámai, de szabad szemmel kivehető, 0,2 százalék körüli gyengülés követte.

A kereskedők és az elemzők sem az esetleges negatív következményektől tartanak, hiszen a német reálgazdaság van annyira robosztus, hogy egy ilyen váltást – legalábbis rövid távon – fájdalommentesen átvészelhet, még ha az üzleti bizalom csökken is valamennyire. Ebben pedig maga Merkel is komoly szerepet játszik, elég arra gondolni, hogy 2005 óta tartó kancellársága idején a válság ellenére mélypontra csökkentette a munkanélküliséget, és korábbi pénzügyminiszterével, Wolfgang Schäubléval élére állt az államháztartás konszolidációjának is.

Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter és Angela Merkel német kancellár beszélgetnek a 2013-as költségvetés vitája során a német szövetségi parlament, a Bundestag üléstermében Berlinben 2012. november 20-án
©

Az államadósság öt év alatt 80 százalékról 65 százalékra esett vissza, a költségvetés 2015 óta többlettel működik, és még a belső fogyasztást is sikerült felpörgetnie az európai gazdaság motorjának – az euróövezet problémáit elnézve igazán luxusnak tűnik, de amiatt érte rengeteg bírálat Berlint, hogy az exportorientált gazdaságot az elégtelen belső kereslet sérülékennyé teszi.

Ezzel a rózsás képpel együtt mégsem lehet lekicsinyelni annak a jelentőségét, hogy a kancellár fokozatosan kivonul a berlini vezetésből. A költségvetési szigor ugyanis nem csak Schauble és Merkel számára volt szentírás, de korábban Európán is sikerült átvernie.

A válság előtt és a válság idején ugyanis éppen a német kormány játszotta a vezető szerepet az unióban. Maga Merkel személyesen is komolyan kivette a részét abból, hogy sikerült kompromisszumra jutniuk az európai országoknak – emlékeztetett Trippon Mariann.

Emlékezhetünk persze arra is, hogy ez mennyire nem volt hálás szerep. A kancellár és pénzügyminisztere a vasszigort képviselték a 2010 utáni években – elég a többször fellángoló görög adósságválságra gondolni, amely egy idő után Athén és Berlin párbajává változott.

©

Az élre állni éppenséggel most is lenne miben – elég a Brexitre, az euróövezet reformjára, az új uniós költségvetésre, vagy éppen a jogállamisággal kapcsolatos, Magyarországgal szemben is megfogalmazott bírálatok kezelésére gondolni. A CIB vezető elemzője azonban úgy látja, ahogy Merkelnek egyre több energiáját köti le a belpolitikai helyzet megoldása, úgy gyengülhet nem csak európai fellépése, de az Emmanuel Macronnal meglévő német-francia tandem ereje is.

Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök, Angela Merkel német kancellár, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és Emmanuel Macron francia elnök (b-j) az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozójának első napján, 2018. október 17-én
©

Ám ez se ma kezdődött: nyár elején a 2015-ben egymillió menekültet beengedő (és emiatt is sokat bírált) kancellár és belügyminisztere, Ernst Seehofer közötti feszültség a menekülthelyzet kezelésével kapcsolatban odáig fajult, hogy Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök az uniós protokollt felrúgva éppen Merkel megsegítésére szervezett egy minicsúcsot.

A menekültválság kezelése azóta sem oldódott meg, és a kormányválság ugyan elsimult, de Seehofer helyzete is meggyengült, hiszen a CDU általa vezetett bajor testvérpártja, a CSU is meggyengült az október közepén rendezett tartományi választáson.

Angela Merkel német kancellár és Horst Seehofer belügyminiszter a parlament berlini üléstermében 2018. szeptember 11-én
©

Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy Merkel került volna ki győztesen ebből a párbajból, sőt az elmúlt hónapok viaskodása a koalíciós partner SPD-t is meggyengítette. Így előrehozott választásokkal vagy anélkül, arra kell számítani, hogy a német politikai elit inkább magával lesz elfoglalva a következő időszakban. Ez pedig nem csak az euróövezeti reformoknál Merkelre számító francia államfőnek rossz hír, de azoknak is, akik erős európai fellépésre számítottak olyan nagy gazdaságpolitikai ügyekben is, mint a Donald Trumppal szembeni érdekérvényesítés.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!