Mire költsön Németország?

A Gazdasági Kutatóintézet igazgatója, Clemens Fuest szerint egy nyugdíjasalapot kellene a pénzből létrehozni. Minthogy Németország lakossága rohamosan öregszik, ezért ebből az alapból lehetne biztosítani a nyugdíjak értékállóságát. Ezen kívül szükség van új szociális otthonokra is, valamint a meglévők felújítására. Toborozni kell munkaerőt is, mert már olyan hiány van szociális gondozókban, hogy egyes fejvadász cégek 5000 eurót kapnak, ha prezentálnak egy szakképzett gondozót, aki jól beszél németül. A Handelsblatt megbízásból egy közvélemény-kutató megkérdezte a németeket, mihez kezdjünk a többlettel? 51% azt válaszolta, szociális célokra kell fordítani a pluszpénzeket. Nemcsak azért, mert csakugyan fontos a nyugdíjak értékállóságának megőrzése, hanem mert sokan szeretnének elkerülni egy Donald Trumpot Németországban. 

Megrökönyödve figyelik a németek a sárgamellényesek tüntetéseit Franciaországban, mellyel együtt szeretnék vezetni az eurózónát, illetve az Európai Uniót. A Merkel–Macron-duó nem működik igazán, mert mind a két vezető más gondokkal néz szembe otthon. Macron elnök épp most osztott ki 10 milliárd eurót, hogy leszerelje a sárgamellényesek és a rendőrök tiltakozását. A francia elnök képtelen betartani a 3%-os költségvetési deficithatárt, miközben Németországnak a többlet okoz gondot.

Fordítsuk a többletet az államadósság csökkentésére!

Ezt javasolja közgazdászok egy csoportja. Igazuk van, hiszen az eurózóna előírása az, hogy az államadósság nem haladhatja meg az éves GDP 60%-át. Németország, amely pedig igen büszke éltanuló szerepére, nem teljesíti a normát: 64,5% az államadósság aránya a GDP-hez viszonyítva. Persze minden relatív, Franciaországban ez a mutató 100%, Olaszországban 131%, míg az USA-ban 105%. Vagyis szinte mindenütt másutt tovább növekszik az államadósság. Egyelőre ebből nincs gond, de mi lesz, ha beköszönt a válság a pénzügyi piacon? A görögök összeomlása mutatta meg, hogy pillanatok alatt drámai következményekkel kell számolni. Ma már Görögország egyensúlyba hozta a költségvetését, és nyolc év után enyhít a szigoron.

Az életszínvonal 25%-kal csökkent az elmúlt tíz évben 

A 2008-as válság óta drámai mértékben csökkent az életszínvonal Görögországban, és stagnált Olaszországban és Franciaországban. Ezekben az országokban gyakran bírálják Berlint mondván, a mi deficitünk a ti többletetek. Varoufakisz görög pénzügyminiszter fogalmazta meg ezt a leghatározottabban, amikor Schäuble akkori német pénzügyminiszterrel csapott össze az adósságrendezési tárgyalásokon. Schäuble akkor Varoufakisz menesztését kérte, és meg is kapta Ciprasz miniszterelnöktől. Ettől még persze a probléma megmaradt. Maguk a németek is tisztában vannak azzal, hogy nehéz úgy egyben tartani az eurózónát és az Európai Uniót, hogy a pálya feléjük lejt. 

A Handelsblatt Today főszerkesztője a németek múltból örökölt takarékos felfogásával magyarázza mindezt. Andreas Kluth szerint a németek ragaszkodnak a kissé elavult merkantilista szemlélethez: a termelés fontosabb, mint a fogyasztás, az export lényegesebb, mint az import. A bevételnek mindig meg kell haladnia a kiadásokat. Közben viszont a világ Donald Trumppal az élen arra buzdítja a németeket, ne csak termeljenek, de fogyasszanak is! Ne csak eladjanak autókat külföldön, de vásároljanak is onnan! Bizonyos értelemben a németek megfogadják ezeket a tanácsokat, csak épp nem úgy, ahogy ezt Trump gondolja – mutat rá a Handelsblatt Today főszerkesztője. Csak a japánoknak van több befektetésük külföldön, mint a németeknek.

1800 milliárd euróról van szó 

Ez csillagászati összeg. Csak épp az a baj, hogy senki nem tudja, hogy pontosan milyen befektetésekről van szó. Mennyire biztonságosak ezek, ha beüt az újabb pénzügyi válság, mellyel egyre többen fenyegetnek? Ezért a szakértők egy része azt tanácsolja Olaf Scholz pénzügyminiszternek: a többletet tegye egy válságalapba, melyet akkor használ fel Németország, ha becsap a mennykő, vagyis az összeomlás szélére kerül a globális pénzrendszer. 2008-ban az eurózónának szüksége volt az amerikai Federal Reserve Board gyorssegélyére, most a németek ezt szeretnék elkerülni. A pénzügyminiszternek tehát fel van adva a lecke, miközben kollégái a világon mindenütt a hiánnyal küszködnek, neki olyan javaslatot kell Merkel kancellár elé terjesztenie a költségvetési többlet felhasználásáról, mely minden opcióra kínál valamiféle megoldást. Olaf Scholz a szociális alap gondolatát máris kilőtte mondván, „hosszú távra nem kötelezhetjük el magunkat, mert nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő”. A szociáldemokraták meglehetősen nagy szociális érzéketlenségről tettek tanúbizonyságot az elmúlt évtizedben, és talán ezzel is magyarázható, hogy népszerűségük még sohasem járt ilyen mélységekben.

Közben pedig a kissé értetlenkedő európai partnereknek is kellene valamit mondani arról, hogy velük mi lesz egy németek által irányított Európában. Az olasz populista kormányzat végül lepaktált Brüsszellel a jövő évi költségvetés dolgában, mert mindkét fél rájött arra, a vitával csak rosszul járhatnak. De a probléma továbbra is fennmaradt: míg a németek jól járnak, addig a többiek nagyrészt rosszul. Hosszú távon kicsit nehéz erre alapozni az együttműködést az eurózónában és az Európai Unióban, a reformokról már nem is beszélve. Merkel kancellár egy őszinte pillanatában kimondta: minek reform, ha így is jól mennek a dolgok? Csakhogy sem Franciaországban, sem Itáliában, sem pedig Spanyolországban nem mennek jól a dolgok. Ezen pedig nemcsak Párizsban, Rómában vagy Madridban kell a döntéshozóknak elgondolkodniuk, hanem Brüsszelben és Berlinben is, ha nem akarnak sok-sok kis európai Trumpot. (via Handelsblatt)