Télen irány a börtön 

Ott fűtenek, és van társaság. Ha megbetegszel, akkor ingyenes az orvosi ellátás – mesélték a szegény és magányos öregek a Le Monde tokiói tudósítójának. Egy 78 éves férfi elmondta, hogy egyelőre csak látogatóba megy a börtönbe, ahol régi barátját fogva tartják, mert rizsgombócot csent el egy bevásárlóközpont éttermében. Minthogy már visszaeső, ezért két évet ül. Az ismerősei szerencsés embernek tartják.

Négyszeresére nőtt az idős börtöntöltelékek száma 

Az ezredfordulón még csak az elítéltek 5,8%-a volt 65 év felett, de 2017-ben ez már 21,1%. Mindez új gondot jelent a büntetés-végrehajtásnak Japánban. Növelni kell az egészségügyi személyzet létszámát a börtönökben. Csakhogy abból szinte mindenütt hiány van Japánban. Jelentkező bőven lenne a Fülöp-szigeteken vagy Indonéziában, de a távol-keleti szigetországban a közvélemény bevándorlásellenes, mert a japánok az ősi tradíciók alapján valamiféle kiválasztott nemzetnek tekintik magukat Ázsiában, és nemcsak ott.

Ideje felhagyni a felsőbbrendűség tudatával, és munkaerőt importálni külföldről 

Erre figyelmeztette honfitársait Abe Sinzo miniszterelnök. A konzervatív politikus maga is sokáig a felsőbbrendűség és az elzárkózás híve volt, de a gazdasági realitások kijózanítóan hatottak rá. Az elmúlt negyedszázadban Japán alig importált külföldi munkaerőt, és részben emiatt a gazdaság stagnált. Szingapúr ugyanebben az időszakban óriási munkaerőimportot hajtott végre, csaknem minden második dolgozó külföldi állampolgár. A városállam dinamikusan fejlődött, és az egy főre jutó GDP immár magasabb ott, mint Japánban. A Nikkei Asian Review megírta, a konzervatív kormányfő immár átfogó munkaerőimport programot dolgozott ki, melyben kínai informatikusok éppúgy szerepelnek, mint ápolónők a Fülöp-szigetekről vagy építő munkások Vietnamból. De hát ez hosszú távú program.

A realitás egyelőre az, hogy a japán társadalom gyorsan öregszik, jelenleg a 65 év felettiek aránya 25%, de 2050-ben már 40% lesz. Ki törődik velük? A társadalombiztosítás jóval kevésbé nagylelkű, mint Európában. Aki nem tett félre pénzt öreg napjaira, vagy nem számíthat családja támogatására, az nagyon nehéz időknek néz elébe, ha már elmúlt 65 éves. Ráadásul hosszú időszakról van szó, mert Japánban a leghosszabb a várható átlagos életkor.

Mihez kezd valaki, ha öreg, magányos és szegény?

A társadalom igyekszik tudomást sem venni ezekről az emberekről, pedig több millió japán polgárról van szó. A periférián éldegélők csakis egymásnak jelentenek társaságot. Jó idő esetében a parkokban gyűlnek össze, de mihelyt beköszönt a tél, akkor sokak számára irány a börtön, amely egyáltalán nem luxushotel. Japánban még nem átnevelni, hanem büntetni akarják a rabot, ezért a körülmények spártaiak. Az ellátás is szerény. Viszont van társaság és orvosi ellátás.

A baloldali pártok, amikor hatalmon voltak, próbáltak javítani a helyzeten, nem sok sikerrel. Japánban hagyományosan a liberális demokrata párt van hatalmon, mely a konzervatív tradíciók letéteményese. E szerint a felfogás szerint, ha valaki a perifériára sodródott mint öreg, beteg és magányos ember, akkor biztos, hogy elsősorban ezért ő maga a felelős. Nem sokat törődnek vele. Az egyetlen hely, ahol figyelemre számíthat az a börtön. Ezért is növekszik gyorsan a 65 év feletti börtöntöltelékek száma a világ egyik legfejlettebb országában, a globális gazdaság harmadik nagyhatalmában, a tradícióira oly büszke Japánban. (via Le Figaro)