Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Ha minden a terv szerint halad, az Egyesült Királyság szűk egy hónap múlva kilép az Európai Unióból. Csakhogy a kilépésről szóló kérés benyújtása óta eltelt két évben az összes ezzel kapcsolatos terv kútba esett, és ma már a csodával lenne határos, ha sikerülne tartani a menetrendet. A londoni parlamentnél tüntetők mindenesetre várják a csodát. Velük beszélgettünk.

„Kedves, ne gondolja ám, hogy hülye vagyok! Az apám harcolt a háborúban ezért az országért, én 70 éves vagyok, láttam, milyen volt, mielőtt beléptünk, és arra is emlékszem, miért léptünk be: a kereskedelem miatt. Aztán mi lett belőle? Hogy a fejünkre ültek. Ezek itt meg elárultak minket!” – rázza az öklét egy idős hölgy.

Pedig ő a konzervatívokra szavazott világ életében – folytatja –, nem is bánta meg, de amit Theresa May művel, az már mindennek a teteje. És azt sem érti, miért veszítene az Egyesült Királyság azzal, ha csak úgy kilép az EU-ból: „annyi szép ország van ebben a világban, mi is találunk magunknak piacot, a német autógyártókat meg miért kéne sajnálnunk?” – mondja, aztán beszáll egy kórusba:

Mit akarunk? Brexitet!

Mikor akarjuk? Most!

A pár tucat emberből álló csődület elemében van. Láthatóan megszokták már az ácsorgást a brit parlament előtt, a Londonhoz képest szokatlanul enyhe és napfényes időjárás pedig csak emeli a hangulatot, meg az erre őgyelgő turisták számát is. Ők ugyanúgy megkapják az attrakciót, mint az itt portyázó sajtómunkások – köztük én: a Brexit-hívők és -ellenzők legkülönbözőbb irányzatainak képviselői gyűlnek össze rendszeresen.

Brexit párti tüntető Londonban 2019. február 27-én
©

Vannak süteményt kínáló EU-hívők, zászlóba öltözve népszavazást követelők, a megegyezés nélküli Brexit ellen tiltakozók és a no dealért esedezők, ácsorognak a kék-sárga és a kék-vörös összes árnyalatában, telefirkált láthatósági mellényben, de találkozunk egy plébánossal meg a hibátlan brit eleganciát gumipapucsal kombináló, egy apró cetlivel a kezében az ír határ újraépítése miatt tiltakozó öregúrral is.

„A lényeg az, hogy mindig legyen itt valaki” – ezt pár nappal korábban egy jóval kisebb, mindössze öt főből álló (mindenesetre két jól elkülöníthető csoportra szakadó) tüntetés leghatározottabb résztvevője magyarázta nekem. Az ötvenes nő pont a hétfő estéit tölti a Westminsternél a Bollocks to Brexit (A Brexit faszság) mozgalom képviseletében, hope (remény) szóval ékesített EU-zászlót lenget, neonzöld matricával támadja le az arra járókat, amiatt aggódik, hogy a kilépéspártiak már megint a Facebookon nyomulnak, akárcsak a 2016-os referendum előtt, és abban reménykedik, hogy ha lesz egy új népszavazás, akkor talán megjön a britek esze. „Vagy ha mégsem, legalább tudni fogjuk, hogy még akkor is nemet mondanak az uniós tagságra, amikor tudják, a kilépés mivel jár” – zárja le, és nekem is a kezembe nyom egy Bollocks to Brexit feliratú matricát.

A Westminsternél táborozók hada láthatóan tökéletesen tisztában van azzal, milyen következményei lehetnek a kilépésnek. Csak annyit kell mondanom, hogy újságíró vagyok – abban nem vagyok egészen biztos, hogy a magyart is értették a bemutatkozásból –, máris pillanatnyi megtorpanás nélkül adnak gyorselemzést mindenről - a parlament elé benyújtott aktuális módosítóktól az uniós döntéshozatali rendszer sajátosságain át a brit pártokon belüli törésvonalakig. Épp mintha a BBC percről percre tudósítását olvasná az ember.

©

Mondjuk ,a közszolgálati médiára jellemző pártatlanságnak itt nyoma sincs. Meg a britek hűvös kimértségére is legfeljebb a kiművelt fogalmazás utal, miközben egy No deal no problem táblát tartó férfi meg egy Brexit is a crime scene matricával ékesített másik majdnem egymásnak esik a járdán – a kamerások legnagyobb gyönyörűségére.

- Ebben a kócerájban akar maradni? Négy elnöke van! Hogy lehet valaminek négy elnöke? Az USA-nak egy van, az oroszoknak is, ez nonszensz!

- Ugyan, így legalább valami esély van arra, hogy egyszer egy brit is vezető lehet.

- Persze, addig meg fizessük mi a harmadik legnagyobb hozzájárulást a költségvetéshez?! És mit kapunk cserébe? Irányítanak minket? Ez egy demokratikus ország, és mi nem parazitákat választottunk.

- Mert a saját vezetőink aztán sokkal jobbak, ugye?

Ezen a ponton szerencsére véget ér a veszekedés, mielőtt a Brexit-párti oldal az úttesten kötne ki, ahol a Brexitet és a népszavazást egyszerre követelő (Leave Means Leave) busz köröz a nyomában egy másik, UKIP-es járművel, amelyiken ez áll hatalmas betűkkel:

Ne bízz a torykban! Egy pizzát se lennének képesek elhozni, nemhogy a Brexitet!

Mert ha másban nem is, egy dologban egyetért a díszes társaság minden egyes tagja: ami az utca túloldalán történik, az nagyon nincs rendben. Nem is csoda, hogy a túloldalon csak egy árva tüntető nézi a konstans ökölrázást, az is Trump 2020 feliratú pulóverben és zászlóval protestál. Ki tudja, milyen megfontolásból.

©

Mögötte pedig a Westminster, ahol ottjártunkkor éppen Theresa May miniszterelnököt izzasztják, pontosabban – megint csak teljes nemzeti konszenzussal elfogadott megfogalmazással – alázzák az alsóházi képviselők. A Brexit-dráma sokadik fejezetét éljük, lassan szó szerint a 24. órában: az Egyesült Királyság elvben négy hét múlva megszűnik az Európai Unió tagja lenni.

Egyelőre tényleg csak elvben: eddig azt nem sikerült kitalálni, milyen körülmények között történjen meg a kilépés, most már azt sem lehet biztosra venni, mikor jön el. May napokkal korábban egyezett bele abba, hogy ha nincs más megoldás, legyen halasztás – nevezhetjük 180 fokos fordulatnak, bukásnak, vagy dicsőséges visszavonulásnak akár. Hogy ez mennyi időt jelent majd, és azt mire használják ki a felek, éppen annyira nem lehet tudni, mint hogy mikor jutnak majd el legalább egy elvi megállapodásig - nemhogy egy a jövőbeni viszonyt pontosan meghatározó szerződésig.

Most éppen március 12-e a következő szavazás napja – ha May-nek ekkor sem sikerül maga mellé állítania a képviselők többségét, akkor merülhet fel a halasztás –, de volt szó már arról is, hogy a másfél héttel később rendezendő EU-csúcson lehet áttörés. Ez éppen egy héttel előzi meg csupán március 29-ét, ami magában elég réminsztő, de Londonban még ezt is tudták fokozni. Lehet, hogy csak a Brexit hetének az elején történik meg a Westminster-palota falai között a brit parlamenti zsargonban hivatalosan is sorsdöntőnek elnevezett szavazás.

©

Nem csoda, hogy a tüntetők – gondoljanak bármi a Brexitről – jobban bíznak a „nép szavában”, mint a parlamentben. „2003-ban, az iraki háború idején egymillióan mentünk az utcára, és arról tudomást se vettek, de nézze csak meg, ők hol vannak most” – győzköd egy EU-párti tüntető, aki szerint most kétmillió embert is könnyűszerrel egybe lehet terelni egy népszavazás támogatására. És az már egy olyan tömeg, amelyre minden politikai erőnek hallgatnia kell majd. Aztán visszatérnek a földre a gondolatai, és azt mondja, ő az újabb referendum helyett egyelőre reálisabbnak látja a halasztást – de erre is óvatosan fogadna.

Van aki bátrabb azért:

A pénzem a Brexitre tettem fel, a pénzemet Írországban tartom

– áll a tábla egy babakocsin, amelyet egy fiatal férfi tol el mellettünk, és szinte végszóra, a beszélgetésbe beszáll egy észak-ír fiatal is. Ő ugyan különösebben nem szimpatizál az EU-val és a Brexittel sem, a kilépést viszont egy dolog miatt várja. Szerinte a Brexit „elkerülhetetlenül” az újraegyesítést hozza majd el a szigeten, és ehhez nem kell fizikai határ vagy az azt elkerülni hivatott backstop sem, bár az tényleg sokat nyom a latban, hogy emiatt hónapok óta nem értenek szót a brit politikusok sem az EU-val, sem egymással. Csak egyszerűen jobb lesz a többséghez tartozni, és azt többé nem a magára maradó Egyesült Királyság jelenti majd, hanem az EU - magyarázza.

Hogy ez mikor következhet be? Ezt épp úgy nem meri megjósolni ő sem, mint hogy a Brexit mikor jön el. A fiú a Trump 2020 pulóverben közben átjött erre az oldalra, és a képünkbe lengeti a zászlót. Ki tudja, milyen megfontolásból.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Kivonul Magyarországról az uniós határőrizeti szerv

Kivonul Magyarországról az uniós határőrizeti szerv

Megzavarhatja a pacemakert az iPhone 12

Megzavarhatja a pacemakert az iPhone 12

Az On the Spot alkotói: Be kellett látnunk, hogy létezik a holokausztfáradtság

Az On the Spot alkotói: Be kellett látnunk, hogy létezik a holokausztfáradtság