Balog Zsolt él-hal a házilag készített ételekért és italokért, szolnoki családja generációkra visszamenőleg földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. Ő tíz évvel ezelőtt fogadta meg, hogy tudatosan táplálkozik, és kilép az általa aranykalitkának hívott multilétből. „Akkoriban Varsóban laktam és dolgoztam, a Procter&Gamble-nél pelenkákat menedzseltem, de 11 év után új kihívások és tapasztalatok kellettek” – mesélte a hvg.hu-nak.

Lengyel és magyar kollégáival együtt kitalálták, hogy mi lenne, ha kistermelői élelmiszereket adnának-vennének: „az egyik országban megvettük, átvittük egy másikba, és eladtuk”. Kézműves söröket, borokat, pékárukat, süteményeket mozgattak, főleg Lengyelország és Magyarország között. „Ügynökként vettünk részt a folyamatban, ha Magyarországon volt valakinek kézműves söre, amit szeretett volna eladni külföldön, azt mi ki tudtuk ajánlani az adott nyelven, az adott törvényeknek megfelelően. Az volt a különleges ebben, hogy ezek kisebb mennyiségek voltak, nem igazán érte meg másoknak a szállításuk, mi viszont időt és energiát spórolva megoldottuk a disztribúciót.”

Balogh Zsolt

Reviczky Zsolt

Az ötlet szerinte „szuper jó volt”, csak sokat hibáztak, nem működött a modell, csődbe is ment az eleinte szabad időben, otthonról, a nappaliból működtetett vállalkozás. „Volt ugyan elképzelésünk arról, hogyan kellene működtetni egy céget, de segítség nélkül a gyakorlatban nem ment.”

Két év próbálkozás után – maradva az élelmiszereknél – végleg hátat fordítottak a multinak, és újabb vállalkozásba fogtak: online piacteret hoztak létre, ahová különleges élelmiszerek termelői tölthetik fel friss és feldolgozott termékeiket, amelyeket aztán éttermek és séfek rendelhetnek meg. „Azt láttuk, hogy ha egy séf valami izgalmas dolgot, mondjuk kapirgálós csirkét akart beszerezni, akkor ahhoz fel kellett hívnia legalább 15 termelőt, bele kellett tennie egy csomó időt, és a végén sokszor mégsem járt sikerrel, mert vagy a szállítással, vagy a minőséggel gond volt. A séfnek erre se ideje, se energiája.”

Reviczky Zsolt

Ez volt az a pont, amikor azt mondták, jó, lesz, ami lesz, most már tényleg vállalják a rizikót. Az előző vállalkozásból maradt pénzből és saját tartalékaikból vágtak neki. „Maradt annyi pénzünk, amit át tudtunk hozni.” Az induláshoz az Európai Uniótól is kaptak pénzt, 50 ezer eurót, ebből kezdték felépíteni a Supp.li nevet viselő platformot, és látogatták a séfeket, hetente tizenötöt.

Az összes bécsi és berlini Michelin-csillagos étterembe bementek. „Csak olyan éttermeket kerestünk, amelyek benne vannak a TOP100-ban, és ha volt 20 másodpercünk, hogy elmondjuk a séfnek, mit is akarunk, már nyert ügyünk volt.” Bécsi, budapesti, berlini és varsói konyhafőnököket nyertek meg maguknak. „Mindenki azt mondta, hogy szuper, erre várt, itt a névjegykártyája, csináljuk.”

Ma már ötcsillagos hotel és Michelin-csillagos étterem is van az üzlettársaik között, utóbbinak magyar csirkét szállítanak „A séfek nem elsősorban egy platformot akartak, hanem azt, hogy egyszerűen tudjanak rendelni, az árut időben megkapják, és ehhez ne kelljen sok embert alkalmazniuk.” Az oldalon most 40-60 termék közül lehet válogatni, „ezekre van kereslet, itt már sem az ár, sem a minőség nem fog változni”. Azt, hogy mi mennyibe kerül, minden esetben a termelő mondja meg, Balog Zsolt szerint a séfek hajlandóak akár többet is fizetni a kényelemért.

Több, mint piac

A hétfős csapat nem csak felhajtja a legkülönfélébb hozzávalókat, ellenőrzi is az oldalra feltöltött élelmiszerek minőségét, és a teljes logisztika lebonyolítását is magára vállalja. Az ötletgazda-alapító szerint a hűtött áruk DHL-jét sikerült megcsinálniuk, „a logisztikát külső partner végzi, aki csak nekünk dolgozik, rajta kívül két raktárral állunk kapcsolatban". A platformot leszámítva semmi sem a sajátjuk, a csapat egyetlen asztal körül elfér a CEU startupoknak helyet adó laborjában. Házon belül vannak fejlesztésért, marketingért, salesért és logisztikáért felelős tagok, négyen alapítók, hárman később csatlakoztak.

Reviczky Zsolt

Hirdetik ugyan magukat az interneten, de az igazi reklám az, amikor egy séf ajánlja őket egy másiknak. „Van egy referenciaséfünk, Kapitány Zsolt, a Hilda étterem séfje, aki először megnézi a terméket, és ad egy értékelést róla, hogy megállja-e a helyét, vagy sem.” A cégeket is átvilágítják, megnézik, hogy megvan-e minden engedélyük. Számít az is, hogy hány lezárt év van a vállalkozások mögött, milyen referenciáik vannak, kikhez szállítottak korábban. A Supp.li jelenleg 60-70 termelővel van kapcsolatban, közülük 10-12 kiemelt partner.

Reviczky Zsolt

„Azt szerettük volna, hogy egy német, meg egy olasz is megértse” – utalt Balog Zsolt a cég nevére, amely az angol supply, magyarul szállítás szóból ered. „Olaszországban egyébként egy suppli nevű étel létezik, de mi alapításkor ezt még nem tudtuk” – nevette el magát. Elismerte, világszerte léteznek a Supp.li-hoz hasonló vállalkozások, az övék attól más, hogy „a séfeknek nem kell a termelőkkel tárgyalni, nem kell a körmüket lerágni, hogy na, vajon ideér-e a szegény termelő a furgonjával, vagy sem, és vajon hűtött-e az az autó”. Másrészt olyan alapanyagokhoz jutnak, amelyeket korábban csak nagy nehézségek árán, bonyolult úton-módon tudtak beszerezni.

Netpincér után szabadon

A cég 2016-ban indult, árbevétele az első évben 0, 2017-ben 171 ezer forint volt. 2018-ban már 10 millió forintnak megfelelő árut adtak el, idén szeretnék a bevételüket legalább meghatszorozni. „A 10 millióból 60 milliót csinálni azért nem olyan nehéz, nem egy világrengető eredmény. Élelmiszeriparról van szó, hirtelen nagy növekedést nem lehet elérni, de ennyit még igen. Az alap, ahonnan indulunk, alacsony, onnan még lehet ilyen bővülést mutatni." Bevételük a termékekre tett marzsból, sikerdíjból van, ami beépül az eladási árba.

Reviczky Zsolt

A cél az, hogy minél több étterem, minél sűrűbben, minél többféle terméket rendeljen rajtuk keresztül. Szeretnének a menő, budapesti éttermeken kívül vidékre is eljutni, „ott tartunk, hogy az emberek nagy része, még ha akarna, se tudna hozzájutni minőségi termékekhez vidéken”. És külföldön is terjeszkednének, Bécset, Pozsonyt és Berlint vennék be. „Nem országokban, hanem városokban gondolkodunk, ezekre vetnénk ki a hálónkat, kicsit olyanok lennénk, mint a Netpincér, minden nagyobb városban lenne bázisunk, és ezek között utaztatnánk a termékeket. A terv az, hogy öt év múlva egész Európát behálózzák, „addig városról városra kell ezt a sakkjátszmát játszani”.

Reviczky Zsolt

Ahhoz, hogy ne csak Közép-Európában lássanak el éttermeket, hanem egész Európában megreformálják az éttermi-termelői ellátási láncot, 144 millió forintot kaptak az egyik kockázati tőkealap-kezelőtől. „A pénz két dologra van: egyrészt még itt, Budapesten ki kell kezelnünk a rendszer gyerekbetegségeit, másrészt terjeszkednünk kell Bécs és Berlin felé.” Balog Zsolt úgy fogalmazott, ideális esetben a Supp.li lesz az az európai platform, amelyik segít a termelőknek bejutni az éttermekbe.

„A magyar mangalica gond nélkül és gyorsan jutna el egy budapesti vagy egy londoni séf konyhájába, miközben az olasz gomolya vagy az izlandi zuzmó hasonlóképp érkezne meg a magyarországi éttermekbe.” Attól nem tart, hogy véges a piac, „ha akkorák leszünk, mint az Amazon.com volt élete hatodik évében, akkor majd én is izgulok, hogy találok-e még valakit, akitől krumplit tudok venni. Addig azonban nem.”