Válaszúthoz érkezett a Dél-Afrikában kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC), amelynek meg kell változnia, hogy új fejezetet nyisson az ország életében azzal, hogy megszabadul a korrupciótól – mondta a múlt heti davosi Világgazdasági Fórumon a The New York Times amerikai napilapnak Cyril Ramaphosa, a párt és Dél-Afrika elnöke.
A politikus a külföldi befektetők mellett a szavazók bizalmát is vissza szeretné nyerni a májusra várható parlamenti választás előtt, miközben még az ANC sem áll teljes mértékben mögötte. Sokan ugyanis még az előző pártelnök és államfő, a posztjáról a sorozatos korrupciós botrányai miatt idő előtt távozni kényszerült Jacob Zuma szövetségesének vagy lekötelezettjének számítanak.
Ramaphosa elnök hagyományos zulu-viseletben. Nem hasít
AFP / Rajesh Jantilal
Gyorsan elmúlt a "Ramaphoria"
A 66 éves Ramaphosa politikai felemelkedése 2017 decemberében kezdődött, amikor megválasztották az ANC elnökévé. Három hónappal később – miután sikerült Zumát lemondásra bírnia az államfői posztról – átvette Dél-Afrika irányítását is. Az emberek tavaly ilyenkor „Ramaphoriában” úsztak: arra számítottak, hogy a hajdani szakszervezeti aktivista, akit annak idején az apartheid elleni küzdelmet vezető, legendás Nelson Mandela szívesen látott volna utódjaként, lendületes intézkedésekkel teszi rendbe a hanyatló gazdaságot, megszünteti a korrupciót, javít a közbiztonságon, és munkahelyeket teremt. Egy év eltelte után ezt a lelkesedést a kijózanodás váltotta fel. Az elnökkel szimpatizáló sajtó is leginkább lassított felvételű forradalmat említ. Ramaphosa lépten-nyomon türelemre inti a polgárokat, mondván, a gondokat nem lehet egy csapásra megoldani.
Zuma hagyatéka katasztrofális. A feketék (ez a megjelölés Dél-Afrikában nem számít becsmérlőnek) nagy része változatlanul nyomorog, áram és folyó víz nélküli bádogviskókban él. Afrika egyik legerősebb gazdaságában az egy főre jutó GDP tavaly 1366 dollárról 1337 dollárra csökkent. A munkanélküliség hivatalosan 27 százalékos, valójában ennél is nagyobb. Negyedszázaddal az apartheid felszámolása után még mindig hatalmas a gazdasági egyenlőtlenség. A korábban elnyomott feketéket adminisztratív eszközökkel – a demográfiai arányosság elvét alkalmazva – gazdaságilag felzárkóztatni hivatott program csak részben váltotta be a reményeket. A szexuálisan legaktívabb, 15 és 49 év közötti korosztály közel egyötöde HIV-pozitív. A bűnözési statisztikák is vérfagyasztóak: naponta átlagosan 52 gyilkosság történik, tavaly hét százalékkal több mint 2017-ben.
Zuma embereitől nem könnyű megszabadulni
Ahogy a sötét ügyleteinek nyilvánosságra kerülésével egyre jobban szorult a hurok a nyaka körül, Zuma a legmegbízhatóbb embereit kezdte el kinevezni a legfontosabb pozíciókra, elsősorban az igazságszolgáltatásban és az adóhivatalnál. Ők leginkább az államfő megmentésével és saját hasznukkal foglalkoztak, a működésképtelenség szélére sodorva a közigazgatást. Így például a valaha óraműpontossággal működő adóhatóság szinte lebénult, az államnak közel hatmilliárd dollár adóbevétele hiányzik. Ramaphosa ennek ellenére nyolc hónapot várt a hivatal vezetőjének leváltásával, aki Zuma egyik leghűségesebb barátja. Sok más magas rangú állalmi hivatalnok a korrupció gyanúja ellenére még mindig eredeti posztján van.
Külön fejezet a Gupta család és Zuma érdekeinek összefonódása. Guptáék a kilencvenes években telepedtek át Indiából Dél-Afrikába, ahol számítógépekkel kezdtek el kereskedni. Az idők folyamán hatalmas cégbirodalmat hoztak létre. Módszereikre nem éppen a becsületesség volt a jellemző, s egy idő után az állami apparátusba is beszivárogtak. Tavaly mintegy kétszázezer olyan e-mail került fokozatosan nyilvánosságra, amelyekből Guptáék üzelmeinek mértéke is kiderült. Nem egy kormányhatározatot gyakorlatilag a Gupta család tagjai hoztak meg, sőt egyes személyi döntések is csak az ő jóváhagyásukkal születhettek meg. A Zumával ápolt jó viszonyuknak köszönhetően hatalmas állami megrendelésekhez jutottak az energiaszektorban vagy a bányászatban. Szinte túszul ejtették az államot, és még évekig eltarthat a hagyományos korrupción messze túlmenő történet szálainak kibogozása – az ügyben besározódott a KPMG és a McKinsey nemzetközi tanácsadó cégek helyi leányvállalata is.
Robbanásveszélyes helyzetet rejt a földreform, pontosabban annak elhúzódó végrehajtása is. 1994-es hivatalba lépésekor még Mandela ígérte meg azon fekete lakosok földhöz juttatását, akik bizonyítani tudják, hogy egy 1913-as törvény alapján elvették őseiktől a tulajdonukban lévő területet. A végrehajtás csak nagyon vontatottan haladt. A beígért földosztástól eddig minden kormány ódzkodott, attól tartva, ha hozzá nem értők kezdenek el gazdálkodni, összeomlik az élelmiszer-ellátás, és a zimbabweihez hasonló helyzet alakulhat ki. A kormány adatai szerint a megművelhető, magántulajdonban lévő földek 72 százaléka még mindig annak a fehér kisebbségnek a birtokában van, amely a lakosság mindössze nyolc százalékát számlálja. A körülményeket súlyosbítja a Gazdasági Szabadságharcosok (EFF) radikális párt vezetője, Julius Malema, aki erőszakos földfoglalásra hívja fel híveit. A nyomást érzékelve Ramaphosa, ha vonakodva is, de beleegyezett egyes földek kártalanítás nélküli kisajátításába, amihez az alkotmány módosítására is szükség van. Ez természetesen további bizonytalanságot váltott ki nemcsak a fehér közösség, de a külföldi beruházók körében is.
Fehér hagyományőrzők Fokvárosban. Fogyóban
AFP / Florian Choblet
A kritika ellenére nem lehet állítani, hogy Ramaphosa tétlen. Folyamatosan járja a világot, próbál befektetőket verbuválni. Kiváló gazdasági szakemberekkel veszi körül magát, és jó néhány bizottság vizsgálja a korrupciós ügyeket.
Ramaphosa a választások miatt taktikázik
Ramaphosa óvatosságának legfőbb oka azonban sokkal inkább az ANC-n belüli ellenállás, hiszen sokan féltik a Zuma-éra során megszerzett előjogaikat, és okkal tartanak a számonkéréstől. Az államfő ellenfelei nem rejtik véka alá, hogy ha összefognának, akár meg is buktathatnák őt, s akadnak olyanok is, akik önálló párt alapításán gondolkodnak. A választások előtt Ramaphosa ezt mindenáron el akarja kerülni. Bár az előrejelzések ismét az ANC győzelmét vetítik előre, a korábbi években elért ötven százalék feletti szavazatarány megszerzése már nem valószínű. A hajdani felszabadító mozgalomban főként a városi fekete lakosság csalódott, mert úgy látja, a vezetői az ország ügyei helyett saját gazdagodásukkal foglalkoztak.
Bár Ramaphosa a döntéseiben nem a leggyorsabb, eddig még mindig elérte azt, amit akart. Amikor nem ő lett Mandela utóda, megsértődve kivonult a politikából. Üzletemberként meggazdagodott, a vagyonát mintegy félmilliárd dollárra teszik. 2012-ben visszatért, megválasztatta magát az ANC alelnökévé, majd két évre rá az ország második embere lett. Mindeközben csendben figyelte Zuma bűnös machinációit. Bár pontosan tudta, mi zajlik, nem akart nyíltan beavatkozni, mivel kivívta volna a főnökének és az ő klikkjének a haragját, megfosztva magát az elnöki poszt megszerzésének lehetőségétől. Helyette inkább kivárt. Kérdés, hogy ez a taktika továbbra is beválik-e a gazdasági és erkölcsi csőd szélére került ország megmentésében.
POLGÁR GYÖRGY / JOHANNESBURG
