Csillagászati áron juthatott be háromszáz vendég a Vigadóban megrendezett első országos gazdbálra január közepén. Sokan már a bál meghirdetésekor is fortyogtak azon, hogy a körükben nincs olyan gazda, aki a 125 ezer forintos belépőt meg tudná fizetni, de a báli tudósítást sem hagyták szó nélkül. A tudósításhoz írt kommentelő szerint:

összejöttek a műkörmösök meg az oligarchák.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara egyik alelnöke, Süle Katalin a bálon azt emelte ki: ez az első alkalom, hogy együtt vannak, és ünneplik magukat. A fővédnök, Jakab István MAGOSZ-elnök arra emlékeztetett, hogy tizenöt évvel ezelőtt traktorok ezreivel vonultak fel a Kossuth téren követeléseikkel, most pedig szimbolikusan egyet a báli eseményre is beparkoltak a Vigadó elé.

Jakab István és Süli Katalin

Facebook / Magyar Gazdák Bálja

Míg a második Orbán kormány egyik kiemelt programja volt a Földet a gazdáknak program - sőt, még az agrártárcát is Földművelésügyinek keresztelték, hogy jelezzék, mennyire fontos a kormány számára a termőföld -, mostanra körvonalazódik, hogy a gazdálkodók mindösszesen tíz százaléka kerülhetett be az elitbe, a többieknek marad a mindennapi küzdelem. Ráadásul az agrárszakértők és maga az agrártárca is egyre gyakrabban emlegeti, hogy támogatni kell a birtokkoncentrációt, amely elkerülhetetlenül szükséges az uniós és a globális versenyben maradáshoz. Gyakorlatilag egy évtizeden át az orruknál fogva vezették a vidéki kistermelőket, az elkövetkező pár évben pedig az ágazat olyan mértékű felpörgetésére készülnek, amivel százezrek kerülnek partvonalra. Most úgy tűnik, mintha egy percig sem vették volna komolyan a „falusi romantikát.”

MAGOSZ pávatánca

A gazdakörök jószerivel minden faluban újjáalakultak a rendszerváltás után, hol korábban, hol csak a kétezres években. A Magyar Gazdakörök Országos Szövetsége (MAGOSZ) fogta össze a helyi szervezeteket, már az elején Jakab István vezette a szövetséget, és gyakorlatilag minden kormány próbált jó kapcsolatot ápolni velük. Raskó György, az MDF kormány egykori államtitkára a Magyar Narancsnak 2006-ban azt mondta, hogy Jakab megkörnyékezésével lényegében az volt a céljuk, hogy ne csak a nagyüzemeknek, de az egyéni gazdáknak is legyen érdekképviseletük.

Jakabék viszont addig lavíroztak, amíg a Fidesz közelébe nem kerültek. Végül a 2005-ös gazdatüntetéseket követően fűzték szorosabbra a kapcsolatukat Orbán Viktorral, 2005 őszén jelentették be, hogy választási-stratégiai szövetségre lépnek a fiatal demokratákkal. 2006-ban aztán narancssárgába is borult a vidék, itt azóta is tartják a frontot, 2010 óta pedig kétharmaddal dönthetnek a vidéket érintő ügyekben is.

Jakab István beszéde, gazdák demonstrációja a Kossuth téren 2005-ben

Fazekas István

Pár év alatt kiderült, hogy főként a kormányhoz lojális és MAGOSZ-közeli, sokszor korábban nem is gazdálkodó családokhoz jutottak a megpályázott állami földbérletek, amelyeket még 2012–13-ban írt ki a kormány. 2015-16-ban pedig az eladásra kiírt földek árverési eredményei után egyértelművé vált, hogy a kevésbé tehetős gazdáknak nem sok babér terem. Nem véletlenül csörgette meg a kardot már 2012-ben Ángyán József, aki még a 2010-es kampányban bőszen roadshow-zott az újjászervezendő kamarai választások tervével, és a Földet a gazdáknak programmal, majd amikor kiderült a valós szándék, a professzor-államtitkár otthagyta a kormányt, majd a pártot is.

Bár Ángyán József és munkatársai hatalmas munkát végeznek, amikor a megyéket sorra véve elemzik a legutóbbi árverési eredményeket, az mégis talányos, hogy vajon végül hol, kiknél landoltak a területek, hiszen a 2012-ben elfogadott Földforgalmi törvény lehetőséget ad arra, hogy az eredményeket megtámadják az arra jogosultak. Egy tavalyi törvénymódosítás pedig egy föld-adásvétel végső szentesítését a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kezébe adta, azaz végeredményben a MAGOSZ kezébe.

A második Orbán-kormány megalakulása óta két választást tartottak az agrárkamaránál. Már az elején világos volt, hogy csak meghatározott küldöttekre lehet voksolni, akik többnyire a gazdakörökből kerültek fel a listákra, így nem kell nagy fantázia hozzá, hogy az azóta köztestületté lett szervezet is lényegében a MAGOSZ irányítása alatt áll. Most nagyjából az a helyzet, hogy bár a kamarai díjat mindenkinek kötelező fizetni, a képviselők választásában alig vesznek részt az érintettek, mivel csak előre kiválasztottakra lehet szavazni. Így végül igazi érdekképviselet nélkül maradtak termelők tömegei.

Vízválasztó

Magyarországon hozzávetőleg négymillió hektár földön folyik mezőgazdasági termelés, kilencezer gazdasági szervezet és 416 ezer egyéni gazdaság műveli a területet, ez utóbbiak száma 2000 óta folyamatosan csökken. Az egy hektár alatti „gazdaságok” (az összes mintegy kétharmada) a mezőgazdasági terület egy-két százalékát használják. Ezzel szemben a gazdaságok egy-két százaléka a mezőgazdasági terület több mint hatvan százalékát műveli. Tíz és száz hektár között tevékenykedik a gazdaságok mintegy tíz százaléka, amelyek a mezőgazdasági terület több mint egynegyedén termelnek, tehát a „boltot” a nagygazdaságok viszik, és ezen semmit nem változtatott a földárverés sem, ahol mindösszesen 300 ezer hektár állami föld került magántulajdonba.

Fazekas István

Lényegében az egész arra volt jó, hogy elhúzhassák a mézes madzagot a termelők orra előtt, és közben a tulajdonosi kört megváltoztathassák. Pár évvel ezelőtt Magyarország még egy az EU-ban is példátlan támogatáscsökkentést is bevezetett, ami jól hangzott a „kicsik” számára: az 1230 hektár feletti területek után járó támogatást elvonták, a pénzt pedig a vidékfejlesztéshez csoportosították át.

Tényleg jó üzenet volt, vagy legalábbis politikailag hasznos a kisgazdák, no meg a környezetvédők felé, de elég nyilvánvalóan hirtelen osztódni kezdtek papíron a nagygazdaságok, vagyis lényegében itt sem változhatott sok minden. Nagyjából mostanáig tartott a kis és középbirtok támogatását sugalló kommunikáció. Utolsó nekifutásra kiosztottak 2019-ben közel nyolcszáz milliárd forintot, aminek a háromnegyede uniós pénz. A milliárdok mellé azért, ha valaki belevágott, akkor jelentős, sokszor ötven százalék önerőt is kellett tennie, így nem nehéz elképzelni, hogy ezekbe a fejlesztésekbe sem az egy-két hektáros gazdák fogtak bele.

Az elmúlt években nőtt a szakadék a tehetős kevesek és a kicsik között, ezután sem lesz másképp, sőt.

Több őszi agrárkonferencián a szakemberek mellőzték a romantikát, és arról kezdtek el nyíltan beszélni, hogy a birtokkoncentráció irányába kell haladni, a digitalizáció és a generációváltás mellett. Az osztatlan földtulajdonok rendezése is ismét napirenden van, itt egyesek szerint kétmillió, mások szerint alig egymillió hektár rendezéséről beszélünk, ami újabb birtoknövekedést jelent majd, vélhetően olyan gazdálkodóknál, akiknek van erre pénzük. Különösen, hogy időközben, ha lassan is, de kúszik felfelé a föld ára.

Az esetek nyolcvan százalékában a nagyobb, versenyképesebb birtokok jövedelmezőek – mondta Gyuricza Csaba, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ igazgatója egy decemberi konferencián, aki arra is figyelmeztetett, hogy a nosztalgia-gazdálkodás korszaka a végéhez közeledik, vagy birtokkoncentrációra, vagy gazdaösszefogásra és integrációra van szükség. Ráadásul, meglepő módon, Magyarország még az Európai Unió Dél-Amerikával kötendő kereskedelmi megállapodását, a Mercosur-egyezményt is támogatja, holott az ellen több tagország is tiltakozik, részben az új versenyhelyzettől tartva.

Már jelenleg is az a helyzet a falvakban, hogy négy-öt, legfeljebb tíz nagygazda műveli a környező földeket, ahol alig pár embernek akad munka. Ők döntenek javarészt már arról is, hogy ki vásárolhat földet alkalmasint, és ki nem, de a helyi politikát is kézben tartják. Nagy valószínűséggel ez a gazdatársadalmon belüli kettészakadás tovább folytatódik a most felpörgetett kormányzati agrárfejlesztési szándék mentén, amit persze a szuverén magyar államra a globális piaci verseny kényszerített, és ami ellen Jakab István MAGOSZ elnök még két évvel ezelőtt is tüntetett, amikor a szabolcsi almások léalmáját túl olcsón, a világpiaci árhoz igazítva vette volna át a feldolgozó. A gazdabálon viszont ott ünnepelt a pár száz kiválasztottal, akiknek futotta a több mint százezer forintos belépő megfizetésére.