A parlament rendkívüli ülésének második, befejező napja reggel 9 órakor napirend előtti felszólalásokkal kezdődött, majd elfogadták azt a határozatot, ami kiköti, hogyan támogatható magyar részről a következő uniós költségvetés és a hozzá kapcsolódó uniós hitelből finanszírozott helyreállítási program.

A kormánypártok azért nyújtották be az EU-s hitelfelvétellel kapcsolatos indítványukat és kezdeményezték a Ház rendkívüli ülését, mert a pénteken megrendezendő uniós csúcson tárgyalnak annak a 750 milliárd eurós hitelnek a felvételéről, amelyért a tagállamok vállalják a garanciát.

A határozat szerint a találkozón részt vevő magyar miniszterelnöknek a következő szempontokat kell figyelembe vennie ahhoz, hogy támogassa az egyhangúsággal elfogadandó javaslatot:

• a szegényebb országok nem kaphatnak kevesebb forrást, mint a gazdagok;
• a pénzt kizárólag a gazdaság újraindítására, a gazdasági növekedés beindítására, a munkahelyek védelmére és új munkahelyek teremtésére lehet fordítani;
• a forrás nem köthető össze olyan politikai és ideológiai feltételekkel, mint a jogállamiság, illetve a bevándorlás kérdésének megítélése.

A határozati javaslatról bővebben ebben a cikkben írtunk.

Hétfőn 123 igen szavazattal, 13 nem mellett elfogadták, hogy kedden kivételes eljárásban tárgyaljanak a kérdésről.

Múlt pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor is beszélt arról, hogy fázik a hitelfelvételtől, „a magyar ember fejében – szerintem helyesen – megszólal a vészcsengő azonnal, hogyha adósságról van szó”.

Én nem is szeretem ezt a megoldást, és mi látnánk más megoldásokat is, de az igazság az, hogy huszonheten vagyunk – most, hogy a britek távoztak, már csak huszonheten vagyunk – az unióban, és itt vannak nagyfiúk is: németek, franciák, akik megegyeztek egymással, és a déliek, akik leginkább rászorulnak egy gyors pénzügyi injekcióra, szintén ezt a megoldást támogatják. Meg tudnánk vétózni, mert egyhangú döntés kell, tehát Magyarország mondhatná azt, hogy nem, huszonhat országgal találnánk magunkat szembe, és ha bent vagy egy közösségben, és mi a közösség tagjai vagyunk, akkor ezt csak a legvégső esetben szabad megtenni a nemzeti érdekeid szempontjából – fogalmazott.

Már akkor kimondta Orbán, hogy feltételei vannak. A közösségnek deklarálnia kell, hogy ezt a pénzt csak a gazdaságok fejlesztésére lehet költeni, a pénzosztás legyen igazságos és rugalmas, valamint ne keverjék bele a politikát.

A magyar miniszterelnök nem véletlenül mondta ezt, ugyanis az EU-ban újra előkerült az a régi vita, hogy kössék-e jogállami kritériumokhoz az uniós támogatásokat. Néhány napja, a féléves német elnökség programját ismertető Angela Merkel kancellár is arról beszélt, hogy akkor is szóvá teszik a jogállamiság csorbulását, ha Orbán Viktorról van szó. Merkel szerint nézeteltérés van közte és a magyar miniszterelnök között azzal kapcsolatban, hogy mi történik Magyarországon.

Elmondta, semmifajta világjárvány nem lehet ürügy a demokratikus jogok csorbítására, az emberi jogokat nagyon rövid ideig és nagyon indokolt esetben szabad csak korlátozni, leszögezte azt is, hogy nem nevezhető demokráciának az a rendszer, ahol az ellenzéki hangok vagy a sokszínűség nem kívánatos.

Orbán a már említett múlt pénteki rádióinterjúban erre is reagálva kijelentette, a másik feltétele az EU-s hitelfelvételhez az, hogy ne keverjék a politikát és a gazdaságot. „Ez a legsúlyosabb feltétel” – mondta. Szerinte ugyanis a kettő keverése „szokássá vált, különösen a nagyszájú liberálisok szokták, a baloldal szokta ezt csinálni, hogy állandóan azzal fenyegeti a neki nem tetsző országokat meg politikai szereplőket, hogy majd pénzügyi szankciókat fűznek a magatartáshoz.” Orbán szerint ez civilizálatlan viselkedés, ráadásul úgy fogalmazott, ha összeméri a „magyar jogállamiságot a német jogállamisággal, akkor lehet, hogy abból mi kerülünk ki győztesen”.

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke pénteken ismertette a tanács elé kerülő javaslatot a hétéves költségvetésről és a hitelről. Akkor kiderül, hogy egyre kisebb az esélye, hogy ne kössék politikai feltételekhez az EU-pénzeket. Ugyanis ő is ragaszkodik ahhoz, hogy a következő uniós költségvetés és a hozzá kapcsolódó helyreállítási alap forrásainak elosztásakor figyelembe vegyék azt, egy tagország mennyire tartja tiszteletben a jogállamiságot és az európai alapértékeket.