Szeretné megtartani dolgozóit a válság idején is? Itt egy gyors megoldás

Több munkáltatós jogviszony

Sok vállalkozásnak e tétel teszi ki költségei jelentős hányadát (főként az élőmunka-igényes szolgáltatásokban). Számukra megfontolandó a munkaerőn más vállalkozókkal való „osztozkodás”. Ez a több munkáltatóval létesített munkaviszony jogintézménye, amelyet a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 195. §-a szabályoz.

Nagyon fontos, hogy egy speciális – az Mt. terminológiájával atipikus – munkaviszonyról beszélünk. E körben tehát nem arról van szó, hogy egy munkavállaló egymástól független két (vagy több) munkáltatóval áll munkaviszonyban: mondjuk délelőttönként egy webáruház ügyfélszolgálatosa, esténként pedig pincér egy étteremben. A fenti példában ugyanis a munkaviszonyokat külön-­külön, egymástól függetlenül kell megítélni, és az érintett munkáltatók nem kötelesek közösen munkaszerződést kötni a dolgozóval. A több munkáltatóval létesített munkaviszony lényege az, hogy több munkáltató és egy munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásában állapodik meg.

Például, ha valaki adott cégcsoport több tagja (munkáltatója) részére végez, mondjuk rendszergazdai tevékenységet, vagy a több vállalkozás által bérelt épület, ingatlan üzemeltetői feladatait látja el: takarító, recepciós, telefonközpontos. A munkavállaló egyidejűleg teljesíti a munkáltatók számára munkavégzési kötelezettségét, illetve ez időben áll a munkáltatók rendelkezésére. Az a megoldás is jogszerű, ha a felek a munkavégzési kötelezettséget elkülönítik, például a munkavállaló hétfőn és szerdán az egyik munkáltató, majd kedden, csütörtökön egy másik, és pénteken egy harmadik munkáltató számára köteles munkát végezni.

Alapvető tudnivalók

Az Mt. előzőekben hivatkozott szakasza rögzíti, hogy a feleknek a munkaszerződésben mely kérdésekben kell mindenképpen megállapodniuk. Így többek között arról is dönteniük kell, hogy a szerződő munkaadók melyike lesz az, amelyet az adókötelezettségek teljesítésére kijelölnek. E munkaadó kötelezettsége lesz – az Art. szerint – a munkaadókat a munkaviszonnyal összefüggésben terhelő kötelezettségek (adóelőleg levonása, bevallások stb.) teljesítése a jogviszony további munkavállalóinak képviseletében is. (Kijelölés hiányában a több munkáltató által létesített munkaviszonyból eredő adókötelezettségek teljesítésére a munkaviszonyban érintett bármely munkáltató kötelezhető, és az adóhatóság él is e jogával.)

Az e speciális jogviszonyból eredő kötelezettsége a kijelölt munkáltatónak a munkavállaló munkabéréből a személyi jövedelemadó, a társadalombiztosítási járulék levonása, az szja-törvény szerinti adókedvezmények nyilvántartása és figyelembevétele a munkabért terhelő adóelőleg levonásakor, a munkaadót terhelő közterhek számítása, ezekről a bevallás benyújtása, e tételek befizetése a költségvetésbe, a tárgyhót követő 12. napig. Ezek megtörténtéről és a bevallott tételek összegéről a jogviszonyban érintett további munkaadókat tájékoztatnia kell, és velük – a költségek megosztására vonatkozó megállapodásuk függvényében – el kell számolnia.

Az adóhatóság felé a jogviszonyt a kijelölt munkaadónak kell bejelentenie. A foglalkoztatás bejelentését annak megkezdése előtt meg kell tenni, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján.

A főszabály az irányadó

Az Mt. nem szabja meg e jogviszony időtartamát, azaz e speciális esetben is lehet a munkaviszony határozatlan időre szóló. A munkavégzés helye tekintetében sincsenek különleges rendelkezések az Mt.-ben, tehát az általános szabályok követendők. Például a munkavégzés helyeként valamennyi, a jogviszonyban érintett munkaadó székhelye is lehet. A munkaviszony – eltérő megállapodás hiányában – általános teljes napi munkaidős foglalkoztatásra jön létre. Az Mt. e jogviszonyra nem írja elő kötelezően, hogy a munkavállaló milyen módon köteles feladatait ellátni, de erre mégis célszerű a szerződésben kitérniük a feleknek. Például a belső ellenőrként foglalkoztatott könyvelő az egyik héten kizárólag az egyik, a következő héten a másik (és így tovább) munkáltatónál köteles munkát végezni. A munkaidő mértékét és beosztását érintően sem tartalmaz az Mt. előírást, vagyis a munkaviszony ellátható kötetlen munkarendben vagy úgy is, hogy a munkáltatóknál kötött (beosztás szerinti) munkarend érvényesül. Ugyanakkor e jogviszonyra is érvényes előírás, hogy a létrejöttét követően, 15 napon belül a munkáltatók kötelesek a munkavállalót az Mt.-ben meghatározott írásban tájékoztatni az alábbiakról:

• napi munkaidő;
• alapbéren túli munkabér és egyéb juttatások;
• munkabérről való elszámolás módja, a munkabérfizetés gyakorisága, a kifizetés napja;
• munkakörbe tartozó feladatok;
• szabadság mértéke, számítási módja és kiadása szabályai;
• munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályai;
• arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e (a munkavállalóra azon munkáltató által kötött kollektív szerződés hatálya terjed ki, amely munkáltató a munkabér-fizetési kötelezettségét teljesíti);
• a munkáltatói jogkör gyakorlójáról.

Amennyiben bővebben tájékozódna a témában, rendelje meg Újrakezdés a válság után című kiadványunkat 10 százalékos, kiadói kedvezménnyel!