Az egész ügy egy egysoros közleménnyel kezdődött szeptember végén: Giovanni Angelo Becciu bíboros lemondott minden tisztségéről a Vatikánban. Bár az egyház nem adott semmilyen kommentárt a döntéshez, azt nem sokkal azelőtt hozták meg, hogy az olasz L’Espressóban egy olyan cikk jelent meg, mely szerint a bíboros a vallási állam pénzéből többször is furcsa helyekre utalt, többek közt támogatta testvére jótékonysági szervezetét is.

Giovanni Angelo Becciu bíboros

AFP

Becciu nem egy átlagos bíboros volt: 2018-ig ő volt a Vatikán helyettes államtitkára, ami az egyik legbefolyásosabb pozíció, lényegében miniszterelnök-helyettesnek felel meg. Sőt, tagja volt a pápaválasztó konklávénak, így a lemondása sokak figyelmet felkeltette.

A vatikáni nyomozók szerint bizonyítható, hogy a bíboros saját hatáskörében legalább 100 ezer eurót utalt egy olyan segélyszervezetnek, amely menekülteket segíti Szardínián, és amelyet a saját testvére vezetett. A L’Espresso ennél nagyobb, négy-ötszázezer eurós gyanús utalásokról írt, igaz, nem mind a testvérhez vándorolt.

Ezek után múlt héten a sajtó elé állt egy Cecilia Marogna nevű nő, aki elismerte, hogy 500 ezer eurót kapott a Vatikánból még Becciu hatalma idején, ám tagadta, hogy a pénzt elsikkasztották volna. „Nem loptam egy árva eurót sem” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy még egy levelet is kapott a bíborostól, amely megerősíti: hátrányos helyzetű országokban – például Afrikában és a Közel-Keleten – segítette az egyház munkáját: humanitárius programokra, illetve túszok kiszabadítására is költötte a kapott pénzt.

Cecilia Marogna

Arra a vádra, hogy cége, a Logsic a támogatás utalása után többek közt 200 ezer eurót költött luxustermékekre, például 8000 eurót a Chanelnél vagy 12 ezer eurót a Fraunál egy fotelre, Marogna úgy vágott vissza: „úgy gondolom, ennyi elvégzett munka után jár nekem egy karosszék!”. Azt viszont elismerte, hogy a pénzből vett egy táskát „egy nigériai barát feleségének”, aki állítása szerint sokat segített neki, amikor a Vatikán megbízásából az országban tevékenykedett. Azt viszont tagadta, hogy Becciu szeretője lett volna, saját magát politikai elemzőként és hírszerzési szakértőként aposztrofálta. Mindez ugyanakkor nem hatotta meg a hatóságokat, akik szerdán a letartóztatásáról döntöttek.

„Teljesen szürreális, hogy azzal vádolnak, előnyben részesítettem a testvéremet a pénzek szétosztásánál. Remélem, hamarosan a pápa is rájön, hogy tévesen vádoltak meg” – mondta az eset napvilágra kerülése után Becciu a The Guardian tudósítása szerint, hozzátéve, hogy kész akár bírósági úton bizonyítani az igazát. Állítása szerint mindössze engedelmességből fogadta el a lemondását, illetve azért, mert olyan nagy a szeretett benne a pápa és a katolikus egyház iránt.

Londonnal kezdődött minden

Becciunak nem ez volt az egyetlen vitatott ügye, hiszen az ő jóváhagyásával vett meg 300 millió dollárért a Vatikán egy londoni luxusingatlant Raffaele Mincione olasz üzletembertől, aki ebben az időszakban a vatikáni államtitkárság több százmillió eurónyi befektetését kezelte. Az épületet végül 2014 és 2018 között több lépésben vásárolta meg a pápai állam, mégpedig úgy, hogy az azt birtokló holding irányításának joga mindvégig Mincionénál maradtak.

Ekkor lépett a képbe egy Gianluigi Torzi nevű, olasz újságok szerint erős maffiakapcsolatokkal rendelkező figura, aki közvetítőként úgymond segített a Vatikánnak megszerezni az irányításhoz szükséges jogokat. A vádak szerint végül meglehetősen túlározottan jutott hozzá a pápai állam az ingatlan feletti irányítási jogokhoz, Torzi pedig 10 millió eurót keresett az ügylettel. Vélhetően az sem véletlen egybeesés, hogy az egész projektet a vatikáni oldalról felügyelő Fabrizio Tirabassit még az egész adásvétel lezárása előtt kinevezték egy Torzi tulajdonában lévő társaság igazgatójává.

A vatikáni rendőrség eljárása után végül 2019 októberében öt állami alkalmazottat függesztettek fel a pozíciójából, köztük Tirabassit, aki azóta sem térhetett vissza a munkahelyére. Sőt, a vatikáni rendőrfőnök és a pénzügyi felügyelet vezetője is távozott, Torzit pedig idén nyáron letartóztatták, miután zsarolással, sikkasztással, súlyos csalással és pénzmosással vádolták meg.

Ferenc pápa

AFP / Filippo Monteforte

Becciu viszont megvédte a beruházást, mondván, azt a szokásos gyakorlatnak megfelelően vitték végig. Azt is hangsúlyozta, hogy mivel azóta jó áron sikerült eladni az ingatlant, a Vatikán még nyert is az ügyleten. Igaz, a vádak szerint pont fordítva volt: a Vatikán vesztett, az ügyletben részt vevők nyertek. Bár Ferenc pápa az olasz beszámolók szerint elsősorban a testvérének nyújtott támogatások miatt mondatta le a bíborost, vélhetően a londoni ügylet sem segítette a maradását.

A La Croix katolikus napilap angol nyelvű kiadásának római szerkesztője, Robert Mickens szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a kívülállók számára szinte semmi átláthatóságot nem biztosít a Vatikán. „Elbocsátottak egy tisztviselőt, és csak eufemizmusokat és ostoba szójátékokat használnak, miszerint ’beadta lemondását’. Márpedig önkéntesen senki sem mond le bíborosi címéről, ami lényegében az egyházi karrier csúcsát jelenti” – fogalmazott a szakértő.

De mi köze mindehhez egy szexuális zaklatással vádolt ausztrál bíborosnak?

Hogy az egész ügyet megértsük, időben még egy kicsit vissza kell mennünk. Becciu 2011 óta töltötte be a helyettes államtitkári pozíciót, amely révén igen fontos szerepet töltött be a katolikus adományok millióinak szétosztásában, illetve a befektetések kezelésében. (Ezt a pozícióját egyébként 2018-ban vélhetően a londoni ingatlanbotrány miatt veszítette el, azóta, közelmúltbeli lemondásáig a szentté avatást ellenőrző hivatal vezetője volt.)

George Pell ausztrál bíboros, Ferenc pápa volt pénzügyi főtanácsadója (b) elhagyja a melbourne-i fellebbviteli bíróság épületét a fellebbezéséről tartott meghallgatása után 2019. június 6-án

MTI / EPA / AAP/Erik Anderson

A Vatikán gyanúját Becciu már korábban felkelthette, hiszen egyik vezető tisztségviselőjük, Pell bíboros 2016-ban elrendelte, hogy egy külső könyvelőcég tekintse át a pápai állam pénzügyeit. Ez a terv azonban hamar megbukott Becciu ellenállásán, aki pénzügyi vezetőként leállíttatta a vizsgálatot. Sőt, egy év múlva állítólag ő állt a vatikáni főkönyvelő, Libero Milone menesztése mögött – a vád szerint Milone kémkedett a felsőbb vezetők után. Igen ám, de a vatikáni források szerint a volt főkönyvelő Pell embere volt, aki segített volna neki felderíteni a visszaéléseket.

Pell viszont időközben visszatért hazájába, Ausztráliába, ahol bíróság elé került, mert meggyanúsították azzal, hogy az 1990-es évek elején ministránsfiúkat molesztált. A most napvilágra került vádak szerint – amelyeket a La Repubblica és a Corriere della Sera írt meg – Becciu annyira megorrolt Pellre, hogy a bírósági tárgyalás idején 700 ezer eurót utalt Ausztráliába azért, hogy megerősítse a vádakat a bíborostársával szemben. Ezt a pénzt tanúk megvesztegetésére fordította, hogy így érje el a számára kedvező ítéletet. Pellt valóban elítélték, 13 hónapot rácsok mögött is töltött, ám a fellebbezése után idén áprilisban végül felmentették a vádak alól.

Becciu persze tagadja, hogy bármilyen módon beavatkozott volna a bíboros perébe. Utóbbi azóta visszatért a Vatikánba, és állítólag egy megbeszélésen is részt vett a pápával. Hogy itt mi hangzott el, az egyelőre titok, a találkozó után úgy fogalmaztak, hogy "minden nagyon jól ment". Bár itt nem volt túl bőbeszédű Ferenc pápa, arra korábban volt ideje, hogy kijelentse: a pandémia legyőzte a kapitalizmust. Lehet, csak a Vatikánban nem.