Az EU valójában nem is a jogállamisággal foglalkozik, az ezzel kapcsolatos vita inkább arról szól, hogyan lehet térdre kényszeríteni a bevándorlást ellenző országokat

– Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter olvasatában legalábbis erről szól az elmúlt napok brüsszeli harca. Gulyás természetesen nem ezzel a gondolattal ébredt, a motívum már napok óta kísért a kormány kommunikációjában, Orbán Viktor szerdán közleményt is szentelt a témának.

Ebben azt fejtegette a miniszterelnök, hogy „aki megvédi a határait és megvédi országát a migrációtól, Brüsszelben már nem minősülhet jogállamnak”. Sőt, ha elfogadnák a javaslatot, amely alapján jogállamisági feltételek teljesüléséhez kötnék az uniós pénzek kifizetését – vagyis ezek megsértése esetén akár a támogatások elvonásával is szankcionálhatnak egy-egy országot –, akkor „nem lenne akadálya annak, hogy a tagországoknak járó pénzeket a bevándorlás támogatásához kössék, a migrációt ellenző országokat pedig költségvetési eszközökkel megzsarolhatnák”. "Az elmúlt évek bevándorlási vitái során a jogállamra hivatkozás jogi helyett politikai és ideológiai eszközzé vált. Objektív kritériumok hiányában és a jogorvoslat lehetősége nélkül erre tagállamot büntető eljárást alapozni nem lehet" – fejtette ki.

Reviczky Zsolt

Abban természetesen igaza van, hogy erre nem lehet ilyen súlyos eljárást alapozni, hiszen ez kimerítené a kormánykommunikációban szintén előszeretettel alkalmazott „boszorkányüldözést”, valamint a „kettős mérce alkalmazását”. Ám mielőtt a szemünk előtt a Gyalog galopp azon része jelenne meg, amelyikben azt a nőt ítélik el, aki „engem gyíkká változtatott, de már elmúlt”, mindenkit megnyugtatnánk: erről szó sincs.

A vita állásáról szóló cikkünkben bővebben elmagyaráztuk, a két hete az Európai Parlament és a tagállamokat tömörítő Tanács kompromisszumával elfogadott jogszabály milyen esetekben, milyen módon és – ami nagyon fontos – milyen jogorvoslati lehetőségeket beültetve képzeli el a rendszer működését.

Elmagyarázzuk, hol tart most az Orbán-EU-meccs

Soha nem látott hévvel esett neki a magyar kormány az Európai Unió vezetőinek, miután kiderült: nem tudja elkerülni, hogy az uniós pénzek kifizetését a jogállamisági feltételekhez kössék. Varga Judit kiéheztetésről beszélt a héten, Orbán a migránskártyát húzta elő, és mindenki a magyar vétót emlegeti. De miről beszélnek és kinek van igaza?

Az uniós előírások alapvetően arra fókuszálnak, hogy legyen meg egy, a jogállami normák szerint függetlenül működő igazságszolgáltatás, amely képes eljárni az uniós pénzek körüli visszaélések ügyében. A probléma részben nem is az, hogy ennek a meglétét vitatják jelenleg Magyarországon és Lengyelországban, hanem hogy ez a két ország nem hajlandó részt venni az Európai Ügyészség munkájában sem. Márpedig ez a most létrehozott intézmény nyomozati jogkörével gyakorlatilag felülbírálhatná az uniós pénzekkel kapcsolatos ügyekben a tagországok igazságszolgáltatási szerveit, amikor mondjuk azok bizonyos (korrupciós) esetekben vonakodnak eljárni.

Azt pedig nem nehéz belátni, hogy sokkal könnyebb azt kommunikálni, hogy a menekültek miatt „bántják” az országot, mintsem azért, mert nem derítjük fel az unió szerint gyanús ügyeket.

Ha valaki a jogállamisági kondicionalitásról szóló jogszabályt szerzőinkhez hasonlóan végigolvassa – márpedig feltételezhetően Orbán Viktor is megtette ezt –, tudhatja, hogy igen bonyolult, hosszadalmasnak ígérkező eljárásról lehet szó, amely jó eséllyel kevesebb esetben vezet majd az uniós pénzek kifizetésének felfüggesztéséhez, mint most, amikor visszaélések miatt az Európai Bizottság bármikor visszatarthat pénzt. Ezt egyébként többször megtette Magyarország esetében is. Van azonban egy nagy különbség (természetesen a forrásvesztésen túl): amíg az ügyek eddig csendben zajlottak, mostantól annál nagyobb hírverés várható körülötte, hasonlóan az alapszerződés 7. cikke szerinti eljárásokhoz. Az uniós rendszer bonyolultsága miatt valójában ezeknél sem számít senki szankciók kivetésére, ám az épp elég nagy büntetés, hogy egy kormány – és nem annyira az ország, mint azt a Fidesz láttatni szeretné – bírálata hónapokon, de akár éveken át napirenden tartható az EU-ban. Akárcsak a kormány részéről a migráció.

MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán

Azt persze nem állíthatjuk, hogy a kormány most először húzza elő a migránskártyát, 2015 óta erre rengeteg példa adódott. Sőt, még arra is volt példa, amikor ez némileg érthető volt: a 2021-től induló hétéves uniós költségvetésbe ugyanis – sok más elvárás mellett – bekerült egy olyan szempont, hogy bizonyos pénzek kifizetésénél előnyben részesülhetnek azok, akik aktívan vesznek részt az európai migrációs válság kezelésében (például más országokba érkező bevándorlók ellátásának segítésével). Ennek azonban éppúgy semmi köze a jogállamisághoz, mint a Soros-tervnek.

Mumust persze előtte is tudott faragni a kormánypárt bárkiből, aki aggodalmát fejezte ki a demokrácia és a jogállam magyarországi helyzetével kapcsolatban. Az első ilyen merész ember Rui Tavares portugál európai parlamenti képviselő volt, aki 2013-ban készített jelentést Magyarországról. Akkor azt is bevetette a Fidesz, hogy az EP valójában a rezsicsökkentés miatt támadja a kormányt – ez a motívum utána rendszeresen felbukkant az EU-ellenes retorika részeként.

Rui Tavares

MTI / Európai Parlament / Benoit Bourgeois

A jelentéstevőkkel szemben védekező Orbán persze más érveket is felhozott: hogy az EU olyan, mint a Szovjetunió, hiszen gyámság alá helyezné az országot, és hogy kettős mércét alkalmaznak a nyugati és a keleti országok esetében. Mellesleg az igazi jogállam épp a mai Magyarország és Lengyelország, hiszen a most hatalmon levőknek kellett kiharcolniuk, hogy a kommunizmus helyett jogállam legyen.

A Tavares-jelentés elfogadásának egy fontos következménye lett: az Európai Bizottság egy jogállamisági mechanizmus létrehozásába kezdett bele, amely ugyan még nem pénzügyi szankciókról szólt, de szisztematikusan vizsgálta az uniós alapszerződésben lefektetett értékek érvényesülését a tagországokban. Ennek részeként készült el idén először egy jelentés is, amely szintén kritikákat fogalmazott meg Magyarországgal szemben – de itt még nem tartunk a történetben.

A migrációs válság 2015-ben kapta telibe az Európai Uniót, Orbán Viktor pedig azóta következetesen képviseli azt az álláspontot, hogy „mi, magyarok azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké maradna, és meg akarjuk őrizni Magyarországot is magyar országnak”. Ez önmagában nem feltétlenül megy szembe azzal, hogy az EU együtt igyekezne valahogy megoldani az országok jelentős részét eltérő módon, de egyaránt sújtó menekültáradatot – pláne, hogy az akkori menekülők legnagyobb részének valójában esze ágában nem volt Magyarországon maradni. Orbán viszont erőteljesen ment szembe a közös kezdeményezésekkel, és inkább kerítést épített, de még előtte, 2015 májusában nemzeti konzultációt indított el, amelynek (ál)kérdéseiben már felbukkant a Brüsszel-ellenesség is.

Fazekas István

A magyar különutas megoldásokat nem csak minden létező nemzetközi szervezet bírálta az elmúlt években, de az Európai Bíróság is több pontban semmisítette meg azokat – a kritikák pedig épp eléggé hangosak voltak ahhoz, hogy a kormány, bármiről esik szó, azzal tudjon visszavágni, valójában emiatt támadják. A helyzetet az sem segítette, hogy a magyar kormány országát „maffiállamnak” nevező Soros György is több esetben szólalt fel azzal kapcsolatban, hogy az uniónak közösen kell fellépnie a migráció kezelésében – ez a Fidesz retorikájában már a Brüsszelt irányító Soros-tervként bukkan fel azóta is.

A migrációs politikára lehetett hivatkozni 2018-ban, az újabb, ezúttal Judith Sargentini holland EP-képviselő által összeállított országjelentésnél is. A zöldpárti politikus, Tavareshez hasonlóan a jogállamiság magyarországi helyzetét értékelte, Orbán pedig az Európai Parlamentben arról beszélt, a képviselők egy olyan országot ítélnek el, amely „súlyos véráldozatot hozott a szabadságért és a demokráciáért”. Szó esett hatáskör-túllépésről, az EU alapszerződés megsértéséről, kettős mércéről, egy nép kirekesztéséről is – és persze arról is, hogy Magyarországot azért bélyegzik meg, mert másképp gondolkodik például a családról vagy elsősorban a migrációról, vagy mert a választók többsége a Fideszre szavazott. És ekkor hangzott el az a mondat is, hogy „Magyarországot azért akarják elítélni, mert a mi hazánk úgy döntött, hogy nem lesz bevándorló ország".

Judith Sargentini

MTI / EPA / Patrick Seeger

Nem, nem azért akarták, inkább a korrupció vagy az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos aggályok miatt.