szerző:
Arató László (EUrologus)
Tetszett a cikk?

A férfiak és a nők esélyei sok területen már megközelítik egymást, de a gazdasági életben még mindig kisebb részvételi esélyei vannak a nőknek, mint a férfiaknak. A világ összes országában életük során jóval többet keresnek a férfiak, ők uralják a cégek igazgatótanácsait és a politikai életet. Az elsődleges felmérések szerint a járvány miatt a nők még hátrányosabb helyzetbe kerülnek.

A nemek közötti bérszakadék témáját, az erről szóló cikkeket nagyon sokszor övezi értetlenség. A legtöbben ugyanis azt tapasztalják, hogy egy álláshelyen ugyanannyi fizetést kap egy nő, mint egy férfi, nincs nemek szerinti különbségtétel. Ilyen értelemben a nők egyáltalán nincsenek hátrányos helyzetben, vagy ha mégis eltérés lenne például egy férfi és egy női bolti eladó bérezése között ugyanazon a munkahelyen, azonos munkakörülmények és munkavállalói kvalitások mellett, az valóban kiugró szabálytalanságnak minősülne.

©

De nem is erről van szó, amikor a nemek közötti bérek eltéréséről beszélünk. Viszont ugyancsak tévútra visz, hogy amikor a bérszakadékot meghatározzák, akkor bruttó átlag órabérben adják meg a férfi és a női jövedelem összegét – és ennek kapcsán tulajdonképpen minden országban kisebb-nagyobb különbségeket láthatunk. Sőt,

a Világgazdasági Fórum legfrissebb becslése szerint a férfiak és a nők egyenlő bérezése 257 év múlva valósul meg.

Mindezek valóban magyarázatra szorulnak, annál is inkább, mert folyamatosan találkozhatunk olyan erőfeszítésekkel, jogszabályjavaslatokkal, egyéb politikai, társadalmi kezdeményezésekkel, amelyek célja a nemek közötti bérezési egyenlőtlenségek csökkentése.

A férfiak magasabb jövedelmének okai

A nemek közötti bérrés, bérszakadék a nemek közötti egyenlőtlenség egyik formája, amely a munkaerőpiacon tapasztalható. Azonban nem csak a munkavégzéssel függ össze, hanem annál sokkal összetettebb, társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális tényezők húzódnak meg a háttérben. Amikor nemzetközi összehasonlítást vizsgálunk, a helyzet még bonyolultabbá válik, mert itt már szerepet kapnak az eltérő adórendszerek, bérformák, jutalmazások, szülői kedvezmények, vagy a gyermek-elhelyezési, oktatási lehetőségek. És komoly szerepük van a társadalmi hagyományoknak, amelyeket nyugodtan nevezhetünk előítéleteknek, s innentől egyenes út vezet a hátrányos megkülönböztetéshez, amely egyik mozgatója a nemek közötti bérszakadék alakulásának. A jelenség angol elnevezése egyébként “gender pay gap”, vagyis tartalmazza azt a kifejezést (“gender”), amelyet hallva mesekönyveket küldenek vérpadra a genderideológia terjesztése miatt, holott a kifejezés ebben a szóösszetételben is az, ami: nemek közötti bérszakadék.

Nők az egyenlő fizetésért és a nemek közötti bérszakadék megszüntetéséért tüntetnek a Kanadában, Ontarióban, Torontóban, az „Egyenlő fizetés napján” 2017. április 11-én
©

Amikor egy életútra kivetített bruttó munkabért hasonlítgatunk össze, akkor az nem az adott havi fizetési papíron szereplő összegek felszorzásából áll. Figyelembe kell venni azt, hogy

a keresőtevékenységet a nők sokkal gyakrabban szakítják meg, ide sorolandó elsősorban a gyermekvállalás és az azzal járó, általában a – bár eltérő modellek is vannak - nőket terhelő kötelezettségek.

A munkából való kiesés befolyásolja magát a munkabérből származó összjövedelem nagyságát. A fizetés – és az előremenetel – függ a munkatapasztalattól, a gyermekneveléssel és a háztartással járó többletmunka pedig saját képzésüktől veszi el az időt és az energiát. Innentől már jobban érthető, hogy a magasabb képzettséggel kapcsolatos elvárásoknak nehezebben tudnak megfelelni, s ez is kihat a jövedelmükre. Ez igaz a munkaadói oldalról is, kár lenne tagadni, hogy a nők alkalmazása során ne merülne fel szempontként a lehetséges gyermekvállalás, majd az azzal járó terhek, a gyermek betegsége esetén az ápolás, a szünidőkben a szabadságkényszer – férfiak esetében ez valahogy nem olyan hangsúlyos, mert majd a nők elvégzik ezt a feladatot.

Magyarországon 11,2 százalék a bérrés

Ennyi elmélet után nézzük a gyakorlatot. De előtte szögezzük le, hogy az "egyenlő munkáért egyenlő bér" elvét a Római Szerződés már 1957-ben bevezette. Játsszunk el az elvek megvalósulásának esélyeivel annak tudatában, hogy a cikk elején említett jóslat valóság lesz. Ebben az esetben egy ilyen egyszerű, de az egész emberiséget érintő elv megvalósulásához 320 év szükséges. Az Eurostat jóvoltából 2018-as adatok állnak rendelkezésre. Átlagosan óránként a nők csaknem 15 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál az EU-ban. Persze óriási különbségek vannak az egyes tagállamokban. Míg Észtországban a legmagasabb ez a szám, 23 százalék, addig Magyarországon 11,2 százalék.

Hogy a dolog még összetettebbé váljon, jelezni kell, hogy a számok értelmezése nem olyan egyszerű. A nemek közötti kisebb bérszakadék egy adott országban nem feltétlenül jelenti a nemek közötti nagyobb egyenlőséget. Egyes tagállamokban az alacsonyabb bérkülönbség abból adódik, hogy a nők kevesebb fizetett álláshelyet töltenek be.

A nagy különbség pedig általában a részmunkaidőben dolgozó vagy csak bizonyos alulfizetett szakmákban dolgozó nők magas arányából adódnak.

Az EU-ban 2018-ban átlagban több férfi (59 százalék) tudós és mérnök dolgozott mint női (41 százalék). A vezetői pozíciók csupán 33 százalékát töltik be nők.

Az EU-ban a nők közel egyharmada részmunkaidőben dolgozik. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak is, hogy a nők félbehagyják karrierjüket gondozói, vagy családi kötelezettségeik miatt. Ezek mind olyan tényezők, amelyek a nők esetében azt a bizonyos bruttó átlag órabért lefelé húzzák, vagyis hiába azonos a fizetésük a férfi kollégáikkal, ha kevesebb időt töltenek munkában. Ráadásul az így kiesett munkaórák esetében nincs, vagy lényegesen alacsonyabb a bevételük.

A nemek közötti bérszakadék eredményeképpen a nők nagyobb mértékben vannak kitéve a szegénységnek idős korban. 2018-ban az EU-ban a 65 év feletti nők nyugdíja átlagosan 30 százalékkal alacsonyabb volt, mint a férfiaké. Itt is jelentős különbség van a tagállamok között - míg Észtországban 1 százalék ez a szám, addig Luxemburgban 43 százalék.

A koronavírus sokat ront a helyzeten

És az előbbi részletezett helyzeten sokat rontott a koronavírus-járvány. Mivel a lezárások újabb hullámának időszakában vagyunk, lehetetlen megjósolni, hogy mit hoznak a következő hónapok. Saaidia Zahidi, a Gazdasági Világfórum igazgatója azt mondta az EUrológusnak, hogy bizonyos mutatókból már egyértelműen lehet arra következtetni, hogy a nők helyzete tovább romlik, amikor a két nem jövedelmét hasonlítjuk össze.

„Az első bizonyítékok azt mutatják, hogy a Covid-19 társadalmi-gazdasági következményei aránytalanul befolyásolják a nőket. A nemek közötti egyenlőség figyelembevétele az azonnali válságkezelési és helyreállítási politikában kritikus fontosságú lesz a nemek közötti gazdasági paritás előmozdítása érdekében"

- jelentette ki Saadia Zahidi. A Világgazdasági Fórum számos szempontból hasonlította össze a nők lehetőségeit, reprezentációját. Ezek egyik az igazgatótanácsokban betöltött posztok aránya. A legnagyobb arányt elérő országok sem közelítik meg az 50 százalékot, az első helyen Franciaország van 43,4 százalékkal, nem sokkal marad el Izland és Norvégia.

Magyarország abban a csoportban kapott helyet, ahol a legalacsonyabb a nők részvétele a cégek vezető testületében.

A magyar adat 14,5 százalék, előttünk Kolumbia, Csehország és Szlovákia van (egyaránt 15,1 százalék), mögöttünk pedig Litvánia (14,3 százalék). Olyan országok előzték meg Magyaroroszágot, mint például Portugália, Lengyelország vagy Dél-Afrika. Az utolsó helyen egyébként Dél-Korea található 2,1 százalékkal.

 

A nők világszerte kevesebbet keresnek életük során, mint a férfiak
©

A nemek közötti paritás több területen egészen jól áll, még akkor is, ha az egész világra vetíve nézzük az adatokat. Az iskolai végzettség, vagy az egészségügyhez való hozzáférés tekintetében, ha a teljes egyenlőséget 100 százaléknak vesszük, akkor ez a két arány 96,1 illetve 95,7 százalék. A legnagyobb aggodalomra azonban éppen a nemek közötti bérszakadékra rámutató gazdasági részvétel aránya ad okot. Itt nemhogy javult volna a helyzet, hanem visszalépésnek lehettünk tanúi, a nemek közötti paritás még a járvány előtti időkben 57,8 százalék volt. Ez az akkori körülményekkel számolva azt jelenti, hogy a különbségek – mint korábban említettük – 257 év múlva szűnnek meg.

A Világgazdasági Fórum ezidőtájt szokta nyilvánosságra hozni éves jelentését. Most azonban a járvány az ő terveiket is megváltoztatta, ezért a jelentésük - amelyek már tartalmazni fogják a járvány hatásait - 2021 márciusában lesz készen. Jól jegyezzük meg a 257-es számot és vessük majd össze a járvánnyal korrigált adatokkal. Egy ténnyel azonban már össze lehet hasonlítani: egy éve ez a szám még “csak” 202 év volt.

Végül álljon itt még néhány adalék, ami segíthet megérteni az összefüggéseket.

  • Az elmúlt 50 évben 85 államban nem volt női államfő.
  • Globálisan nőknek csak az 55 százaléka van jelen a munkaerőpiacon, míg a férfiak 78 százaléka.
  • Hetvenkét országban tilos a nőknek bankszámlát nyitni vagy hitelt felvenni.
  • Nincs olyan ország, ahol a férfiak ugyanannyi időt töltenek fizetés nélküli munkával, mint a nők.

A cikk az Eurológus és az Európai Adatújságírók Hálózata közötti együttműködés eredményeként készült, a CC BY-SA 4.0 licenc szerint.

©

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!