Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
Vannak „jó” és „rossz” műanyagok, már ha az újrahasznosíthatóságukat nézzük, ám azon nem könnyű kiigazodni, pontosan mi és hogyan is kerülhet a szelektív hulladékgyűjtőbe.
Ahhoz, hogy melyik műanyagot gyűjthetjük szelektíven és hogy újrahasznosítható-e, a kiindulási pontot leginkább a csomagolás alján található, háromszög alakú jelölésben levő szám jelenti. Ezen 1-től 7-ig sorolják be a műanyagok különböző típusait. A számokat az Európai Unió a csomagolóiparban használt tömegműanyagok egységes jelölésrendszere határozza meg, és a szám alatt a legtöbb esetben a műanyag típusának rövidítése (például: PET – polietilén, PP – polipropilén) is látható.
Na de melyik számot kell néznünk az újrahasznosítás szempontjából? A jó hír, hogy általában a háztartások által használt műanyagok többsége szelektíven gyűjthető és újrahasznosítható: ilyen az 1, 2 és 4 jelölésű, különböző sűrűségű PET. Ez adja ki egyébként a világ műanyaggyártásának legnagyobb százalékát.
Az 5-ös jelölésű polipropilénből leggyakrabban tejtermékek, így például joghurtok csomagolását készítik, de polipropilénből vannak a mustáros, ketchupos és majonézes flakonok is. Arra figyeljünk, hogy ezeket kiöblítve dobjuk a szelektív hulladékgyűjtőbe.
Az viszont nagyon fontos, hogy nem minden műanyag hasznosítható újra. Ilyen a 3-as jelölésű műanyag, vagyis a PVC: ezzel vonják be például a kábeleket, vagy más csöveket és padlóburkolatok alapanyaga is. Így ezt nem dobhatjuk a szelektív gyűjtőbe.
Szintén nem a barátunk ebből a szempontból a 6-os fajtájú műanyag, vagyis a polisztirol: ezzel legfőképpen ételes dobozoknál, poharaknál találkozunk, de polisztirolból készül a hungarocell is. Bár alapjaiban véve újrahasznosítható lenne, a gond az, hogy a többi műanyaghoz képest sok energiára van szükség az újrahasznosításához (magyarán nem lenne kifizetődő), így nem helyezhető Magyarországon a szelektív műanyag gyűjtőbe. Ezek is olyan egyszer használatos műanyagok, amelyek be lesznek tiltva az egész EU-ban.
Szintén nem dobhatjuk a szelektívbe a 7-es besorolású műanyagokat: ide sorolják az egyéb műanyagfajtákat.
Tehát röviden összefoglalva: az 1,2,4,5 újrahasznosítható, a 3 és a 7 pedig nem.
Hogy mire szolgálnak ezek a jelölések? A gyártóknak a termék alapanyagát kötelező feltüntetniük (bár ezt nem minden esetben teszik meg.) Teljesen jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért nem lenne egyszerűbb az alapanyagok számozgatása helyett azt jelölni, újrahasznosítható-e valami vagy sem. Ez azért van így, mert országonként és azon belül is területenként eltérhet, melyik hulladékgazdálkodó- és feldolgozó mivel tud bármit is kezdeni.
| Műanyag-újrahasznosítás Magyarországon és az EU-ban |
Az Európai Parlament adatai alapján a műanyaghulladékok csupán harmadát hasznosítják újra: ha viszont az adott, újrahasznosítható műanyag el sem jut a szelektív hulladékgyűjtőbe, mert az emberek nem megfelelően gyűjtik, hiába van erre lehetőség, akkor ez az arány nehezen fog javulni. A jó hír, hogy a műanyagok 40 százalékát teszi ki a csomagolás, így odafigyeléssel jelentős eredményt lehetne ezen a téren elérni. Bár a magyarok nem termelnek fejenként kiugró műanyaghulladékot az uniós átlaghoz képest, az újrahasznosítási arány mértékét tekintve Magyarország épp csak nem tartozik a sereghajtók közé. |
A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. (FKF) is ad egy egyszerű útmutatást arra vonatkozóan, mit dobhatunk Budapesten a sárga, vagyis a műanyagot és fémet gyűjtő kukákba, hogy ne a számokat próbáljuk kisilabizálni a legkülönfélébb műanyagcsomagolások alján.
Amit szabad (sőt, kell):
- kizárólag italos PET-palackok (ásványvizes, üdítős flakonok – ezeket célszerű összenyomni, hogy kisebb helyet foglaljanak el) és azok lecsavart kupakjai,
- a kiürült étolajos palack, de csak öblítés után,
- elöblített flakonok (tusfürdős, mosószeres, öblítős),
- tejfölös és joghurtos poharak (arra figyeljünk, hogy a kisebb, 200 ml alattiak polisztirolból is készülhetnek, így azok nem visszaforgathatóak, figyeljük a jelölést),
- szatyrok,
- fóliák (a folpackot viszont nem szabad),
- konzerv-, italos és sörös fémdobozok
- valamint alufólia.
- CD-lemezt,
- vegyszeres ill. zsíros flakonokat,
- műanyag játékokat,
- hungarocellt (ezt hulladékudvarokban adhatjuk le), valamint
- ételmaradékkal szennyezett konzervdobozokat.
Előfordulhat, hogy a csomagoláson nincs rajta, milyen típusú műanyagból is készült, de az üzletekben a csomagolás alján látható számos jelölés segítségével már választhatjuk azt, amelyikről biztosan tudjuk, hogy újrahasznosítják majd. Bár macerásan hangzik a csomagolások alján lévő számokat keresgélni, az emberek többsége általában ugyanazt a típusú joghurtot, vagy éppen üdítőt veszi, így elég egyszer megnézni, milyen jelölés is van a csomagoláson – utána a szelektív hulladékgyűjtés már rutinná fog válni.
Nem történik akkor sem tragédia, ha nem mossa patyolattisztára a flakonokat, csak alaposan elöblíti, és a szelektívbe került, nem újrahasznosítható műanyag sem okoz tragédiát, mert a feldolgozónál kezelik és válogatják. De jelentősen megkönnyítjük a munkájukat. Ráadásul a nagyon szennyezett hulladékot újbóli felhasználás helyett lehet, hogy kénytelenek lesznek elégetni, ami a körforgásos gazdaság szempontjából a legrosszabb.
Az FKF-nél az általunk szelektíven gyűjtött műanyag- és fémhulladékot külön-külön hasznosítják: a vegyesen összegyűjtött műanyaghulladékokat a hulladékválogatóban anyagfajta és szín szerint különítik el, majd a hasznosítóüzemben ezután a műanyagokat tisztítják és darabolják, majd granulátumot készítenek belőlük, amiből már újból késztermékeket tudnak előállítani.
Persze nyilván a legideálisabb az lenne, ha minden műanyag csomagoláson jól látható helyen, még egyszerűbben jelölnék, újrahasznosítható-e valami, de amíg nem tartunk itt, addig sem ördöngősség azért a szelektív gyűjtés.
