Nem csak a kiadó lakások árai járnak az egekben, az sincs könnyű helyzetben, aki lakás helyett csak egy szobát bérelne. A nagyobb online hirdetési oldalakon még ott van több olyan hirdetés, amely megfizethetőbb árú egy átlagfizetéshez képest is, a Facebook albérlethirdető oldalain viszont egészen ijesztő árakat is találunk.

A XIII. kerület külső részén például valaki meghirdetett egy 12 négyzetméteres, bútorozatlan szobát 90 ezer forintért – és a kommentek alapján úgy tűnik, még válogathatott is a bérlőjelöltek közül. Ehhez képest már-már szerénynek számít az, aki az Erzsébet körúti 9 négyzetméteres szobáért csak 75 ezer forintot kért el, ráadásul ott még bútor is van. Egy kicsit arrébb, az Alsó erdősor utcában volt olyan ajánlat, amely ennek épp a duplájába, 150 ezerbe került. Rákospalota, Kispest vagy épp Pesterzsébet lakótelepi részein 8-10. emeleti panelek egy-egy – igaz, nagyobb – szobájának ára is egyre többször van már 100 ezer forint fölött.

AFP / WLADIMIR BULGAR

De olyan is akadt, aki már 45 ezer forintért hajlandó volt kiadni egy Váci úti kis szobát. A „kis” szót itt most nagyon-nagyon konkrétan kell érteni: a facebookos hirdetés alatt a kommentelők azon vitatkoztak, hogy a szoba van-e akkora keresztben, hogy a fényképen ott lévő összehajtható kanapét kis ügyességgel ki lehessen húzni, és ne ütközzön bele a falba.

Persze nem csak az ilyen extrém példák léteznek. Ha valaki nagyon gyors, akkor az olyan kintibb metrómegállóktól néhány utcára, mint mondjuk az Örs vezér tere, vagy a Bikás park, már 50-60 ezer forintért találhat szobát. De ahhoz szükség van arra is, hogy folyamatosan figyelje a hirdetéseket, és a szoba kiadója a sok jelentkező közül őt válassza. Nem csoda, hogy volt olyan szobakiadó, aki a hirdetésébe odabiggyesztette azt a megjegyzést: „reális áron (már ha van ilyen)”.

Az ingatlan.com-on kiadó helyet keresők 5 százaléka keres rá olyan albérleti lehetőségre, ahol a tulajdonos csak egy szobát kínál – mondta el kérdésünkre Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. Természetesen sem ezen a számon, sem a kínálati oldalon nem látszanak azok a helyzetek, amikor két-három fiatal, jellemzően egyetemisták vagy Budapestre költözést tervezők összefogva keresnek maguknak kiadó lakást, úgy, hogy mindegyikük egy szobát foglal majd el belőle.

Túry Gergely

Budapesten és a megyeszékhelyeken jelenleg összesen 12 ezer kiadásra kínált ingatlant hirdetnek az ingatlan.com-on, ezeknek több, mint az ötöde, 2465 egyszobás lakás. Ezen felül található még a kínálatban 329 olyan hirdetés, ahol egy többszobás lakás egyetlen szobáját lehet kivenni – tette hozzá.

Az is jól látszik, hogy az ott kínált szobák jóval olcsóbbak, mint azok, amelyeket a facebookos albérletes oldalakon láthatunk: az ingatlan.com saját adatbázisa szerint Budapesten az elmúlt egy évben 60-ról 65 ezer forintra nőtt a meghirdetett szobák átlagos havi bérleti díja, a megyeszékhelyeken pedig 43-ról 46 ezer forintra.

A szobát bérlők ma Magyarországon két jól elkülöníthető csoportra oszthatóak. Egyikükről feltételezhető, hogy nem sokáig kell ilyen körülmények között élniük: fiatalok beköltöznek a nagyvárosba, elkezdenek tanulni vagy dolgozni, néhányan közösen keresnek lakást – jó az esély arra, hogy tíz év múlva, amikor már jobb fizetésük és talán saját családjuk lesz, már épp az első saját lakásuk törlesztőrészleteit fogják fizetni. A másik csoport helyzete sokkal problémásabb: harmincas-negyvenes éveikben élő vagy még idősebb, kis pénzű emberek, akiknek komoly esélyük nincs arra, hogy valaha is jobb helyre költözhessenek, mint egy szegényes albérlet; közülük is a legszegényebbek élnek úgy, hogy egyetlen szobát tudnak csak kibérelni.

AFP / Caia Image

A Habitat for Humanitynek arról pontos adata nincsen, hogy szobát vagy egyszobás lakást hányan bérelnek, arról azonban több kutatást is készítettek, hogy a több szobás lakások bérleti díja ma már nincs abban a kategóriában, amely egy szegényebb háztartás számára megfizethető lenne. Így feltételezhető, hogy közülük egyre többen szorulnak egyszobás lakásba vagy egy nagyobb lakás egy szobájába.

A KSH adatai szerint Magyarországon a háztartások 12,9 százaléka él nem saját tulajdonú ingatlanban. Két olyan réteg van, amely ezt a számot nagyon felfelé húzza: az ország leggazdagabb és a legszegényebb egytizede. A leggazdagabbak nyugodtan megengedhetik maguknak, hogy saját maguknak vagy a gyerekeiknek kivegyenek egy lakást a teljes piaci áron, ez a kör ebből a szempontból már Nyugat-Európához hasonlít, ott sem annyira fontos az, hogy saját tulajdonú legyen az ingatlan (Németországban például a lakások alig több, mint felében él a saját tulajdonosa). A legszegényebbeknél más a helyzet: a háztartások legszegényebb és második legszegényebb tizede között is óriási szakadék van.

Az is jól látszik a számokon, hogy épp a leggazdagabb és a legszegényebb tized az, amelyeknek a tagjai közül a legtöbben bérelnek lakást – illetve a szegények közül szobát – piaci áron. Ez a gazdagok esetében jócskán pörgeti az ingatlanpiacot, a szegényeknél viszont annak a jele, hogy nincs elég jó szociális háló, ami védené őket, sokan közülük kénytelenek a teljes piaci árat kifizetni a lakhatásukért. Az, hogy egy rokonnál éljen az ember saját tulajdonú lakás helyett, a középosztályban jellemzőbb, a szívességi lakáshasználat pedig a két legszegényebb tizednél szokás.

De amikor az árak elszabadulásáról van szó, nem csak a mélyszegénységben élőkre kell gondolni: 2019-ben egy 40 négyzetméteres lakás átlagos bérleti díja már magasabb volt, mint az ország szegényebb 60 százalékának egy főre jutó jövedelme.

Igaz, az elmúlt években egy kicsit javult a helyzet, ahogy nőttek a bérek. A Habitat for Humanity úgy számolt, hogy 2010 és 2016 között az átlagos nettó jövedelem 11,4 százalékkal nőtt, míg az albérletárak 75 százalékkal. Most már jobban állunk egy kicsit: 2020-ban a nettó átlagjövedelem 53 százalékkal volt magasabb, mint 2015-ben, és minden bizonnyal ennél is magasabb szám érkezik majd, amint elkészül a KSH a 2021-es adatokkal, viszont a statisztikai hivatal és az ingatlan.com közös lakbérindexe szerint 2021 végén 43,6 százalékkal voltak magasabb az átlagos albérletár, mint 2015-ben.

AFP / EMMANUEL JOLY

A Habitat for Humanity egy jelentése azt is külön kiemelte: azok, akik szegényebbek, jellemzően jogilag is védtelenebbek. A piaci albérleteket még csak-csak szabályozza általában szerződés – bár nem egyszer lehet arról olvasni, hogy a kiköltöző bérlők panaszkodnak, amiért a tulajdonos magánál tartja a kauciót, de akinek van türelme és ideje, az elvileg itt pereskedhet. A szívességi lakáshasználatra viszont nincs törvényi szabályozás, vagyis ott nincs sem felmondási idő, sem komolyabb jogi védelem a lakónak. Még rosszabb az uzsoraalbérletekben élők helyzete, az a lakhatásnak gyakran nem is szürke, hanem már fekete zónája.