„Ahol eddig kilenc közmunkás volt, most csak egy lesz” – mondta Alpár György dárvaszerdahelyi polgármester a HVG-nek arról, hogyan érinti a településeket a közmunkaprogram leépítésének terve. Összességében ugyanis 70–80 ezernél jóval alacsonyabb létszámmal, csak az ország ötödében folytatja szeptembertől a programot a kormány.

Ugyanakkor a veszélyhelyzet idejére engedélyezték, hogy azok is közfoglalkoztatottak maradjanak, akik az eredetileg megszabott határidőnél, azaz tíz évnél régebben dolgoznak ebben a formában. Ez annak beismerését jelenti, hogy úgy vágják meg – vélhetően a költségek lefaragása céljából – a programot, hogy közben tudni lehet: sokaknak az nem csupán átmeneti megoldás, amíg más munkalehetőséget találnak, hanem az egyetlen legális kereseti lehetőség.

Nem ez az első olyan kormányzati intézkedés, amely másképp csapódik le a valóságban, mint azt a megalkotói elképzelték. Hiába tartják a közmunkásbéreket mesterségesen alacsonyan, hogy az ilyen formában dolgozók érdekeltek legyenek a munkahelyváltásban, utóbbi gyakran nem az érintettek elhatározásán múlik.

„A juttatást a minimálbér szintjére felemelni nem lett volna jó döntés, de az, hogy az elmúlt tizenkét évben napi háromezer forintot kerestek, gyalázat” – mondja Vécsi István, Ricse MSZP-s polgármestere. Szerinte legalább százezer nettót kellene fizetni, mert a 66,5 ezer forint már a rezsire sem elég. A kisebb falvakban, ha egy háztartás mindkét tagja közmunkából él, és még maszekolni is tudnak mellette, akkor kijönnek belőle, de csak komoly lemondásokkal és persze megtakarításra, tartalékképzésre aligha futja belőle.

Teljes elemzésünket a közmunkaprogram kivezetéséről elolvashatja a csütörtökön megjelenő HVG-ben, valamint a hvg360-on.

hvg