“Minden jobb, mint holtan feküdni Mariupolban” – emlékszik vissza a menekülésre a 22 éves Valerija Korbonova, akit az oroszok egészen a kínai határ közelébe szállítottak el. A háború előtt egy kozmetikai szalonban dolgozott.

Az ostrom után az oroszok kitelepítették a lakosság egy részét. Megkérdezték tőlük, hogy Ukrajnában akartok-e maradni vagy Oroszországba menni, ahol biztonság van? Majdnem mindenki Ukrajnát választotta. Ennek ellenére a vonaton azt közölték velük, hogy Oroszországba mennek – számol be a Der Spiegel. Kilenc napig tartott az út. A végállomás Habarovszk a Távol-Keleten. 550-en érkeztek oda a rommá lőtt Mariupolból egyetlen napon.

Álomállást kaptok – ígérték nekik a riport szerint. A gyakorlatban kiderült, hogy a 22 éves lány lehet takarítónő vagy ellenőr a közjárműveken. 15 ezer rubeles fizetést ígértek és kapott egy kis lakást. 15 ezer rubel manapság mintegy 250 eurót ér. Kapott volna még 650 ezer rubelt, de ezért fel kellett volna adnia ukrán állampolgárságát és orosz állampolgárrá válnia. Ráadásul “ideiglenesen” nem hagyhatta volna el Habarovszkot.

A lánynak nem tetszett a dolog, ezért az interneten segítség után nézett. Meg is találta, mert már komoly hálózat működik az Oroszországba hurcolt ukrán polgárok kimentésére. A washingtoni külügy szerint a számuk 900 ezer és 1 millió 600 ezer között lehet. A segélyhálózat küldött egy repülőjegyet Habarovszkba. Azzal a lány Moszkvába repült, onnan vonattal tovább Szentpétervárra. Narvánál érte el az uniós határt, majd Brüsszelbe érkezett. Azóta angolul tanul és egy raktárban vállalt munkát.

A férfiaknak nehezebb

A fiatal Vlagyiszlav Krasznyikov színész volt Mariupolban, ahol a macskájával lakott egy kis lakásban. Ha nem volt fellépése, akkor verseket írt. Aztán jött a háború, amely földig rombolta az ukrán kikötővárost. Amikor az orosz tüzérség megkezdte a város szisztematikus elpusztítását, megkérdezték a helyi lakosságot: ki akar elmenni?

A 23 éves színész jelentkezett keresztapjával és annak családjával. Hova akartok menni: Ukrajnába vagy Oroszországba? – kérdezték az orosz katonák. Mindenki Ukrajnát választotta. Fel is szálltak a buszra, ahol aztán megmondták nekik: Oroszországba mennek!

“Itt kezdődött a nagy orosz hazugság” – mondja a fiatal színész, akit a többiekkel együtt egy lágerbe vittek a határ közelében. Itt mindenkit alaposan megvizsgálnak, a férfiaknál a katonai szolgálat után érdeklődnek. A színész esetében az oroszok nem akarták elhinni, hogy őt azért nem hívták be, mert szüleinek egyetlen gyermeke. Ezekben az átvilágító lágerekben sokan eltűnnek. A színésznek szerencséje volt, mert testén nem találtak semmiféle tetoválást, amely arra utalt volna, hogy valamilyen radikális ukrán szervezet tagja. Végülis Togliatti városába került, ahol a Lada autókat gyártják a Volga mentén. Állítása szerint itt jól bántak velük.

A helyi sajtó azt írta, hogy olyan menekültekről van szó, akik “az ukrán nácik karmai közül szabadultak”. Néhány ukrajnai menekült lelkesen nyilatkozott a helyi sajtónak: “A pokolból menekültünk meg, most megtanulunk félelem nélkül élni”. Az nemigen került bele az orosz lapokba, hogy az orosz tüzérség az, amely szétlőtte Mariupolt.

Az ukrajnai menekültek csapata kettévált: volt, aki Oroszországot választotta és lemondott ukrán állampolgárságáról. A fiatal színész azok közé tartozott, aki nemet mondott. Ő is a segélyhálózathoz fordult, és így jutott el Narva városába, az észt határra. Senki sem akadályozta meg a kis csapatot ebben Oroszország területén.

A színész, aki a rommá lőtt Mariupolból menekült, most Tallinnban él, de bűntudata van: nem tudja felejteni azokat a kollégáit, akik akkor haltak meg amikor fejükre omlott a színház. Mariupol színtársulata kettéoszlott azt követően, hogy az oroszok bevették a várost. Az egyik részük Nyugat-Ukrajnában folytatja viszonylag távol a harcoktól, míg más színészek újjáépítik a színházat az oroszok által elfoglalt Mariupolban.