Nem úgy tűnik, hogy Brüsszelben elkapkodnák a gázársapkáról szóló döntést – összegzi elemzésében a Stratfor.

Mint ismeretes, korábban 15 tagállam, köztük Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Lengyelország és Belgium, azt javasolta, hogy vezessenek be uniós ársapkát a földgázra. Néhány tagállam, köztük Németország és Magyarország is, ellenezték ezt a javaslatot, mondván, egy ilyen árkorlátozás veszélyeztetné az ellátást, hiszen az uniós vevőknek a világpiacon kell versenyezniük az egyébként korlátozottan rendelkezésre álló LNG-szállítmányokért.

A Bloomberg becslése szerint az orosz gáz kiváltásához az európai vevőknek majdnem kétszer annyi cseppfolyósított földgázt kellene vásárolni az azonnali piacon, mint amennyit eddig hosszú távú szerződések keretében szereztek be. Ez azt jelenti, hogy nagyon magas árat kell fizetni a korlátozott mennyiségért, amelyet több potenciális vevő keres az olyan régiókban, mint Kelet-Ázsia.

Az EU nem jutott dűlőre a kérdésben, legutóbb szeptember 30-án ültek össze az illetékes energiaügyi miniszterek, de akkor sem határoztak erről.

A nagykereskedelmi gázügyletekre vonatkozó árplafon azt jelentené, hogy a mechanizmus a szállítókkal kötött szerződésekre és az EU-n belüli ügyletekre is vonatkozna – jegyzi meg elemzésében Stratfor, amely rámutatott arra is, hogy Németország miért ellenzi a javaslatot. Berlinnek ugyanis elég pénze van arra, hogy a többi uniós országot túllicitálja a szükséges gáz beszerzésében, és képes nemzeti gázártámogatásokat bevezetni, hogy csökkentse a saját fogyasztói árakat. A német kormány szeptember 29-én bejelentette, hogy 200 milliárd eurós csomagot nyújt be a gázárak belföldi korlátozására. Ha az egész EU-ra kiterjedő árplafont vezetnének be, akkor a gázt nem a piaci erők alapján, hanem politikai úton kellene újraosztani az uniós országok között, amivel Németország elveszítené a versenyelőnyét.

A növekvő európai gázárak, valamint az egyre növekvő félelmek, hogy Oroszország leállíthatja az Ukrajnán keresztül történő szállítást, fokozzák az Európai Bizottságra nehezedő nyomást, hogy megoldást találjon az árak visszafogására – írja a Stratfor. Az árak okozta keresletcsökkenés – valamint az európai országoknak az Oroszországtól eltérő kínálatdiverzifikálása és gázkészleteik feltöltése terén elért előrehaladása – az elmúlt hetekben ugyan enyhítette az európai energiapiacra nehezedő nyomást, és a gázárak az augusztusban mért történelmi csúcsról is csökkentek, de a közelmúltban az árak ismét emelkedtek, mivel az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetékeken jelentős gázszivárgásokat fedeztek fel, és az orosz energiaipari óriás, a Gazprom azzal fenyegetőzött, hogy megszakítja az Ukrajnán átmenő gázáramlást. A szeptember 26-án és 27-én bejelentett gázszivárgások ugyan nem befolyásolták közvetlenül az Európába irányuló gázszállításokat, mivel a két vezeték működését már leállították, ám az, hogy feltehetőleg szabotázscselekményekről van szó (valószínűleg Oroszország részéről), megrázta a piacokat: szertefoszlottak az Északi Áramlat 1 közeljövőben történő újranyitásával kapcsolatos reményeket. Ezen kívül rávilágítottak az európai energiainfrastruktúra nagyobb sebezhetőségére az orosz agresszióval szemben. Ráadásul alig néhány órával az Északi Áramlat szivárgásának bejelentése után az orosz állami tulajdonú Gazprom tovább fokozta a piaci aggodalmakat, amikor arra figyelmeztetett, hogy az Ukrajnán keresztül történő áramlás megszakadhat a Naftogaz ukrán energiaipari vállalattal folytatott jogi vitája miatt, ami szeptember 28-án további 14 százalékos emelkedést okozott az európai referencia-gázárakban.

Az európai energiaválság legújabb eszkalációja éppen azelőtt következik be, hogy a fűtés iránti kereslet hagyományosan növekedni kezd a kontinensen az októberben kezdődő hidegebb időjárás miatt. Ez növeli az Európai Bizottságra nehezedő nyomást, hogy gyorsan találjon ki egy hatékony vészhelyzeti eszközt a magas energiaárak kezelésére, mielőtt a kereslet télen tetőzne. Mivel rövid távon nem valószínű, hogy az egész EU-ra kiterjedő földgázárplafont vezetnének be, az ellátás alakulását övező bizonytalanság a Stratfor szerint továbbra is ingadozást okoz majd az energiaárakban.

A jelenleg Brüsszelben tárgyalt tervek szerint az Európai Unió dinamikus árplafont hozhatna létre. Ez a többi importőr által fizetett áraknál valamivel magasabb mobil árkorlátokat állapítana meg azért, hogy Európa megőrizze piaci előnyét a versenytársakkal szemben, és elkerülje az ellátási kockázatokat. Bár az uniós importőrök továbbra is az ázsiai versenytársaiknál magasabb árakat fizetnének, ezek még mindig alacsonyabbak lennének a jelenlegi európai áraknál.

Egy ilyen árplafon az uniós vevők között is kiegyenlítené a fizetett összeget, ami megszüntetné a belső versenyt, amely eddig hozzájárult az árak további emelkedéséhez. Ugyanezt lehetne elérni a földgáz közös beszerzésével is, ami egy másik, az uniós tisztviselők által javasolt megoldás – hívta fel a figyelmet a Stratfor. Az árak belső kiegyenlítéséhez ugyanakkkor az Európai Uniónak mindenképpen ki kellene találnia egy mechanizmust a földgáz egyes országok közötti elosztására, és ez még nem sikerült.

Ráadásul az EU energiaellátásának biztonságával kapcsolatos aggályok mellett az árplafon bevezetése a fogyasztás ösztönzésével a kereslet növekedésének kockázatával járna, ami éppen az ellenkezője annak, amit Brüsszel el akar érni. Bármilyen árplafonnak tehát hatékonyan kellene mérsékelnie az árszinteket és az áringadozásokat, ugyanakkor minimalizálnia kellene a keresletre és az ellátás biztonságára gyakorolt káros hatásokat – vagyis a 15 tagállam által szorgalmazott, minden nagykereskedelmi gázügyletre vonatkozó teljes árplafon nem valószínű.