Március 4-én épp tíz éve ült át a nemzetgazdasági miniszter székéből a Magyar Nemzeti Bank (MNB) élére Matolcsy György, s vette kezdetét kétségkívül a hazai jegybanktörténelem legérdekesebb időszaka.

Maga Matolcsy György tagadhatatlanul színes egyéniség, meghökkentő megszólalásaiból, eposzi léptékű, ám a realitásokkal alkalmanként legfeljebb köszönőviszonyban álló közgazdasági fejtegetéseiből itt gyűjtöttünk össze egy csokorra valót.

Simplicity, ju nó pekidzs, blöff - 9 emlékezetes mondás Matolcsy Györgytől

Újabb hat évre Matolcsy György lesz az MNB elnöke. Gazdasági miniszterként több, jegybankelnökként már kevesebb emlékezetes megszólalása volt, de így is tudtunk miből válogatni, amikor összeállítottuk a leghíresebb Matolcsy-szállóigék listáját. Nem szerénykedett Matolcsy György, amikor a parlament Gazdasági bizottságában kérdezték a most véget érő jegybankelnöki ciklusáról, nemes egyszerűséggel a világháborúk utáni újjáépítés sikeréhez hasonlította az elmúlt éveket.

Jegybankelnökként jellemzően konzervatívabb húrokat penget, mint korábban miniszterként, ám még utóbbi korszakából is akadnak emlékezetes pillanatok. Például amikor 2016-ban a parlamentben arról kérdezték, hogy a rokonai is kaptak-e pénzt az MNB alapítványaitól, illetve hogy a vagyon tényleg eltűnt-e. Mint mondta, „minden, ön által felhozott blöff ugyanannak a hadjáratnak a része: blöff, blöff és blöff."

„Elvesztette közpénzjellegét”

Ha már az alapítványoknál tartunk, jegybankelnöki karrierjét botrányok sora szegélyezi – talán színes egyéniségének köszönhető, hogy ezek korántsem tépázták meg annyira társadalmi és szakmai képét, mint talán indokolt lett volna. Az első, évekig húzódó botrány kapásból 2013-ban kezdődött, a jegybanki alapítványok létrehozásával és 270 milliárd forintos feltőkésítésével. Az alapítványi pénzek átláthatatlan elköltése kapcsán született meg a fideszes érvelés, miszerint az alapítványoknak juttatott vagyon „elveszíti közpénzjellegét”, ami önálló életre kelve amolyan NER-ellenes mottóvá és tüntetések rigmusává nőtt.

Matolcsy György 2013-ban

MTI Fotó: Vajda János

Utóbb azért bírósági és alkotmánybírósági döntések nyomán kiderült, hogy nem vesztette el közpénzjellegét, az alapítványoknak és vállalkozásaiknak ki kell adniuk a működésükkel és gazdálkodásukkal kapcsolatos adatokat. Ezzel együtt a Pallas Athénéról elnevezett alapítványok működtek, működnek, átalakultak, összeolvadtak – míg csak egy maradt – támogatásokat osztottak, könyveket adtak ki, építették a Matolcsy-féle alternatív közgazdaságtant.

Mindezt leginkább az utóbbi időkig leginkább ingatlanügyletekből finanszírozták, ami akkor is meglehetősen aggályos volna, ha nem akadnának aggályos tranzakciók. Említsük csak a Széll Kálmán téri Postapalotát, amelyet 2016-ban vette meg a jegybanki alapítványok egyik cége, az Optimum-Penta alapítványi kölcsönből (a cég vállalati kötvényeket bocsátott ki, amelyeket az alapítványok vásároltak fel). A cég aztán a felújításhoz alapítványi biztosítékkal vett fel hitelt. A jegybank 2019 tavaszán vásárolta meg a Pentát Postapalotástul, bezárva a közpénzkört. A Pénzmúzeumként is funkcionáló épület kertjébe telepített, 200 millió forintos Csodaszarvas-szobor már csak giccshab a tortán.

Családi ügyek

A botrányok gyakorta a család körül alakultak ki. Matolcsy jegybankelnöki kinevezése után két nappal a nála közel 30 évvel fiatalabb Vajda Zita is átigazolt a nemzetgazdasági minisztériumból a jegybankba. Ahol fényes karriert futott be, vaskos fizetés, Pallas-alapítványi kuratóriumi hely, Pallas-céges poszt, munkáltatói kölcsön sorakoznak önéletrajzában. Vajda Zita 2016-ban coming outolt mint Matolcsy barátnője, 2017-ben pedig összeházasodtak – a jegybanktól pedig ezzel elvált. Matolcsy György még ennek előtte elvált előző feleségétől, Matolcsy Gyöngyi balatonakarattyai polgármestertől, akivel két közös gyerekük van.

Közülük elsősorban Ádám közismert, ő ugyanis virtigli NER-lovag dögös kocsikkal, állami és jegybanki megrendelésekkel kitömve. Ő és baráti köre alkotják a NER-vállalkozók új generációjának egy részét, például barátja, Száraz István, és az ő kezén ment át a szebb napokat látott Origo hírportál, mielőtt a fideszes KESMA-propagandagépezet online zászlóshajójaként ért révbe.

Matolcsy Ádám és köre nem csak befutni tud, de távozni is, a Matolcsy Ádámhoz köthető vállalkozók közül többen meglepően jó időzítéssel léptek le az apja által felügyelt Növekedési Hitelbankból (NHB), mielőtt az bedőlt.

Az NHB egyébként Szemerey Tamás Matolcsy-unokatestvér bankja volt. Matolcsy a Szemereyre vonatkozó kellemetlen kérdéseket egy alkalommal azzal ütötte el, hogy számtalan unokatestvére van. Mindenesetre ha más nem, alsó hangon az furcsa, hogy a privát pénzintézet lényegében felvehette a jegybank Növekedési Hitelprogramjának (NHP) nevét – egy olyan programét, amiben lényegében a teljes hazai bankrendszer részt vett.

A jegybank mint gazdaságpolitikai erőközpont

Az NHP amúgy kiválóan példázza, mennyire kitágította Matolcsy a jegybank mandátumát, az intézmény elnöksége alatt nem csak pénzügyi felügyeletként és a monetáris politika irányítójaként működött, működik, hanem gazdaságpolitikai erőközpontként. Mondhatni: Matolcsy nem érte be a jegybankári szereppel, szíve mélyén – vagy nem is annyira a mélyén – megmaradt nemzetgazdasági miniszternek. Ennek megfelelően a jegybank 2013 óta a rendelkezésére álló, sok esetben a jegybanki határokig kihasznált eszközökkel aktív alakítója a gazdaságpolitikának, illetve aktív agytrösztként elemzésekkel, jelentésekkel és véleményekkel igyekszik befolyásolni a jegybank hatókörén kívül álló – tehát elsősorban kormányzati – gazdaságpolitikát.

Túry Gergely

A Matolcsy-féle jegybanknak javaslatcsomagjai és programjai vannak arra, hogy lehetne a gazdaságot versenyképesebbé tenni, megszerelni a családtámogatási rendszert, oktatást, lakáspolitikát stb. Emellett Matolcsy György hol kvázi magánemberként – legalábbis nem ex cathedra jegybankelnökként, hanem mondjuk a Magyar Nemzetben megjelentetett esszékben –, hol hivatalos minőségében alkalmanként aktívan feddi, dorgálja, sőt kritizálja a kormányt. Ideális esetben nem feltétlenül üdvös, ha a monetáris politika irányítója és a fiskális (kormányzati) gazdaságpolitika irányítója/irányítói közt nyílt feszültség mutatkozik, ám Magyarország nem ideális hely, lényegében a jegybank és annak elnöke az utolsó nagyjából független, jelentős erőforrásokkal rendelkező intézmény, amely képes bármiféle súllyal bíró kritikát megfogalmazni.

A konszolidációtól az élénkítésig

A jegybank elmúlt tíz évi gazdaságpolitikája természetesen vitatható – a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legutóbbi országjelentésében részletesen foglalkozott a monetáris politika elemzésével, a jelentés arra nem terjedt ki, lehetett-e volna jobban csinálni, annyit megállapított, hogy a monetáris politikai eszközök bevezetése, finomhangolása és kivezetése jellemzően olajozottan és tisztán kommunikáltan zajlott.

Matolcsy elnökségének első időszaka nagyjából 2016-ig a válság utáni konszolidációról szólt, az infláció csökkent, megtörtént a devizahitelek kivezetése és az államadósság devizakitettségének csökkentése, a hitelpiac stabilizálása, a bankrendszer egészségi állapotának javítása, a vállalati hitelezés megtámogatása az első NHP-vel.

A következő időszak a pandémiáig volt talán a leginkább Matolcsy-szerű. Miután a problémák nagyrészt megoldódtak, a jegybank – mandátumát tágan értelmezve, de Matolcsy gazdaságpolitikai elképzeléseivel összhangban – alaposan beszállt a gazdaságélénkítésbe extrém laza monetáris körülményeket fenntartva. Jöttek az újabb NHP-k, a nagyvállalatokat célzó Növekedési Kötvényprogram és a rendkívül alacsonyan tartott kamatszintek. Mivel a gazdaság amúgy is növekedési fázisban volt, és a kormány is fűtötte a gazdaságot, legalábbis felvethető, hogy a jegybank (és a kormány) nem fűtötték-e túl a gazdaságot az erősen prociklikus gazdaságpolitikával. Illetve a jegybank nem korlátozta-e a saját későbbi mozgásterét azzal, hogy akkor is élénkített, amikor erre nem igazán volt szükség.

A pandémiaválság idején a jegybank – ahogy a világ minden jegybankja – különösen a gázra lépett, több ezer milliárd forintot öntött a gazdaságra enyhítendő a válság káros hatásait.

A legkevésbé sem unortodox szigorúság

E pénzmennyiség felszívásával és tartós megkötésével foglalatoskodik most a jegybank, amely – Matolcsyhoz képest meglehetősen karakteridegen – szigorítási ciklusban van. A növekedést támogató mennyiségi eszközöket, hitelprogramokat, eszközvásárlásokat leállították, a kamatokat pedig az égig emelték. A jegybank tavaly szeptemberben megpróbálta az alapkamat 13 százalékra – ami közel duplája a cseh vagy lengyel alapkamatnak – emelésével lezárni a kamatemelési ciklust, de vélhetően legalábbis ennek elsietett és túl egyértelmű kommunikációja miatt a forint árfolyama összeomlott. A jegybank pedig 18 százalékos irányadó kamatot vezetett be az egynapos betéti eszköz élesítésével. A forint árfolyama stabilizálódott, majd jelentősen erősödött. A külső körülmények javulnak, a magyarországi infláció egyelőre Európa-bajnok, de év végére már csak a bázishatásnak (a tavaly év végi magas viszonyítási áraknak) köszönhetően egy számjegyűre csökken.

MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor

Azonban egyelőre kérdés, beragad-e magas egy számjegyű szinten, vagy sikerül letornázni a jegybanki célra, 2-4 százalék közé a következő 1,5 év alatt, ami a jegybank előre tekintési horizontja. Az MNB legalábbis kommunikációja alapján eltökéltnek tűnik, hogy mindent alárendel az infláció letörésének és a forint megerősítésének. Idén némi kamatcsökkentésre már sor kerülhet, de az kizárható, hogy a következő két évben lehetőség lenne visszatérni ahhoz a laza, növekedést támogató gazdaságpolitikához, amiben Matolcsy György otthonosan érzi magát. Matolcsynak ennyi ideje van a jegybank élén: második hatéves ciklusát tölti, harmadik nem lehet, 2025-ben át kell adnia a stafétát másnak.