Jogilag nem állja meg a helyét Szijjártó Péter külügyminiszter minapi nyilatkozata a paksi bővítéssel kapcsolatban – írja a Népszava Perger András a Greenpeace klíma- és energiakampányának felelősére hivatkozva. A szakember látszattevékenységnek minősítette a bővítésről szóló közleményeket: Szijjártó múlt pénteken jelentette be a kivitelezési szerződés módosítását, ami után szerinte egyszerűbben mehet az erőműépítés, a Roszatom pedig hétfőn közölte, hogy elkezdték Paks II. kivitelezését. Mivel ezek nem utalnak új fejleményekre, és a módosított szerződést is feltűnően gyorsan hagyta jóvá az Európai Bizottság, ez Perger szerint arra utal, hogy

a lényeges pontokon nem változtattak, vagyis nem változott a 12,5 milliárd eurós költségkeret, sem a 2030-as átadási időpont,

pedig Lantos Csaba energiaügyi miniszter az év elején már 2032-es átadásról beszélt.

A szakember emlékeztetett: a Paksról szóló 2014-es orosz–magyar szerződés értelmében a két blokkból az elsőnek két év múlva már üzemelnie kellene, ehhez képest viszont a teljes beruházás megindításához szükséges érdemi engedély nincs meg, és még határidő sincs arra, mikor adja meg ezt az Országos Atomenergia Hivatal (OAH). Az OAH egyénként hiánypótlásra felszólítva dobta vissza az építésre vonatkozó engedélykérelmet két éve, de azóta sem teljesültek a “létesítési engedély” “visszatartási pontjai”, ami híján Perger András szerint Pakson változatlanul semminemű, a nukleáris biztonságot érintő beruházás nem kezdődhet meg. Emellett az építkezés előkészítésének földmunkáihoz szükséges résfal további építése is csúszhat egy évet.

Perger András azt is jelezte, hogy a Roszatom által az utóbbi években felépített atomerőművek 8-10 év alatt készültek el az első betonöntéstől számítva, ami Pakson a miniszter szerint jövő év végén történhet meg. Ebből következően 2032-34-nél előbb kérdéses, hogy elkészül a két új blokk. Ráadásul az uniós jogi környezetben sokkal lassabban haladnak az oroszok. A szakember arra is emlékeztetett: a külügyminiszter és a Roszatom

az utóbbi években – ahogy idén is – magabiztosan mindig a soron következő vagy azutáni év végére ígérték az első betonöntést.

A paksi beruházást ugyan sokan kritizálják, van, aki megkérdőjelezi létjogosultságát is, de de olyanok is vannak, akik nem vitatják, hogy szükség lesz rá, de arra figyelmeztetnek, hogy lehetne ezt sokkal jobban is csinálni, és akkor talán a Dunát sem vágnánk haza:

Miért intő jel a paksi bővítésnél, hogy egyre többször kell a hőség miatt letekerni Paks I-et?

Megváltoztak a körülmények, és újra fel kellene mérni a bő évtizede kitalált paksi bővítés hatásait. Erre figyelmeztet a Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Tagozatának alelnöke. A szakember azt mondja, nem a bővítés ellen van, viszont ahhoz, hogy megóvjuk a Duna élővilágát, és megmaradjon az ellátásbiztonság is, a jelenleginél nyíltabban és sokkal átgondoltabban, szakterületeket átívelően kellene végrehajtani a bővítést, egyesével számba véve minden régi és új kockázatot.