Szűk egy évig működött veszélyhelyzeti üzemmódban a Magyar Nemzeti Bank (MNB), ám ennek vége: a jegybank jórészt kivezeti a 2022. október közepén bevezetett „ideiglenes” intézkedések jó részét. Legalábbis ez következik a jegybank korábbi kommunikációjából, és erre számít a piac és az elemzők.

Akkor az ország árfolyamválság küszöbén volt – ezt Matolcsy György jegybankelnök a Közgazdász-vándorgyűlésen mondta nemrég – a forint szabadesésének megállítása érdekében a jegybank brutálisan magas, 18 százalékos irányadó kamatot vezetett be az egynapos betéti tender formájában és egyéb intézkedéseket is meglépett. (A napi tendereken a bankok felajánlják fölös pénzüket jegybanki betétre – a jegybank az eszköz élesítése óta mindig a teljes felajánlott összeget befogadta.)

Tette ezt mindössze két héttel azután, hogy Matolcsy György személyesen és ünnepélyesen deklarálta a kamatemelési ciklus végét az alapkamat 13 százalékos szintjén.

Máig vita tárgya, hogy a jegybank mennyire volt hibás a forint árfolyamának összeomlásában, amikor deklarálta, hogy nem lesz több kamatemelés. Matolcsy erről újabban azt mondta, jobb lehetőség nem volt, ha az emelések lehetőségét lebegtették volna, kihívják a spekulációs támadásokat, és folyamatos emelési nyomás alatt lettek volna.

MTI / Hegedüs Róbert

Lesz valami az egynapos betéti tender helyett

Mindenesetre a jegybank májusban elkezdte az egynapos betét kamatát havi 1 százalékpontos lépésekben csökkenteni, e menetrend szerint az szeptember végén zár vissza az alapkamathoz. A jegybank – Virág Barnabás alelnök – már korábban előre jelezte, hogy amikor ez megtörténik, a monetáris politika normalizálása jegyében az eszköztár egyszerűsítésére is sor kerül.

A Közgazdász-vándorgyűlésen Virág erről még annyit árult el, hogy az átalakításnak két vezérelve lesz: a módosítás a monetáris politika irányultsága szempontjából semleges lesz, és megőrzi a folytonosságot. Ez azt jelenti, hogy az egynapos betéti eszköz helyét átveszi egy új eszköz, ami „betéti jellegű”, rövid futamidejű, „praktikusan egynapos”.

Itt majd azért vélhetően némi zavarra ad majd okot – amit tisztázni kell –, hogy a kamatfolyosó alját az egynapos (de nem tendereztetett) jegybanki betét jelöli ki. Apropó, Virág kommunikációja szerint a Monetáris Tanács átszabja a jelenleg az októberi vészlépések hagyatéka miatt rendkívül aszimmetrikus kamatfolyosót (az alja 12,5 százalék, a teteje, amit az egynapos fedezett hitel szab meg több csökkentés után 16,5 százalék), jó eséllyel szimmetrikusra, az alapkamathoz képest +/- 1 százalékponttal.

Tehát az új kamatkondíciók így fognak festeni:

• Alapkamat: változatlanul 13 százalék,
• Egynapos jegybanki betét (a kamatfolyosó alja): 12 százalék (0,5 százalékpont csökkentés),
• Egynapos jegybanki fedezett hitel (a kamatfolyosó teteje): 14 százalék (2,5 százalékpont csökkentés).

A Monetáris Tanács ülése után az MNB ezeket délután 2-kor teszi közzé, az indoklás és Virág tájékoztatója 3-kor várható, ekkor derül ki, mi lesz az egynapos betéti tenderek folytatása.

MTI / Soós Lajos

Lesz alapkamat-csökkentés – valamikor, módjával

A nagy kérdés innentől, hogy a normalizálódott monetáris politika keretében mikor kezdődik az alapkamat csökkentése. A 13 százalékos alapkamat ugyanis még mindig rendkívül magas, közel duplája a cseh és a lengyel rátáknak. A magas kamatkörnyezet megdrágítja az államadósság finanszírozását, illetve nem mellékesen minden hitel- és befektetési terméket. Hiszen egyik bank sem fog 5 százalékos kamatra hitelezni, ha a jegybanktól 13 százalékot kap az ott parkoltatott tartalékára és betéteire. Persze nem csak az aktuális jegybanki kamatok számítanak, a bankok hosszú távon áraznak előre, ezzel együtt a 13 százalék messze túl magas ahhoz, hogy érdemben beinduljon a hitelpiac, például a földbe állt lakáshitelezés.

A jegybank eddigi kommunikációja szerint a kamatcsökkentések óvatosak és adatvezéreltek lesznek.

Magyarán a jegybank sem most, sem később nem fogja deklarálni, hogy mondjuk havi 1 százalékpontos vágásokkal halad majd

– a Monetáris Tanács hónapról hónapra dönt majd, legyen-e egyáltalán csökkentés, és ha igen, mekkora.

Az is biztos, hogy a jegybank pozitív reálkamat fenntartását tartja szükségesnek az infláció – amely továbbra is a „főellenség” – letöréséhez 2024-ben. Tehát

az irányadó kamat magasabb lesz, mint az infláció.

Ami most szeptemberben épp 13 százalék környékén állhat, októberben 10-11 százalékra lassulhat tovább, év végén 7-8 százalék lehet.

Veres Viktor

Az alapkamat-csökkentésekről – ha és amikor lesznek – a Monetáris Tanács mindig azt szem előtt tartva fog dönteni, hogy megítélése szerint kellően pozitív reálkamatot tartson fenn, illetve hogy a kamatszint kellően magas legyen a forint árfolyamának stabilizálásához. Utóbbi október óta kiemelt cél.

Jön a friss jegybanki előrejelzés

A jegybank a kamatdöntés indoklásával együtt nyilvánosságra hozza negyedévente készülő Inflációs jelentésének főbb makrogazdasági előrejelzéseit, tehát azt, milyen inflációs pályára és gazdasági növekedésre számít. (Maga a jelentés két nappal később, csütörtökön jelentik meg.)

Az inflációra vonatkozó előrejelzés most amiatt is érdekes lesz, mert következtetni lehet majd belőle, milyen kamatszintek várhatók az év hátralévő részében, de különösen jövőre. A gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzés pedig azért érdekes, mert mára a széles konszenzus szerint a gazdasági növekedés 0 körül lesz – lehet, hogy kicsit több, lehet, hogy kicsit kevesebb. Ezt a Közgazdász-vándorgyűlésen Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter elismerte, és Varga Mihály pénzügyminiszter is utalt rá.

A kormány hivatalosan még mindig 1,5 százalékos növekedési prognózis alapján operál, a jegybank legutóbbi előrejelzése a 0-1,5 százalékos sávot lőtte be.

A gazdasági növekedési kilátások pedig azért különösen fontosak, mert a kormány gazdasági növekedést akar, és – úgy tűnik – emiatt hadat üzent a jegybanknak.

Matolcsy vs Nagy

A Közgazdász-vándorgyűlést megnyitó plenáris előadásaikban Matolcsy és Varga még azt hangsúlyozták, különösen ilyen nehéz időkben mennyire fontos, hogy a monetáris (jegybanki) és a fiskális (kormányzati-költségvetési) politika egy irányba húzzon, vagy adott esetben fékezzen. Emellett volt persze nem kevés egymásra mutogatás, különösen Matolcsy varrta az elszállt, Európa-bajnok inflációt és négy negyedéve tartó recessziót a kormány „kalandor gazdaságpolitikája” nyakába.

Facebook / Varga Mihály

Aztán másnap jött Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter – Matolcsy volt helyettese – és lényegében háborút hirdetett. Miután ecsetelte, mennyire fontos a lakossági fogyasztás helyre állítása, és ennek érdekében milyen intézkedéseket hozott a kormány, azt mondta:

„Van egy ellenszél, aki tovább harcol az infláció leszorításáért majd 3 százalékra. Most nem mondom, hogy ez jó vagy rossz, alapvetően ez meg fog történni, és egy nagyon magas reálkamatot generál. A világ egyik legmagasabb reálkamata lesz, és a régióban is a legmagasabb reálkamat, ami a fogyasztás-helyreállítást akadályozza.

Az a kérdés, mi vagy ki az erősebb?

Orbán vs Matolcsy

Orbán Viktor miniszterelnök pár nappal később, az országgyűlés őszi ülésszakának megnyitóján talán még vadabbakat mondott:

"A kormány átvette az infláció elleni küzdelem feladatát és felelősségét, miután az energiaárak és a brüsszeli szankciók olyan mértékűvé emelték azt, hogy a jegybank már nem tud megbirkózni vele. […] A jegybank felhalmozott adósságának problémáját is meg kellett oldani a nyáron. A kormány azt javasolja, hogy ne más területekről vonjanak el ehhez forrásokat, hanem inkább egy törvénymódosítással

mentsük ki a jegybankot szorult helyzetéből.

Nos, a jegybank valóban masszívan veszteséges, de ez a magas kamatok miatt van, amikre az infláció miatt van szükség – mondhatni, a jegybanknak jelenleg az a dolga, hogy veszteséges legyen. Egyébként pedig a jegybank nincs szorult helyzetben, akár negatív tőkével is képes működni – szorult helyzetben a kormány van, a hatályos jegybanktörvény szerint ugyanis annyi pénzt kellene beletolni az MNB-be, amennyi nem áll rendelkezésre a költségvetésben, és csak hatalmas, több százmilliárdos megszorítással vagy jelentős adósságnöveléssel lehetne előteremteni. Nem mellesleg a kormány szépen begyűjtötte, begyűjti a jegybanki veszteség egy részét: az ugyanis a magas kamatokon át a bankokhoz áramlik ki, amelyeket a kormány vaskos különadóval sarcol.

Arra, hogy a kormány mennyire fékezi az inflációt már szót vesztegetni is kár – a jegybank szerint csak az árstopok 3-4 százalékponttal növelték az inflációt.

Veres Viktor

Szájkarate, vagy ütnek is?

Több mint aggasztó, hogy a nemzetgazdaság jelenlegi helyzetében – technikai, sőt talán egész éves recesszió, Európa-bajnok infláció, összeomlott belső kereslet, megroppant hitelezés stb. –

a miniszterelnök ország-világ és az Országgyűlés plénuma előtt a feladatát ellátni képtelen, szorult helyzetbe került jegybankról beszél.

A miniszterelnök füléhez a jelek szerint legközelebb álló miniszter pedig olyanokat mond, hogy „meglátjuk, ki az erősebb”.

Ez a jegybank hitelességének nyílt rombolása

– és minél nagyobb sebek érik a jegybank hitelességét, annál keményebb monetáris politikát kell folytatnia a gyakorlatban, hogy elérje a céljait (stabil forint, 3 százalékos infláció). Tulajdonképpen a kormány saját magának tesz keresztbe, amennyiben az a cél, hogy a jegybank minél előbb és minél inkább lazítson, éppenséggel nem a szükségesnél keményebb lépésekbe kellene belekényszeríteni.

Kérdés, hogy a verbális támadásokon túl a kormány mennyire kész tényleges intézkedésekkel keresztbe tenni a jegybanknak a növekedés beindítása érdekében. A múltbéli tapasztalatok alapján kész ilyesmire, az összes kamatstopok, kamattámogatott hitelek – és van belőlük bőven – mind-mind a monetáris politika hatékonyságát rontják.

Biztos, hogy semmi jóra nem vezet, ha a jegybank és a kormány nemhogy egymás ellenében dolgoznak, de szó szerint egymás ellen, konkrét intézkedésekkel gátolva egymás működését.

Nagy vs. Varga

Ha a helyzet lehet még aggasztóbb, úgy tűnik, a kormány/pártban nincs konszenzus arról, hogy kellene kezelni a kialakult gazdasági-költségvetési válságot. Miután Varga Mihály pénzügyminiszter – elismerve, hogy a GDP 3,9 százalékára tervezett hiánycél tarthatatlan – további megszorításokat lengetett be egyebek mellett a (banki) különadó emelését, kiadáscsökkentést, futó beruházások leállítását, a frakcióvezető Kocsis Máté „magánvéleménynek” minősítette, amit mondott.

Igaz, ami igaz: a kormánynak nincs – eddig sem volt – szüksége a frakció támogatására megszorítások bevezetéséhez. Sőt semmihez sem, különösen mióta – immár lassan négy éve – „veszélyhelyzeti”, rendeleti kormányzás zajlik.

Azonban a jelek szerint a kormányban is törésvonal húzódik, míg Varga legalább valamiféle költségvetési fegyelemre törekedni látszik, Nagy Márton beáldozhatónak gondolja a hiányt és az inflációt, csak pörögjön föl a gazdasági növekedés. Nyilatkozataikat összeolvasva a miniszterelnök füle Nagy Márton hangjára van kihegyezve.