Rájött az UEFA, hogyan lehet még nagyobbat kaszálni a válogatott meccseken, és ez a magyar szurkolóknak is jó hír
Érezze a középmezőny minden szurkolója azt, hogy sokáig van esélye a csapatának! Ez a kulcsa annak, ahogyan az UEFA átformálta az Eb-selejtezőket, bevezette a Nemzetek Ligáját és átalakította az Eb lebonyolítását is. Némi színvonalesés belefért cserébe a nagyobb bevételért – a kérdés az, mi történik majd most, amikor a FIFA is rájött, hogy a nagyobb profithoz 32 helyett 48 csapatot kell kiengedni a világbajnokságra.
Nagyot kockáztattak az UEFA vezetői, amikor kitalálták, hogy 2016-tól kezdve 24 csapatos legyen az Európa-bajnokság. Az addigi, 16 csapatos Eb-nek óriási erejét jelentette a minőség, hiszen a kontinens 16 legjobb csapata között nem igazán voltak gyenge meccsek, ellenben például a vb-vel, ahol azért az Irán-Wales szintű csoportmeccsek vagy egy Anglia-Panama 6-1 finoman szólva sem jelentik a világfutball csúcsát. Ezt felhigítani rosszul is elsülhetett volna – de nem, valójában nagyon nagyot kaszált az UEFA és a nemzeti szövetségek is a létszámbővítéssel. Amit aztán logikusan követett a következő lépés: a selejtezők rendszerének átvariálása. Mostanra jól látszik, nagyon nagy siker lett ez.
A lényeg nem egyedül az, hogy több csapat jusson ki az Európa-bajnokságra. A cél ennél is nagyobb: minél több meccs legyen, és ezek közül minél több az olyan, aminek igazi tétje van. Hogy ezt elérjék, először kisebbre vették a selejtezők csoportjait, majd jött az Eb létszámemelése, utána pedig bevezették a Nemzetek Ligáját a holtidőt kitöltő barátságos meccsek helyett. Aztán pedig azt a rendszert is kidolgozták, hogy az NL-ből (ha már önmagában nagy presztízse nincs) lehessen egy jó kiemelést és/vagy pótselejtezős lehetőséget szerezni az Eb/vb-selejtezőkre.
Vagyis amíg 2012-ig nagy vonalakban így nézett ki egy vb-től vb-ig tartó ciklus:
Addig most épp ilyen a versenynaptár (ha épp nem kavar be egy világjárvány vagy téli világbajnokság):
(Az UEFA a világversenyeken kívül minden évből öt hetet vesz el a nemzeti szövetségektől, ekkor a bajnokságok leállnak, a válogatottak játszanak egy hét alatt két meccset.)
A 2008-as, a 2012-es és a 2016-os Eb-re legfeljebb 12 meccset játszva lehetett kijutni, 2021-re és 2024-re már sok csapatnak a 16. tétmeccsén is van izgulnivalója (előbb a Nemzetek Ligája 6, majd az Eb-selejtezők 8 meccse után jöhet a 2 pótselejtező).
És ebben a két táblázatban még csak benne sincs az, hogy a selejtezők közül mennyi az, ami valóban számít.
Régen ha egy 6-7 csapatos csoportból a harmadik hely pontosan ugyanúgy nem ért semmit, mint az utolsó, akkor már a harmadik-negyedik meccstől unalomba fulladhatott a játék, ha elrontotta egy csapat a sorozat elejét – erről szólt a magyarok majdnem minden selejtezősorozata is 1988 és 2014 között, pár jól sikerült kivétellel. Most ha közepesen jól szerepel egy válogatott, akkor is szinte végig lehet számolni, hogy van-e esély.
Az UEFA célja az, hogy egy közepesen erős válogatott szurkolói minél tovább izguljanak – a magyar csapat pont ilyen, és a példánk valóban tökéletesen szemlélteti, mennyivel több esélyt ad egy ilyen rendszer:
- A 2008-as Eb első selejtezőit nagyon csúnyán elrontottuk, így már másfél évvel az Eb előtt lehetett tudni, hogy nem jutunk ki, teljesen érdektelenné vált, a 12 meccs közül az utolsó kettőn már matematikai esély sem maradt.
- 2012-ért már kevesebb ellenfél volt a csoportban és jobban is teljesített a magyar csapat, így csak az utolsó, 10. csoportmeccsünkön dőlt el, hogy nem jutunk ki, de ehhez nagyjából a lehető legjobbat kellett kihozni az akkori keretből.
- 2016 selejtezőin, amikor már a csoport harmadik helye is pótselejtezőt ért, a létszámbővítéssel sikerült elérni azt, hogy bravúrgyőzelmek nélkül is legyen komoly esélye egy ilyen szintű csapatnak: már 12 meccsnek volt tétje, előbb mind a 10 meccsen izgulhattunk a továbbjutásért, majd jött a pótselejtező két győztes meccse.
- A 2021-es Eb előtt már 16 meccsnek volt tétje számunkra az NL-től az Eb-selejtezőkön át a pótselejtezőkig. És ugyan az Eb-selejtezőket nagyon elszúrtuk (utolsó előttiek lettünk a csoportban), ez azt is megmutatta, hogy a Nemzetek Ligája ilyenkor is esélyt ad, hiszen onnan megszerezve a pótselejtezős helyet kijutottunk az Eb-re.
- A 2024-es Eb selejtezősorozata pedig azt példázta, hogy ha egy csapat komolyan veszi a Nemzetek Ligáját, akkor könnyen szerezhet olyan kiemelést, amivel már-már egyszerű az Eb-re kijutni (nem lebecsülve a kijutás értékét, a kulcs tényleg az NL volt, annyira jó kiemelést szereztünk ott, hogy utána a selejtezőn csak a világranglista 67, 74. és 142. helyezettjét kellett megelőzni a kijutáshoz, a szerbek előzése hab volt a tortán). Ekkor 13 meccsen volt miért izgulni: 6 NL-meccs után csak az első 7 Eb-selejtező számított, a nyolcadikon már biztos kijutók voltunk.
Az eredmény üzletileg is siker. Már a helyszíni nézőszámok is ezt mutatják – a 2012-es Eb selejtezőin induló 50 csapat utolsó hazai meccseinek átlagos nézőszáma 21 ezer fő volt, idén ez már majdnem 24 ezerre nőtt, pedig a pótselejtezők még csak most jönnek. Vagyis az átlag úgy növekedett, hogy eközben még több meccs is lett, nem nehéz kiszámolni, hogy az eredmény nagyobb profit.
Ehhez jött hozzá az, hogy amíg az addigi barátságos meccsek üzleti ügyeit a nemzeti szövetségek saját maguk kezelték, a Nemzetek Ligájánál az UEFA összefogta a pénzügyeket is. A méretgazdaságosság sokat segít: ugyan egy Bulgária-Grúzia meccs a világon senkit nem érdekel a bolgárokon és a grúzokon kívül, máris sokkal könnyebb a szponzorokról és a közvetítési díjakról tárgyalni, ha csomagban kínálják a két nappal később játszott Németország-Angliával.
Az UEFA hatalmasat kaszál az új lebonyolítási rendszeren: a régi lebonyolítási rendszer pénzügyi csúcsát a 2011/12-es szezonban érte el, akkor majdnem 2,8 milliárd euró volt az európai szövetség éves bevétele. 2016 óta ezt még minden olyan évben is sikerült egy kicsivel meghaladni, amikor nem volt világverseny, de még a járvány alatti zártkapuk időszakában is. A 2021/22-es szezonban pedig először történt meg az, hogy 4 milliárd euró fölé ugrott a bevétel egy olyan évben, amikor nincs Európa-bajnokság. (Ebben a klubfoci bevételei is benne vannak, ott a Konferencia Liga jelent újabb meccsdömpinget.)
Hasonló folyamat – bővítés és higítás – történik az Eb főtábláján is. 2016 óta a 24 csapatot hat négycsapatos csoportra osztják, ebből a négy legjobb csoportharmadik már továbbjut. Ennek megvan az a jókora hátránya, hogy az Eb első két hete totálisan érdektelen a végeredmény szempontjából, csak a leggyengébbeket rostálja ki. Csakhogy üzletileg így is bejön a több meccs, azt pedig a magyar példán is láthatjuk: senkit nem érdekel, hogy 23 másik csapat meccsei unalmasak, izgalmasnak érezzük az Eb-t, amíg a saját válogatottunknak esélye van továbbjutni.
A következő lépés pedig majd az lesz, hogy ez után a Nemzetek Ligájában még több meccset játszanak 2025/26-tól. Most annak a csoportköre utáni tavasszal még csak a négy legjobb csapat játszik egy túl sokakat nem érdeklő döntőt, amíg mindenki másnak barátságos meccsei vannak, a következő kiírástól viszont már 21 csapat kap az NL-eredményei alapján még két meccset (a legjobbak egy nyolcas döntőt, a többiek a jobb csoportbeosztásukért a következő Eb/vb-selejtezőkre és az azutáni NL-szezonra).
Ezzel az egésszel két baj van.
Az egyik probléma az, hogy már most is rengeteg a meccs, nemcsak válogatott, hanem klubszinten is. Így aztán a világelitbe tartozó játékosoknál nő a sérülés veszélye, ahogy közelednek a terhelhetőségük határához, az élcsapatok edzőit pedig arra sarkallhatja a rendszer, hogy az NL-t annyira ne vegyék komolyan. A másik gond pedig az: egyelőre nem tudjuk, hol van az a határ, amíg el lehet menni komoly színvonalzuhanás nélkül, de Európán és Dél-Amerikán kívül már nagyon közeledik oda a foci.
Ennek izgalmas példája lesz a következő, már 48 csapatos világbajnokság. Már a 32 csapatos mezőnyben is előfordulnak gyenge meccsek és olyanok, amikor egy elitválogatott megaláz egy gyengébb csapatot, jogos félelem, mi lesz, ha beengednek 16 még gyengébbet. A tavalyi vb kapcsán eljátszottunk a számokkal, hogy nézne ki a mezőny, ha már 48 csapatos lenne – Európa és Dél-Amerika pluszcsapatai még rendben is vannak, a többi viszont azért felvet kérdéseket. Az viszont biztos, hogy üzletileg az is meg fogja érni, pusztán a több meccs miatt is, úgyhogy egyre valószínűbb, hogy a világbajnokság első két hete is csak azoknak lesz érdekes, akiknek a csapata ott van.
3,6 milliárdot kapott az MLSZ az UEFA-tól az Eb-re való kijutásért, ebből több mint egymilliárd forint a játékosoké
Rossinak és a stábnak 540 millió jut, de azt nem árulták el, ki mennyit kap pontosan.
| Reális esély van-e a magyar vb-részvételre? |
Az, hogy Európából 13 helyett már 16 csapat jut ki a következő világbajnokságra, mindenképp segítséget jelent a magyar válogatottnak, a lebonyolítás pedig pláne. A kiemelést valószínűleg a 2024. őszi NL-eredmények alapján készítik el, ahol alapból a 16 legjobb között indulunk. 12 négy- vagy ötcsapatos csoport lesz, ahonnan a másodikok már pótselejtezőre mennek. Azaz ha nem rontjuk el nagyon az NL-t, akkor gyengébb ellenfelek jönnek majd szembe, és a második hely már jó lehet a folytatáshoz. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
