Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
„Nem támaszkodhatunk örökké arra, hogy az amerikaiak kifizetik az összes számlát a fegyver- és lőszergyártásban” – hangsúlyozta Robert Habeck alkancellár és gazdasági miniszter, aki hozzátette: „Az egész védelmi szektorunkat újra aktiválnunk kell Németországban.”
A hadiipar nem olyan, mint az autógyártás: „Tankokat, ágyúkat és lőszereket csak akkor gyártanak, ha van rájuk rendelés” – jelentette ki nemrég Scholz kancellár, aki februárban részt vett a Rheinmetall nagy ünnepségén, ahol felavatták az új lőszergyárat. Rendelés ugyanis most van bőven, elsősorban az ukrajnai háború miatt.
100 milliárd eurós az a hatalmas alap, amelyet Németország létrehozott a hadiipar újraindítására azt követően, hogy Putyin csapatai megtámadták Ukrajnát, de ez csak azt jelenti, hogy megvan a pénzügyi fedezet. Rekordidő alatt le is kötötték a szerződéseket, de évekbe kerül, amíg a hadiipar kapacitása felfut a kívánt szintre. Nagyon sok rendelést nem is Németországban teljesítenek. Extrém példa: a német kormány által megrendelt 120 tankot Ausztráliából szállítja a Rheinmetall – írja a közszolgálati Deutsche Welle.
„Csináljunk-e profitot a fegyverekből?”
Ezt a kérdést tette fel a Bundestagban egy 27 éves zöld képviselőnő. Merle Spellerberg arról beszélt, hogy a hadi konjunktúra csak ideiglenes, utána vissza kell állítani a régi állapotot, amikor a szektor kevesebb figyelmet és pénzt kapott Németországban.
„A profit érdekében gyártunk fegyvereket, vagy a béke érdekében? Olyan politikára van szükség, amely elsőbbséget ad a biztonságnak és a békének, nem pedig egyes nagy hadiipari cégek profitjának” – hangsúlyozta a kormánypárti képviselőnő a Bundestagban, aki tulajdonképp Ferenc pápa kérdését ismételte meg: „Nem a nagy fegyvergyárak érdekében húzódik el ilyen sokáig az ukrajnai háború?”
A fegyvergyárak persze tisztában vannak azzal, hogy nekik áll a zászló: az ukrajnai háború következtében óriási a kereslet a piacon, amelyet egyelőre nemigen tudnak kielégíteni.
Húsvét előtt kormányzati csúcs volt
A hadiipar vezetői találkoztak az érintett minisztériumok döntéshozóival, hogy megvitassák, miképp lehet minél gyorsabban felfuttatni a fegyver- és lőszergyártást. Gyorsan kiderült, hogy a fegyvergyárak hosszú távú szerződéseket akarnak, de a Bundeswehr különleges pénzügyi alapja 2027-ben kimerül. A hosszú távú szerződésekhez 50 milliárd euró kellene évente a német költségvetésből, de ennek egyelőre nem találják a forrását.
A legerősebb kormánypárt, a szociáldemokraták kerek perec megmondták: nem hajlandók a jóléti kiadásokat beáldozni a költségvetésben a hadiipar fejlesztése érdekében. Annál is kevésbé, mert 2025-ben választások lesznek, és nem kívánnak egy népszerűtlen döntéssel tovább rontani a helyzetükön.
Az ellenzéki CDU-CSU viszont azzal bírálja a kormányt, hogy késlekedik a hadiipar fejlesztésével, illetve amit tesz, az túlságosan kevés túl későn.
A közvélemény sem túlságosan lelkes a hadiipar fejlesztése miatt. Több városban is tiltakoznak az ellen, hogy a közelükben hadiipari üzem épüljön. Észak-Rajna–Vesztfália egyik kisvárosában, Troisdorfban mozgalom indult a tervezett hadiüzem ellen: „Nemet mondunk Berlinnek! Nem akarunk itt lőszergyárat! Nekünk lakásra van szükségünk, nem pedig lőszergyárra!” – hirdeti a helyi mozgalom. A vita mögött az áll, hogy a tervezett lőszergyár körül biztonsági zónát kell kialakítani, de a kisváros ezen a területen ingatlanfejlesztési programot akar indítani, mert nagy a lakáshiány” – számol be a közszolgálati Deutsche Welle.
