Január elsejével a Gazprom nem exportál tovább gázt Ukrajnán keresztül, így a magát Dnyeszter Menti Köztársaságnak nevező orosz bábállamba sem küld többet, bár ha akarna, megtehetné.
Elutasította a moldovai orosz bábállam gázszolgáltatója az együttműködést a Moldovagazzal, ami nyugati gázhoz juttatta volna a szakadár régiót – írja a Politico. A helyzet meglehetősen komor, ugyanis több százezer ember maradt fűtés, áram és meleg víz nélkül.
A Politico birtokába jutott egy levél a terület gázszolgáltatójától, a Tiraszpoltranszgaztól, amelyben elutasítják a moldovai gázszolgáltató segítségét. A Moldovagaz ugyanis felajánlotta, hogy segít a területnek az európai piacról gázt vásárolni. Tiraszpol (ez az orosz bábállam fővárosa) válasza azért is meglepő, mert a területen az alapszolgáltatásokat is elkezdték már leállítani a gázhiány miatt.
Mint korábban megírtuk, Oroszország január elsejével leállította az Ukrajnán keresztül való gázszállítást, ám a Dnyeszter Menti Köztársaságba, vagy a másik, ismertebb nevén Transznisztriába így is juttathatna gázt, ha akarna. Ám az a helyzet, hogy nem akar, mivel az ukránok kihagyásával csak Törökország felől juttathatna gázt a régióba és Moldován keresztül. Moldovába pedig a Gazprom nem hajlandó gázt szállítani, mivel az oroszok állítása szerint az ország 709 millió dollár kifizetetlen számlát halmozott fel.
Ahhoz hogy elhelyezzük és értelmezni tudjuk a szovjet összeomlás után keletkezett első orosz bábállamot a térség geopolitikai, illetve biztonságpolitikai térképén, kénytelenek leszünk egy kicsit belemerülni a moldovai, a román és az orosz történelembe.
A tartozás oroszlánrészét Moldova nem hajlandó elismerni, ahogy a Világgazdaság is megírta, brit és norvég könyvvizsgálók jelentése alapján Moldova adóssága mindössze 8,6 millió dollár, vagyis a Gazprom által követeltnek csupán a töredéke.
Ez arra is utalhat, hogy Moszkva, ahogyan azt korábban is tette, továbbra is a régió és benne Moldova destabilizálására játszik. A választásokba való belepiszkálással nem tudtak eredményt elérni (hiszen az elnökválasztást a nyugatbarát Maia Sandu nyerte, míg az EU-referendumot, ha szűk többséggel is, de a csatlakozási tárgyalások megkezdését támogatók), így most az energiahordozókból igyekeznek fegyvert kovácsolni.
Az idő sürgeti az oroszokat, ugyanis Moldovában 2026-ban parlamenti választásokat tartanak és addigra szeretnék átállítani az Európai Unió felé közeledő moldovai közvéleményt és egy oroszbarát kormányt ültetni Chisinauba.
Ez a manőver pedig láthatóan van annyira fontos az oroszoknak, hogy ezért még Transznisztria támogatását is felfüggesszék.
A Tiraszpoltranszgaz igazgatója, Igor Liszacsenko a visszautasítást egyébként azzal indokolta, hogy a Moldovagaz ajánlata a gázszolgáltatásnak egy biztos és kiszámítható formáját cserélné egy drágább és bizonytalanabb szolgáltatásra. Persze ennek eredményeképpen jelenleg Transznisztria sem Európából, sem Oroszországból nem kap gázt.
Moldovai kormányközeli források szerint ez is csak azt bizonyítja, hogy az elutasító döntést nem helyben hozták meg, hanem Moszkvában.
80 éve még nem létezett olyan, hogy moldáv nép, ez egy szovjet konstrukció volt, ami arra szolgált, hogy a régi orosz területi igényeknek megfelelően a második világháború után a Szovjetunióhoz csatolt Besszarábiát kulturálisan is le lehessen választani Romániáról. Persze a helyzet még ennél is bonyolultabb, mivel szép számmal élnek a területen olyanok, akik se nem románok, se nem oroszok, viszont Moszkvától várnak védelmet a románosítási törekvésekkel szemben. Egyebek között ez volt az oka annak, hogy alig néhány évvel a Szovjetuniótól történt elszakadás után, immáron demokratikus választásokon, éppen azt a kommunista garnitúrát szavazta vissza a nép a hatalomba, amelyet annak idején elkergetett. Ez az ellentmondás a néhány hete tartott, EU-s integrációról szóló népszavazás eredményein is meglátszott – minimális többséggel győzött az EU-párti álláspont.
Hamarosan ítélet születik a hozzá köthető vesztegetési ügyben.
Az aszály és az energiaválság megütötte a gazdaságot.
