Gyorsul az élelmiszer-infláció: mi sem jobb bizonyíték erre, mint hogy a kormány és a Gazdasági Versenyhivatal felváltva szól oda az iparági szereplőknek, hogy most aztán már tényleg hagyjanak fel az árdrágítással. A dörgedelem sokféle lehet, és januárban valóban új színt hozott ebbe a gazdasági kormányzat. Amíg a nagyközönség szemében eddig a kiskereskedőket tették szinte az egyedüli felelősévé a drágulásnak – miközben a legproblematikusabb években nem ők, hanem az élelmiszer-feldolgozók jelentős része tudott igazán profitálni a magasabb árakból –, január végén behozták a képbe az élelmiszer-ágazati szereplőket is. Igaz, nem kartellvizsgálatokra vagy mélyelemzésekre kell gondolni: a GVH csütörtöki közleményében arról számolt be, hogy felszólító levelet küldött a hivatal elnöke több élelmiszer-termelő és -feldolgozó érdekképviseleti szervnek, mondván „a nemzeti versenyhatóság álláspontja szerint az érdekképviseleti szervezetek által rendszeresen kiadott áremelési közlemények sérthetik a tisztességes piaci versenyt és fokozzák az inflációs nyomást”.

Nos, tény, hogy a szakmai szervezetek rendre közzétesznek elemzéseket a termények, alapanyagok, termékek világpiacán látható trendekről, és – ellentétben a kormány sikerpropagandájával – ebben a valós helyzetet vázolják fel. Ha a világpiacon nő mondjuk a tej felvásárlási ára, akkor nem azzal intézik el, hogy mondjuk a „családok megvédése érdekében fellépünk az árdrágítók ellen”, hanem leírják ennek az okait és következményeit. A drágulás adódhat a kereslet növekedéséből (lsd. a kínaiak rákaptak a vajra, a magyar kormány árstopot vezetett be a 2,8-as UHT tejre, stb.), a kínálat szűküléséből (a hőség miatt kisebb a tehenek tejhozama), akár abból is, hogy nőttek a termelők költségei (drágul a takarmány, az energia és a munkabér), és persze – ha már Magyarországon vagyunk – a forint gyengülése is hat. Nem csak a növekvő költségek miatt, de azért is, mert ha egy termelő azt látja, hogy euróban több pénzt kap, mint itthon, bizony el fogja adni külföldre.

Láthatjuk tehát, egy elég bonyolult árképzéssel állunk szemben, a GVH által kifogásolt jelentések pedig többnyire ezt a helyzetet írják le. Természetesen előfordul, hogy egy-egy szakmai szervezet magasabb árszintet vár el a nyilvánosság előtt partnereitől, de ez igen ritka, és annál nagyobb a visszhangja. Néhány évvel ezelőtt a pékek kavartak vihart azzal, hogy egy konkrét számot közöltek azzal kapcsolatban, hol is lenne a kenyér kívánatos árszintje, ebben az esetben érthetően vonta fel bárki a szemöldökét. Több szakmai szövetség hívta fel az elmúlt időszakban arra is a figyelmet, hogy a kereskedők nyomott árat várnak el tőlük, ilyen ár mellett pedig nem tudnak rentábilisan működni. A nagy infláció idején például a Hússzövetség beszélt arról, hogy a korábban bevált, hosszú időre lekötött ár a költségek gyors változása miatt nem fenntartható a számukra. Néhány hónapja pedig a tojásszakma érdekvédelmi szervezete beszélt arról, hogy megnövekvő költségeik miatt tarthatatlan az addigi alacsony fogyasztói ár.

Reviczky Zsolt

Eközben pedig bármilyen nemzetközi elemzést megnézünk, látszik, hogy világszinten nő a termék ára. Nehéz ma olyan amerikai gazdasági médiumot találni, amelyik így vagy úgy ne foglalkozna a tojás drágulásával, aligha ebbe lát bele bárki versenyjogi ügyet.

Nem úgy Magyarországon, ahol a GVH elnöke szerint „a közlemények kiadása olyan összehangolt áremelkedéshez vezethetett, amely a versenytörvény hatálya alá eshet, és különösen inflációs piaci környezetben okozhat olyan összehangolt árpolitikát, amely szembe megy az önálló piaci döntések kialakítására vonatkozó kritériummal”. A felszólító levél ráadásul több mint egy morcos odaszólás: mint arra a hatóság közleménye is felhívja a figyelmet, „lehet súlyosbító tényező is abban az esetben, ha a tiltott magatartás nem szűnik meg és az ellen a Gazdasági Versenyhivatal – hatáskörének keretei között – fellép”. A GVH ennek megelőzésére javasolja „az egyes élelmiszerpiacokat érintő információcsere, illetve közleménykiadási gyakorlat felülvizsgálatát, és oly módon történő módosítását, amely versenybarátabb módon érvényesíti a termelői, illetve feldolgozói érdekeket, és nem vezet összehangolt áremelésekhez”.

A sajtó felelősségét egyelőre nem firtatja a szervezet, így mi még mindenféle lelkifurdalás nélkül olvassuk el ezeket az elemzéseket, közleményeket, és írjuk meg, ha azokat közérdeklődésre számot tartónak ítéljük meg. Sőt, meg is kérdezzük a szervezeteket, ha mi magunk látunk aggasztó folyamatokat, ha pedig nem őket kérdezzük meg, szívesen megnézzük az agrártárca háttérintézményének a tanulmányait, piaci, nagykereskedelmi ár-összehasonlításait is.

Vagy éppenséggel megyünk le a boltba, ahogy tettük ezt január végén is, hogy megnézzük: igaza van-e Nagy Márton nemzetgazdasági miniszternek, aki úgy látja, a legnagyobb gondot jelenleg nálunk is a tojás és a tejtermékek jelentik.

Fazekas István

Nehéz lenne ennek az ellenkezőjét állítani, hiszen a drágulás több hónapja tart. Nem csak a magyarországi boltokban, a világpiacon általában. Az Agrárközgazdasági Kutatóintézet tejpiaci elemzése éves szinten két számjegyű áremelkedést mutat a nyerstejnél és az abból készülő feldolgozott termékeknél is Új-Zélandtól Európáig. A kiugrás ugyan még nem érte el a 2022-2023 fordulóján tapasztalt csúcsot, de vészesen közelít felé – nemzeti valutában is, de különösen forintban, amely jelentős gyengülésen ment át az elmúlt időszakban.

A magyarországi drágulás egyébként a középmezőnyben van: a nyerstej ára január 15-ig éves alapon nálunk 11,7 százalékkal nőtt, az uniós átlag eközben 17 százalék. Ennél valamivel jobban drágult a folyadéktejek közül a 2,8%-os UHT tej (átlagosan 17 százalék, a kereskedelmi márkáknál 11 százalék) kiskereskedelmi beszerzési ára, a trappistánál pedig már 20 százalékos a drágulás. Ehhez képest felmérésünk szerint a legolcsóbb termék a trappistából egy év alatt 17 százalékkal drágult, míg a tejnél már 73 százalékot meghaladó áremelkedést látunk – ennek a hátterében azonban részben az áll, hogy egy évvel ezelőtt a boltok még legfeljebb beszerzési áron értékesíthették ezt a tejet.

A vaj általunk mért, éves alapon 42 százalékot meghaladó drágulása mögött más ok is húzódik: a világpiacon hiány alakult ki belőle az egyre növekvő kereslet miatt – megint csak Kínára érdemes mutogatni, ahol a vaj belső termelése még mindig nem megoldott, elsősorban importra hagyatkoznak –, miközben általánosságban csökken a tejek zsírtartalma, vagyis több alapanyagra van szükség ugyanannyi végtermék elkészítéséhez. (Erről egyébként nemrég egy kereskedelmi bank agrárelemzője is írt, nem világos, hogy ezt is betiltaná-e a GVH.)

A tojás esetében szintén többrétű folyamatot láthatunk. Az Egyesült Államokban a madárinfluenza-járvány miatt csökkent jelentősen az állomány, nálunk pedig szintén az árstop (illetve a beszerzési áron való értékesítésre vonatkozó előírás) kivezetése pakolódott rá az év végére jellemzően kisebb termelés és nagyobb kereslet miatti drágulásra. A termelők pedig még egy dolog miatt várnak áremelkedést: a boltláncok lassan kiszoríthatják a hagyományos, ketreces tartásból származó tojásokat a kínálatukból, az egyébként is magasabb termelési költségekbe pedig előbb-utóbb a jobb tartási körülmények ára is beépülhet.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ismét kevés a csapadék, és gyenge a forint – vagyis igazából a termelési oldalon egyelőre nem nagyon látszik olyan folyamat, ami az árak csökkenésének kedvezne.

Hogy mindez hogyan jelentkezik az árakban? Tapasztalatunk szerint januárban folytatódott az elmúlt hónapok drágulása, amiben most ismét komoly szerepe van a zöldségek-gyümölcsök áremelkedésének. A tojás és tejtermékek esetében most a sajt ára ugrott meg, a tojás viszont az előző hónaphoz képest olcsóbb – de csak az előző hónaphoz képest. A legfeltűnőbb azonban a napraforgó étolaj drágulása, amely egy hónap alatt is majdnem 13 százalékot tett ki.

Összességében azt látjuk, hogy lassan, de biztosan nő az az összeg, amennyiből négyfős, négyfogásos ebédünket ki tudjuk hozni: míg 2024 utolsó napjaiban ez 8433 forint volt, január végén 8518 forintot tett ki. Ennél látványosabb az éves drágulás: 2024 januárjában 7186 forint volt a kosár értéke, vagyis, Árfigyelő ide vagy oda, a 18 százalékot is meghaladja az átlagos áremelkedés a legolcsóbb termékeknél is egy év alatt.

A legjobban ebben a hónapban a Lidlben jöttünk ki, a második helyre került az Auchan, a harmadikra az Aldi.

Az alternatív élelmiszerek esetében a legjobb árakat az Auchanban találtuk, a második a Penny, a harmadik lett a Lidl.

És végül, mutatjuk a tételes árakat az egyes kiskereskedelmi láncoknál: