A MÁV június elseje óta fizeti vissza a 20 percnél többet késő vonatokra váltott jegyek árának felét. Miután az idei első igazi nyári hosszú hétvégén órákra megbénult a Budapest–Balaton fővonalon a vasúti közlekedés, bejelentették, hogy ebben az esetben a károsultak számára a teljes jegyárat visszafizetik.

„A késési biztosítás június 1-jei bevezetése óta mintegy 45 ezer jegy árának a fele, 10 ezernek pedig a 100 százaléka került visszatérítésre, ez utóbbi a már említett szombati napra vonatkozik. Összesen 36 millió forint feletti összeget fizettünk ki késési biztosításként, ennek közel a fele a pünkösdi hosszú hétvégével volt összefüggésben” – írta lapunk kérdésére a MÁV. Ezek szerint csak a hétvégi káosz közvetlenül 18 millió forintjába került a MÁV-nak.

A MÁV-tól kapott adatokból kitűnik az is, hogy nem volt kirívó a kártérítési rendszer bevezetés utáni első napok jelentős kifizetése. A társaság vezetője először azt jelentette be, hogy az első három napban – tehát június 1 és 3 között – 9600 esetben térítették vissza a jegyár felét, összesen 10 millió forintot. Most viszont látszik, hogy a múlt hét második felében is közel ennyi, mintegy 8 millió forintot fizettek késés miatt.

A nagy vasúti káosz persze nem csak a kártérítések miatt okozott extra kiadást, hiszen 300 buszt és sofőrt rendeltek ki a leállás miatt. Szerettük volna megtudni, hogy ennek mekkora költségei voltak, a sofőrök milyen juttatásokat kaptak a rendkívüli feladatra, a hosszú készenlétre, ám erre az Építési és Közlekedési Minisztérium és a MÁV – ami alá ma már a Volán is tartozik – sem válaszolt. Utóbbi csak annyit közölt: a szombatról vasárnapra tartalékba rendelt mintegy 300 busz és buszvezető kapcsán „felmerülő költségek elszámolása a vasúti közszolgáltatási szerződés keretei között rendezett”.

Cabrera Martin

A tartalékba a MÁV külön “erősítőbusz-flottájának” 200 járműve mellé nagyjából 100 buszt vezetővel a Volánbusztól is berendeltek. A Volánosok kollektív szerződésük alapján különféle bérpótlékokra számíthattak attól függően, hogy eredeti beosztásuk szerint pünkösd vasárnap munkanapjuk, pihenőnapjuk vagy szabadnapjuk volt-e – tudtuk meg a Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezettől. A buszvezetők ugyanis nem általános – hétfőtől péntekig, reggeltől estig tartó – munkarendben dolgoznak: heti két pihenőnapjukat nem feltétlenül hétvégi napokon kapják meg, ezen kívül pedig nyolc óránál hosszabb műszakokban teljesítik a heti 40 munkaórát, így további szabadnapjaik keletkeznek. Aki eleve be volt osztva egy másik vonalra, ahonnan átvezényelték, rendes bérre volt jogosult, míg a pihenőnapjukról behívott buszvezetők dupla bérre, a szabadnapjukról behívottak pedig 50 százalékos pótlékra számíthatnak – mondta el Dobi István, a szakszervezet elnöke. Arról viszont még a buszos szakszervezet sem rendelkezett adatokkal, hogy a száz volános sofőr közül melyik kategóriába hányan tartoztak.

Szintén nehéz lenne megbecsülni az összevont tartalék buszok útiköltségeit, ugyanis a MÁV elmondása szerint minden megyéből érkeztek járművek a készenlétbe helyezett pótlóbusz-flottába.

Bármennyibe is került, a MÁV-csoport Országos Haváriaközpontja által koordinált pótlóbusz-kampány inkább volt látványos, mint hatékony – állította lapunknak Meleg János, a Vasutasok, illetve Barsi Balázs, a Mozdonyvezetők Szakszervezetének elnöke. Egyetértettek abban, hogy a sorompómeghibásodás miatti fennakadást inkább súlyosbította, mint orvosolta a Haváriaközpont szakmailag vitatható beavatkozása, amire jellemző a feleslegesen nagy számú pótlóbusz hirtelen összevonása is. Meglátásukat látszik alátámasztani a MÁV-tól kapott válasz is, miszerint: „Megjegyzendő: az utasok egy része húzódozott a felkínált, alternatív eljutási lehetőség igénybe vételétől.” A buszos szakszervezet rögtönzött belső felmérése alapján pedig úgy tudni, a volános buszvezetőknek csak nagyjából az ötöde szállított végül ténylegesen utasokat, a többiek változó – de sokszor „nem rózsás” – körülmények között várakoztak egész idő alatt.

Meleg, a Vasutasok Szakszervezete elnöke hozzátette, a jegyár visszafizetés eleve tévút, “hiszen a közlekedés elsődleges szempontja a megbízhatóság, az ár másodlagos. Senkit sem vonz, hogy féláron késhessen – mindenki elfogadja a szabott árat, ha azért megbízhatóan, időre, pláne kulturált körülmények között célba juttatják.”