Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
A kormány 2023 óta sarcolja kétféle módon is az ingyenes szén-dioxid-kvótában részesülő, szennyező nagyvállalatokat: egyfelől minden kibocsátott tonna CO2 után 36 eurós adót szednek be tőlük, másrészt ha az ingyenes egységeiket értékesíteni kívánják a közös piacon, akkor a bevétel 15 százalékát be kell fizetniük az illetékes Nemzeti Klímavédelmi Hatóság számlájára tranzakciós díj képében.
A rendelet azokra a vállalatokra vonatkozik, amelyek legalább évi 25 ezer tonna szén-dioxidot bocsátanak ki, és az EU 2005-ben bevezetett kvótakereskedelmi rendszere (ETS) alapján az éves kibocsátásuk legalább felét ingyenes CO2-kvóta formájában megkapják. Erre azon szektorokban működő cégek jogosultak, ahol ingyenes kvóta nélkül fennáll a veszélye, hogy az ipari termelést az EU-n kívüli, kevésbé szigorú éghajlat-politikát folytató országokba helyezik át.
Az ETS-rendszer célja, hogy csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását, és 11 ezer európai vállalatot érint, amelyeknek legalább annyi „kvótaegységgel” kell rendelkezniük, amennyit az adott évben kibocsátanak, de egymás között szabadon adhatják-vehetik az egységeket. Jelenleg egy tonna kibocsátást jelképező kvótaegység ára 62 euró az uniós piacon.
A magyar piacon működő, érintett cégek már a rendelet 2023-as megjelenésekor egyöntetűen állították, hogy az uniós jogot sért. Igazuk lett: az Európai Bizottság szerdán megjelent döntésében felszólította Magyarországot:
Törölje el az ETS-rendszer keretében ingyenes kibocsátási egységekhez jutó piaci szereplőkre kirótt költségeket, mivel a kirótt díj és adó ellentétes az uniós joggal.
Ugyanis „ezeket az ingyenes kibocsátási egységeket olyan díjak vagy feltételek nélkül kell odaítélni, amelyek veszélyeztethetnék tervezett gazdasági hasznukat” – írja a Bizottság a döntésében, márpedig a kormányrendelet pontosan ezt teszi: súlyos milliárdokat von el az érintett vállalatoktól mindenféle indok nélkül.
A rendelet megjelenésekor azt írtuk: az adó a kavics- és cementipari szereplők (pl. Duna–Dráva Cement) mellett a kerámialap- és téglagyártókra (pl. Zalakerámia, Wienerberger), üveggyárakra, acélipari szereplőkre, petrolkémiai cégekre (Mol) és a vegyiparra (Borsodchem, Nitrogénművek) is kiterjed, éves szinten pedig több száz milliárd forint bevételt hoz az államnak, miközben az érintetteket veszteséges működésre kényszeríti.
Különösen igaz ez a cementiparban és a tégla- és kerámiagyártókra, akiket ráadásul még sújt a kiegészítő bányajáradék is: a kavics- és cementipari szereplők esetében, ha a rendeletben rögzített árnál drágábban akarják értékesíteni a terméküket, akkor az afölötti rész 90 százalékát kell befizetniük. A tégla- és csempegyártóknak pedig úgy kell fizetni, hogy ha a terméket többért kívánják adni, mint a 2020. januári árszint és egy meghatározott szorzószám szorzata, akkor az afölötti érték 90 százalékát kell befizetni.
Mivel az elmúlt 5 évben brutális infláció volt Magyarországon minden területen, ez önmagában is lehetetlenné teszi a gazdaságos működést. Az együttes hatás látszik: az importált cement aránya évről évre nő a hazai termelés rovására, a Zalakerámia a legmodernebb elvárások szerint felszerelt romhányi gyárát nemes egyszerűséggel Romániába költöztette, a cementipari szereplők pedig tízmilliárdos veszteséggel kénytelenek működni – kivéve, ha az illető NER-közeli vállalat, lásd ebben a cikkünkben:
A sarc jóhiszemű magyarázata szerint a kormány szeretné elérni, hogy azok a szektorok is csökkentsék a kibocsátásukat, amelyek kvótája magas, de a valós felhasználásuk alacsony, ilyenek például a vegyipari vállalatok. A cementiparban azonban nem ez a helyzet: a kibocsátás és a kapott kvóta nagyjából azonos. A másik magyarázat az, hogy egyszerűen egy újabb adónemmel foltozgatják a költségvetést, a harmadik vetület pedig arra mutat, hogy a kormány a jellemzően külföldi kézben lévő építőanyag-gyártókat akarja lehetetlen helyzetbe hozni és magyar kézbe erőltetni a vállalatokat.
