Túltolta az EU az erdőirtás tiltását, pánikolnak a kávé- és kakaótermelők

Európa imádja a kávét és a kakaót, de nem szereti, hogy a termesztésük miatt erdőket vágnak ki a trópusokon, úgyhogy a jövőben már nem vásárol olyan gazdáktól, akik láncfűrésszel szeretnék növelni a bevételüket – röviden így foglalható össze „az EU „2023/1115 számú, az erdőirtással és erdőpusztulással kapcsolatos egyes áruk és termékek uniós piacon történő forgalmazásáról és az Unióból történő kiviteléről szóló” rendelete, az EU Deforestation Regulation (EUDR).

Ez az az szabályozás, aminek az eredeti szándék szerint már 2024 végétől érvényben kellene lennie, de az érintett termelők, kereskedők és nagyvállalatok hangos tiltakozása miatt végül csak idén év végén élesedik. Nem csoda, hogy sokasodnak az aggodalmak, mert a szabályozás rengeteg új kihívást teremtett az érintett termesztő országokban, ám ha sikerülne a szándéknak megfelelően elindítani az új rendszert, annak a most még rendre alulfizetett és átvert farmerek látnák a hasznát – aki viszont nem tud alkalmazkodni, az kiszorul az európai piacról.

Mi ez a szabály?

Az EUDR a kávé és a kakaó mellett a gumira, a szójára, a pálmaolajra, a faanyagra és a marhahúsra, illetve az ezekből gyártott árukra is vonatkozik. A Trase nevű, az erdőirtást és az áruk kereskedelmét vizsgáló nonprofit szervezet becslése szerint 2019 és 2021 között ez a hét termék uniós importja évente 736 négyzetkilométernyi erdőirtásért felelt világszerte. (Az Európai Parlament februárban frissített vonatkozó, éves adatai itt olvashatók.)

Egy Brazíliában kiirtott erdő nyomai drónfelvételen

Florian PLAUCHEUR / AFP

Tekintve, hogy az EU importálja a világ kávétermésének nagyjából harmadát, a kakaótermésnek pedig közel a felét, az EUDR utóbbi két közönségkedvenc áru ellátási láncára lehet a leglátványosabb hatással. Egy 2024-es francia kormányzati jelentés szerint például világszerte a kávéhoz kapcsolódó erdőirtások 44 százaléka az uniós fogyasztás kielégítése miatt történt.

Az EUDR szabálya megtiltja a kiválasztott hét árucsoport rakományainak az unióba való behozatalát, ha bebizonyosodik, hogy a szállítmányokat olyan földterületen termesztették, ahol 2020. december 31. előtt még erdő állt. Ennek a korlátozásnak jelen állás szerint idén december 30-tól a nagyvállalatoknak kell megfelelnie, a kis- és mikrovállalkozások 2026 június 30-ig még haladékot kapnak az új szabályoknak való megfelelésre.

A nagyvállalatok földjeinek feltérképezése egyszerű feladat, de a kistermelői/családi gazdaságok pontos koordinátáinak feljegyzéséhez külön embereket kell kiküldeni a sokszor meredek trópusi hegyoldalakba ékelődő gazdaságokba. Kontinensenként több millió farmra kellett és kell így elzarándokolni.

A szabálynak nem megfelelő szállítmányokat visszautasíthatják vagy elkobozhatják, a szabályokat megszegő importőrökre pedig az uniós forgalmuk akár 4 százalékának megfelelő bírság is kiszabható. A rendelet nemcsak az illegális erdőirtásokra vonatkozik, de még azokra a területekre is, ahol a nemzeti jogszabályoknak megfelelve vágták ki a fákat. Ez az egész fontos része az EU tervének, hogy 2050-re szén-dioxid-semlegessé váljon.

Regisztrációs káosz

Az EUDR érvényesítése valószínűleg a kávé és a kakaó esetében a legnagyobb kihívás, mert ezeket a növényeket többnyire nem nagy ültetvényeken, hanem kisgazdálkodói farmokon termesztik. A Foreign Policy szerint különösen Afrikában lenne fontos felzárkóztatni a rendszert az uniós elvárásokhoz, mert az ottani kistermelők eleve egy rendkívül egyenlőtlen rendszer alján tanyáznak. Ugyanakkor a kiszolgáltatott helyzetük miatt épp az ő európai piacokhoz való hozzáférését korlátozhatja az átláthatóság közelgő, új korszaka.

Az EU kakaóimportjának körülbelül 85 százaléka és kávébehozatalának nagyjából 13 százaléka érkezik Afrikából, ám sok érintett ország kormánya nem rendelkezik megbízható földtulajdon-nyilvántartással, ami további problémákat szül a földek regisztrációjánál.

Etiópiában akár két évbe is telhet, míg a nagyjából 5 millió kávétermesztő család mindegyikét térképre rakják – mondta az Foreign Policynak még 2024 októberében az etióp kávéexportőrök szövetségének igazgatója. Ha helytálló a becslés, akkor a kisgazdaságok teljes regisztrációja már bőven az uniós határidő után fog befejeződni. De a regisztráció másutt is kínkeserves lassúsággal halad, az ugandai elnök gazdasági tanácsadója például idén júniusban beszélt arról a Financial Timesnak, hogy jelen állás szerint az ország kétmillió kávétermesztő családjából csak nagyjából 970 ezer EUDR-kompatibilis.

Ugandai kávétermelő mutatja a termést egy Mbale meletti kávéföldön

Gokhan Kavak / ANADOLU / Anadolu via AFP

Az EUDR betartása ráadásul több munkát is jelent a gazdáknak. Sok farmer több különálló területen termeszt, a teljes átláthatóság miatt viszont a jövőben minden földdarabon külön kell szedni, tárolni és szárítani a leszüretelt babokat, vélekedett a Foreign Policynak a ghánai kakaótermesztők érdekvédelmi egyesületének vezetője.

Ahol történelmi hagyomány a lehúzás

A kávéban és a kakaóban óriási pénz van, de ahol konkrétan megteremnek, oda csak fillérek gurulnak, a haszon a nagykereskedőknél, nem pedig a kistermelőknél jelenik meg. Körülbelül 25 millió kisgazdaság termeli a világ kávétermelésének 80 százalékát, és világszerte több mint 125 millió ember megélhetése függ a kávétól, de becslések szerint az ő nagyjából 80 százalékuk a Világbank által megállapított szegénységi küszöbön vagy az alatt él, ami napi 3 dollárból való megélést jelent. Kakaó esetében világszerte 5-6 millió termelőről beszélünk, összesen 40-50 millió ember megélhetése függ a kakaótól – itt a szegénységi küszöb alatt élő farmerek aránya 60 százalék körüli.

Bár az ellátási láncok országonként eltérőek, általánosságban elmondható, hogy minél több közvetítői kézen megy át a kávé, míg eljut a kistermelőtől a nagykereskedőig, annál átláthatatlanabb a rendszer, és annál jobban lehúzzák a farmereket. Az Ugandában és Elefántcsontparton működő termelők sem férnek hozzá közvetlenül az exportőrökhöz, és ők arról panaszkodnak, hogy a közvetítőik cinkelt mérlegekkel verik át őket, melyek könnyebbnek mutatják a felpakolt zsákokat a valós súlyuknál, így csak olcsóbban tudják eladni a terméküket annál, mint amire jogosultak lennének. Ahol pedig államilag megállapított minimumár van, ott sem kapják azt meg az árujukért – ám az exportcégek, amelyek általában nagy multinacionális vállalatok leányvállalatai, gyakran szemet hunynak a közvetítők tisztességtelen gyakorlatai felett.

Dübörög a csempészet is, a Bloomberg például arról ír, hogy a pár zsákkal megpakolt kocsik és motorok mellett már a több mint 30 tonnát szállító teherautók is konvojban zötykölődnek az éjszakában, hogy elsődlegesen Guineába és Libériába lopják át az elefántcsontparti kakaót. Utóbbi akciók már a politikailag bekötött bűnszervezetekhez fűződnek, akik a lapnak névtelenül nyilatkozó kereskedők és csempészek szerint teherautónként 8-21 ezer dollár között mozgó kenőpénzekkel győzik meg a határőröket, hogy tartsanak már cigiszünetet egy kicsit odébb.

Forgalom az elefántcsontparti-ghánai határátkelőhelyen

Sia Kambou / AFP

A csempészet mértékét az adott ország termelése és exportja közötti növekvő különbségből lehet megbecsülni. A legfőbb célpont Guinea nem fektetett be jelentősen a hazai kakaótermelés növelésébe, de a Trade Data Monitor adatai szerint a 2023-24-es évben így is 15 százalékkal nőtt a kakaóexportja, a tavaly októbertől számított aktuális kereskedelmi év első három hónapjában pedig éves összevetésben több mint megduplázta a kivitelt. Ugyanebben az időszakban az elefántcsontparti kikötőkbe exportra érkező kakaóbab mennyisége 30 százalékkal csökkent. Ami persze részben rossz időjárás számlájára írható, de becslések szerint a csempészettel elvesztett mennyiség 100 ezer tonna, ami az 1,7 millió tonnás összterméshez képest már pláne jelentős mennyiség.

A nagyüzemi csempészet problémáját az EUDR persze megoldani nem tudja, de részben orvosolhatja, ha a helyi kormányok segítségével lerövidítik az ellátási láncokat, és közelebb hozzák az exportőrökhöz a termelőket, akik ráadásul az ügyeskedő közvetítők kikapcsolásával végre megkaphatják azt a pénzt, ami a terményükért jogosan megilleti őket.

Rettegő gazdák, befeszülő nagyvállalatok

Már csak az a kérdés, hogy év végén tényleg elindul-e az új rendszer. A tavaly év végi élesedését többnyire kistermelői panaszok miatt halasztotta el az EU, és itt nem csak a kávésokról és a kakaósokról van szó. Mások mellett rettegtek és káoszt vizionáltak a globális termelés 90 százalékát adó indonéz és maláj olajpálma-ültetvényesek, és ők aztán teljes joggal estek pánikba, hiszen a pálmaolaj-termelés az egyik legdrasztikusabban erdőirtásos tevékenység. Az indonéz exportőrök szerint az EU-ba vitt 4 millió tonna árujuk az EUDR-rel akár 30 százalékkal is bezuhanhat.

Vannak olyan szereplők, akik pedig úgy, ahogy van, be is fejezték az eddigi tevékenységüket. A világ első számú robustatermelő országában, Vietnámban például a hírek szerint sok kávésgazda átállt a durián termesztésére, mivel Kínában egyre nagyobb a kereslet a büdös gyümölcs iránt, és ott egészen biztosan nem kell a kereskedelmet megnehezítő szabályozásoktól tartani. Ami persze szűkítette a kávékínálatot, és hozzájárult a kávé tavalyi rekorddrágulásához.

Munkások válogatják a kínai exportra szánt duriánt egy vietnámi farmon

Hu Jiali / XINHUA / Xinhua via AFP

A sok kistermelői panaszra az EU nemcsak az egy éves halasztással reagált, de április közepén azt is közölte, hogy a partnerországoktól kapott visszajelzések alapján elkülönített 86 millió eurót a megfelelési erőfeszítések támogatására. Még ugyanebben a hónapban kiadtak egy új iránymutatást is az EUDR-hez, ami jelentősen egyszerűsítette – a kritikusai szerint egyértelműen gyengítette – a szabályozást.

De a kistermelők mellett persze egyes nagyvállalatok is berzenkednek, a Mondelez például – bár nem győzi hangsúlyozni, hogy amúgy az átláthatósági-fenntarthatósági törekvésekkel egyet ért – amellett ágál, hogy további egy évvel el kéne csúsztatni az új rendszer élesítését. Más nagyvállalatok viszont, melyek már az EU-s döntést megelőzve azon dolgoztak, hogy transzparensebbé tegyék a beszerzéseiket – sőt, akár újraerdősítési projektekbe is fogtak -, pont annak drukkolnak, hogy nehogy még tovább késleltessék a szabályok élesítését, mert akkor a saját buzgalmuk csak még nagyobb ráfizetést jelent nekik a halasztásért kampányoló társaságokkal szemben.

Már az EU java része is visszakozna

Az unión az üzleti mellett egyre inkább fokozódik a politikai nyomás is – mégpedig a saját tagállamai többsége felől. Július elején olyan levél jutott a Bloomberg birtokába, melyben a 27-ből 18 EU-tag – köztük Ausztria, Finnország, Luxemburg, és Svédország mellett Magyarország is – a szabályozás további puhítása mellett érvel.

Az Európai Bizottságnak címzett levél szerint a rendelet a jelenlegi formájában nem veszi kellő hangsúllyal figyelembe azokat az országokat, amelyek hatékony erdővédelmi törvényekkel rendelkeznek, és ahol emiatt az erdőirtás kockázata „bizonyíthatóan” elhanyagolható. Ezek az országok az aláírók szerint csak aránytalanul nagy bürokratikus terhet kaptak a nyakukba.

„A bizottság egyszerűsítési javaslatainak függvényében célszerű lehet a rendelet alkalmazásának időpontját tovább halasztani”

– áll a levélben, mely azzal is érvel, hogy a szabályok emellett megemelhetik az érintett áruk uniós felvásárlói számára a nyersanyagárakat, illetve a termelési költségeket, ami miatt megnő annak is a kockázata, hogy ezek a cégek áthelyezik a termelésüket az EU-n kívülre. Erről mondjuk megoszlanak a vélemények: a holland Profundo agytröszt szerint az EUDR bevezetése után a presszókávé ára csak 0,018 százalékkal, a marhahús kiskereskedelmi ára pedig csak 0,066 százalékkal emelkedik majd. Szerintük egyértelmű, hogy nem az erdőirtási szabályozás szigorítása, hanem az nyomja fel jelentősen az árakat, ami ellen az EUDR is küzd, ez pedig a klímaváltozás további súlyosbodása. 

Mindenesetre tényleg egyre erősebb ellenszélben evickél az EUDR. Nemrég maga Emmanuel Macron, a szabályozást kezdeményező Franciaország elnöke szólalt fel a szabályozás eltörléséért, és felsorakozott mellé a német kancellár, Friedrich Merz is. Eltörlés azért talán nem lesz, de ennek alapján a szabályok további puhítása valószínűsíthető.

Nyitóképünk illusztráció. Fotó: AFP